Iván Gizella
>Apus, hol voltál?
Hol voltam? Hol is voltam…lássuk csak: először is a dolgozóban…
Ne terelj, ne terelj, elküldte Lajos a fotót, ahogy szelfiztek a Tündivel.
Isten az atyám én nem csinálnék ilyen csúfságot veled, nem csaltalak
meg anyukám, csak egy sört ittam.
Nem érdekel engem mennyit ittál, szelfiztél.
Nem én, Isten látja a lelkemet.
Na de itt a bizonyíték, nézzed csak te kocsmák tölteléke, te
anyaszomorító.
Na de itt csak a Tündivel fotózkodtunk miután…
Na ez az, mi után is?
Hááát, az úgy volt, hogy a Rátóti elhívott minket a hajóra és ott
voltak…
Folytasd!
Ott voltak a vodkák.
Ja a vodkák. Meg a cafkák.
Azok is, de azokat én nem láttam, esküszöm. Anyukám bevallok
mindent töredelmesen, megtörtént, aminek nem kellett volna. Csak
most még az egyszer bocsáss meg, hidd el, én nem akartam. Tudom,
megígértem, hogy soha többet, de így alakult. Pont négyen voltunk,
klappolt a létszám. Nem bírtam magammal.
Na jó megbocsátok. Add ide a bankkártyádat, meg holnap rám iratod
a nyaralót.
Na ne már, kegyetlen vagy anyukám.
Az bizony, de a megint indulni akarsz a választáson, a támogatásom
nélkül nem fog menni.
Aztán már miért nem?
Mert telekibabálom a falut, hogy a ti Zsótitok lop, csal hazudik, meg
kurválkodik is.
Te nem szoktál hazudni.
Most fogok.
Ha odaadom, akkor mit fogsz mondani?
Hogy megbocsátok neked mindent. Hogy újra beléd szerettem. Mert
őszinte vagy, egyenes. Mintaférj és mintaapa.
De anyukám, most tényleg azért akarod tönkretenni az életemet,
mert megint kártyáztam a fiúkkal?
