Az ellenzék mi vagyunk – de mi végre?

Posted by

Fábián András

>Gondolatébresztő írást tett közzé egy kedves ismerősöm a Facebookon “Ne fogd a nyuszira” címmel. Többen azonnal szükségét is érezték, hogy elmondják a kérdésről a véleményüket, mint ahogyan most én is megteszem, talán kicsit hosszabban. Tömören arról van szó, hogy “Az ellenzék nem egyenlő a pártokkal. Az ellenzék te vagy meg ő meg én — tehát MI vagyunk az ellenzék.” Ahelyett tehát, hogy az ellenzéki párt-impotenciát szidjuk, magunkat kellene büntetnünk, mert mi vagyunk azok, akik az általunk alkotott (valamilyen társadalmi igény kielégítésére hivatott) pártokat nem tudjuk rábírni, hogy buktassa meg az Orbán-rendszert. Lett is ebből mindjárt akkora vita, hogy csak na. Tisztességgel végigolvastam a véleményeket, annál is inkább, mivel a Klubrádió déli betelefonálós műsorában is pont erről ment a szó a minap. Gondoltam, hátha hallok valami meglepően új megközelítést. Csalódnom kellett. Csak a
megszokott klisék és unalomig ismételt közhelyek. Megélhetési politikusok, Fideszt kiszolgáló parlamenti pártok, ezekre nem érdemes szavazni, mert impotensek. Végül az ultima ráció: Orbánt nem lehet legyőzni, mert… (halk zokogás a háttérben). Ugyanezeket hallottam a rádióba betelefonálóktól is. No meg azt, hogy talán még meg sem született az a politikus, aki majd képes lesz megdönteni ezt a szörnyű rendszert, és ne tessék itt jönni a DK-val, Gyurcsánnyal, Dobrevvel, de még Márki-Zay-jal sem, mert… stb. Magyarán a halszemű, karót nyelt Gulyás Gergelynek igaza lehet, amikor azt mondja Szita Károly kaposvári polgármesternek, hogy az a nagy mázlink, hogy ilyen az ellenzékünk. Ám itt álljunk meg egy pajkaszegi szóra. Ez ugyanis egy beismerés-féle. Egy határozottabb ellenzék más, boldogabb vidékeken, ugyanis már rég berúgta volna a kocsmaajtót és ráborítja a kármentőt a vizezett bort drágán mérő kocsmárosra. Vagyis Gulyás pontosan látja a helyzetet és talán Szita Károly is, meg az egész Fidesz- bagázs. Végülis mindent mérnek és elemeznek. Szabad szemmel is látható, hogy a dolgok rosszul és egyre rosszabbul mennek. Már szerintük is rég meg kellett volna buktatni őket, mert ha ma rosszul megy, holnap még sokkal rosszabb lesz. Ilyenkor persze nem hiányozhatnak a korszakos gondolatok sem.
Matolcsy jegybankár például rájött, hogy a változás lényege nem is a valóságban gyökeredzik, “A fenntarthatósági fordulat alapvető motorja az új közgazdaságtan, amely az egyensúlyi növekedés és az életelv alapjaira épül.” Az új gondolkodásnak érzelmeket és érzéseket kell belefoglalnia az átalakulásokba, hogy gyorsítsa a gondolkodás fordulatait. Magyarán mi azért kerültünk ekkora gazdasági szoaréban, mert ezt szeretjük. Hülyén halunk meg, ha nem hallgatjuk időnként Matolcsy széles látókörű standupjait. Van ami kevésbé, vagy semmiképp sem érthető, máskor meg egyenesen röhejes. Ám én ezeket az agymenéseket csak látszólag tartom viccesnek. A mélyében ott a rettegés az elkerülhetetlen változástól. Attól, hogy most is rossz, de lesz ez még sokkal rosszabb is. És akkor most el is jutottunk mondanivalóm lényegéhez. Miért tűnnek tétlennek az ellenzéki pártok?! Most persze a valóban ellenzékiekre gondolok itt és nem a kivásárolt, vagy mesterségesen, az adófizetők pénzén a Fidesz által létrehozott és működtetett kreatúrákról beszélek. Sorolhatnánk a neveket napestig, de csak néhány példa: Vona, Schiffer, Toroczkai, Fekete-Győr, Novák Előd, Dúró Dóra és hát persze Márky-Zay. Ezek az illetők leginkább abban egyeznek meg, hogy mindegyikhez – érdekes módon – pártlapítás is fűződik és mindegyik akkor tűnt/tűnik majd el a pártja éléről, amikor az úgy kezd működni, hogy ő valóban Orbán ellenzéke. Ettől a pillanattól kezdve veszélyt jelent és nincs se rá, se a pártjára szükség többé.
Amikor az egyik felsül (pl.Toroczkai), akkor megpróbálják visszahozni a másikat (pl. Vona). A valóban ellenzéki pártok, mert van ilyen, akár tetszik ez egyeseknek, akár nem, az álellenzékiekkel nem is foglalkoznak. A 2022-es választások megmutatták, hogy az “összefogás”-nak gondolt közös fellépést is meg lehet csúfolni, meg lehet puccsolni. És akkor itt belép a politika, mint szakma. Ha a közös fellépés nem működik, mert belemancsol a Fidesz és az ellenzékbe beépült ügynökhálózata, akkor más megoldáshoz kell folyamodni. Lehet persze nagy leleplező beszédeket tartani, mert fontos, hogy az, aki ezeket hallja- olvassa, tudja, hogy miben él, mi történik körülötte a valóságban. Viszont ezeket kevesen hallgatják/hallják meg. Lehet tüntetni, sok embert megmozgatni, mert ez bizonyítja, hogy él magyar áll Buda még! Mivel azonban rendeleti kormányzás, vagyis egyszemélyi diktatúra van eddig és nem tovább.
A Fidesz alaptörvénye ugyanis kimondja, hogy : (C.cikk) “(2) Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, valamint kizárólagos birtoklására . Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni .” Viszont mindjárt hozzá is teszi: “(3) Az Alaptörvény és a jogszabályok érvényre juttatása érdekében kényszer alkalmazására kizárólag az állami szervek jogosultak.” Vagyis, ha az állam boldog a jelen helyzettel, akkor senkinek nincsen semmiféle oka-joga ez ellen kényszer alkalmazásával fellépni. Márpedig, mivel Orbán a kizárólagos hatalmat nem erőszakos úton szerezte meg és gyakorolja, hanem a Parlament felhatalmazásával, ez így teljesen rendben is van. Ez a törvény, akár tetszik, akár nem. Ez biztosítja a hadsereg és a többi erőszakszervezet kötelező lojalitását. Nem zárja ugyan ki egy spontán lázadás lehetőségét, viszont biztosítja, hogy Orbán azt minden lehetséges eszközzel leverje. Vagyis egyetlen lehetősége van a valóban ellenzéki erőknek. Meg kell várnia, amíg a helyzet valóban tarthatatlanná válik a társadalom nagyobbik része számára, és a kormányzati munka ellehetetlenül, a gazdaság működésképtelenné válik. Akkor a kormány és Orbán magától meg fog bukni. Hajdan egy klasszikus azt mondta, hogy a forradalmak akkor következnek be, amikor a hatalom már nem tud a régi módon kormányozni és a nép nem akar a régi módon élni. Igaz, hogy ezek a filozófiák mára már idejétmúltak és nem trendik, viszont működnek. Addig meg tessék csak nyugodtan szidni a semmire sem jó ellenzéket, ha az segít. Mindenesetre tessék a Bokros- és a Bajnai-féle “megszorítások korára” gondolni. Mindkét “ballipsi” kormány a jobboldal által tönkretett és örökül hagyott gazdaság rendbehozatalában jeleskedett, és máig az az osztályrészük, hogy a jobboldal, amely jelenleg is a magyar gazdaság tönkretételén munkálkodik, ezt használta fel aztán ellenük fegyverként. Az ország most megint az államcsőd rémével néz farkasszemet. A Fidesz már boldogan adná át a hatalmat egy ellenzéki kormánynak, hogy tegye az rendbe – a lakosság számára persze valószínűleg kényelmetlen módon – a dolgokat, és ezáltal váljék totálisan népszerűtlenné hosszú-hosszú évekre. Az ellenzék azonban már nem hagyja magát csőbe húzni: ők főzték, egyék is meg. Bukjanak bele ők talán végleg. Gulyás úr! Lehet, hogy nem is olyan nagy mázli, hogy ilyen ellenzékük van…