Pársoros jegyzetek
Nagy Bandó András
>Annyi mindent nem értek, hogy ha csak kérdéseket sorolnék, az is kitenne egy teljes oldalt, így aztán megpróbálom kerülni a kérdőmondatokat és elfeledni a kérdőjeleket. Amiről szót ejtek, ez a fránya svéd ratifikálás, amit, már bocsánat, de lassan kénytelen vagyok ratifikázásnak mondani.
Tisztázzuk: nem mi vagyunk a NATO, azaz nem Magyarország. Tehát nem magunk közé akarjuk „befogadni” Svédországot, hanem egy őrző-védő közösségbe, melynek örüljünk, hogy tagja lehetünk. Gyanítom, ha ma kellene ratifikálni a belépésünket, lenne néhány ország, amelyik okkal késleltetné vagy mondana rá, ránk nemet.
Mivel okkal föltételezhető, hogy egy stadionépítő nemzet focibarát kormányfője kezében van a döntés, mint ahogy se véleményt mondani, se bármiben dönteni, se lélegzetet venni, se szellenteni nem lehet, azaz tilos nélküle, fordítsuk le a futball nyelvére a dolgot. Van egy ütőképes csapatunk, ebben egy szerelés a miénk (cipő, zokni, lábszárvédő, nadrág, mez), tulajdonképpen a fölkészültségünket és a képességeinket illetően ebben is szerények vagyunk, a másikban az EU-ban pedig cserepadosok vagyunk, sőt az utóbbi időben a padról is kinéztek bennünket. Ennek ellenére és ezzel együtt: mi akarjuk eldönteni, hogy egy jó középpályás leigazoljunk-e vagy se. Pedig tisztában vagyunk vele, hogy vele erősíthetnénk a csapatot – és mégse. Mert mi, a kis makacsok azt szeretnénk elérni, hogy ez a középpályás előbb valljon színt, mondja ki, hogy mi vagyunk a csapat egyik legtehetségesebb játékosa, s érdemtelenül és ok nélkül szorultunk a cserepadra.
Na jó, ne kerülgessük a dolgot, így, metaforikusan is érthető, de beszéljünk egyenesen: tényleg a svédeknek kell kimondani a tutit, hogy itt minálunk jogállam van és vegytiszta demokrácia? Mert micsoda tiszteletlenség az, hogy erről homlokegyenest más a véleményük, vagy minimum kétségeik vannak! Valószínűleg épp azért és abból következően, hogy ők igazán tudják, milyen egy jogállam és milyen a demokrácia. Ezt nevezzük a véleménynyilvánítás szabadságának, amiből akár azt a következtetést is levonhatjuk, hogy még kifelé, a svédek felé sem azt mutatjuk, hogy demokratikusan gondolkodunk. Hiszen kvázi mellébeszélésre, uram bocsá’ hazugságra akarjuk kényszeríteni őket: ne azt mondják, amit látnak, amit tapasztalnak, hanem annak az ellenkezőjét.
Tisztázzuk: a Patyomkin-falvakhoz elegendő látványdemokrácia adott, négyévente választások vannak, van parlamentünk, és… és akkor tessék folytatni, mi minden lett eltüntetve mindabból, ami a jogállamiságot szolgálta, illetve jelentette, jelenthette volna, s jelenthetné ma is. Nem sorolom, 13 év alatt külön irodalma lett ennek. Ne várjuk, hogy a fejünkre olvassák az idehívogatott svédek, hogy Budapesten szembesítsenek bennünket mindazzal, ami miatt kénytelenek voltak „tiszteletlennek” lenni velünk szemben.
Egy kérdést azért mégis fölteszek, mielőtt a végére jutok: miért rossz az a csapatnak, ha erősödik?… És még egy: milyen csapattag az, aki azt akarja zsarolni, aki jól képzett játékosként érkezne a csapatba?… Azt már csak megjegyzem: úgy fest, mintha gyöngítene azon a csapaton, amelyik akár selejtezőt is játszhat egyszer a Moszkvai Dinamó ellen…