Előszó a birkózó-világbajnoksághoz – a Népsport-módszer

Szekeres István
>Friss hír: A kötöttfogású 72 kilogrammos Fritsch Róbert három győztes mérkőzést követően bejutott a belgrádi Stark Arénában zajló birkózó-világbajnokság szombat esti döntőjébe, amelyben az Európa-bajnoki ezüstérmes francia Ibrahim Ghanem lesz az ellenfele.
A Štark Arénában – négy szabadfogású súlycsoport küzdelmeivel – kezdődött a kvalifikációs birkózó-világbajnokság. Ezúttal már nem első hat, hanem csak az első öt helyezett szerez kvótát; a bronzmérkőzések vesztesei külön megbirkóznak az ötödikért. Gyanítom, hogy a birkózótársadalom hozzászokott már, hogy hosszú évek óta blogokban tudósítok a világversenyekről. Így lesz ez ezúttal is.
Némi magyarázattal szolgálok arra, hogy a beszámolóim esetében mit jelentenek a Népsport-hagyományok.
1971 tavaszán kaptam a megbízást a szerkesztőségben, hogy – a cselgáncs után – legyek a birkózás sportágfelelőse. Kiváló kollégámtól és barátomtól, Bőcs Ferenctől vettem át; a szoros barátságunkat az is jellemzi, hogy egymás gyermekeinek a névadó szülei lettünk. A fiatal újságírók vehemenciájával, vállvetve kerestük az új műfaji lehetőségeket, és puhatoltuk a tradicionális korlátokat: meddig lehet elmenni. Csak egyetlen példa. A szerkesztőség tervében szerepelt egy, Szocialista városok, szocialista sport című sorozat készítése. Mi Százhalombattát kaptuk feladatul, miután nagyon sok cikket, összeállítást írtunk közösen. Kritikus szemmel néztük már a fogalmakat is, és az írás sem a hurráoptimista szocreál szellemben készült. A Szocialista városok sorozatcím alá azt a főcímet tettük: Fogalmaink és a valóság. Kicsit szorongva vártuk a fogadtatást, de a szerkesztő jó fej volt, vagány, leadta!
AZ ÚJ TUDÓSÍTÁSI MÓDSZER
Együtt sütöttük ki azt is, hogyan újítsuk meg a tudósítást a birkózásban. A szeptemberi, szófiai világbajnokságra mind a kettőnket akkreditáltak. A szocialista sportlapok közötti megállapodás értelmében csereutazások zajlottak: mi fogadtuk és láttukel a bolgár Naroden Szport munkatársait (évi két hét keretben), ők meg minket. De a testvérlap most közölte: csak egy vendéget tud fogadni. Miután már régóta benne volt a birkózásban, Feri utazott. Én itthon gondoztam az anyagait.
Már a kitalált, új módszer szerint!
Hogyan nézett ki a régi tudósítás? Felidézem, természetesen kitalált nevekkel. „Kötöttfogás. 1. forduló. 48 kg: Balogh Béla tussal győzött William Tell (svájci) ellen. 52 kg: Kovács Károly pontozásos vereséget szenvedett a bolgár Vaszil Trajkovtól. 57 kg: Zólyomi Zoltán és Thomas Albrecht (NDK-beli) mérkőzése kettős leléptetéssel végződött.” Satöbbi.
Mivel tíz súlycsoportban egyszerre indult el a küzdelem, az első két napon legalább tizenöt mérkőzésünk volt. Az eredményfelsorolás nagy terjedelmet vitt el, és szinte beleszédült,
aki végigolvasta, s nem is egyszer, mert ennyi mindent nehéz egyszerre befogadni.
Mi azt léptük meg, hogy külön keretbe kiemeltük a puszta eredményeket. A Jegyzőkönyv címet adtuk neki, hozzátéve: (az elöl álló a győztes). Ugyanaz tehát most így nézett ki…
„Kötöttfogás. 1. forduló. 48 kg: Balogh Béla–William Tell (svájci) tus. 52 kg: Vaszil Trajkov (bolgár)–Kovács Károly 6:3. 57 kg: Zólyomi Zoltán–Thomas Albrecht (NDK- beli) kettős leléptetés.”
A megtakarított helyen (mert a Jegyzőkönyvet ráadásul kisebb betűtípusból is szedték; nonpareille) érdemben lehetett beszámolni a legfontosabb mérkőzésekről, mi több, Érdekesebb eredmények címmel a nemzetközi mezőny legjobbjairól is tettünk közzé valamit. Az olvasó, főleg a sportág ismerője, szinte néhány pillanat alatt minden lényegeset
megtudott a Jegyzőkönyvből.
A másnapi lapindító értekezleten Dávid Sándor, az egyéni sportok rovatának a vezetője (mi a sportpolitikai és nehézatlétikai rovat tagjai voltunk) lelkesen dicsért: „Adjunk
maximális jutalmat a két gyereknek! Ezzel a nagy ötlettel több sportág tudósítási gondjait oldották meg.”
Megjegyzem: a módszert a mai Nemzeti Sport is megörökölte.
Kérem, ennek ismeretében olvassák a beszámolóimat a kvalifikációs világbajnokságról is.