Posted by Pársoros jegyzetek
Nagy Bandó András
>Bevallom, nem ezzel, hanem egy másik mondattal akartam kezdeni ezt az írást, de végül úgy döntöttem, félreteszem, későbbre hagyom, nyitóként inkább egy vallomással kezdem: unom, pontosabban már nekem is unnom kéne ezt a bágyadt, szappanarcú operettférjet, ezt a leggazdagabb magyarnak álcázott másodstrómant, de nem szabad, nem lehet megállni, meg kell maradnom, ha már ilyen hígfejű a törpe; győzni a harcot bús haraggal, miközben jó lenne egy kis bókolás és csönd, de hát nekihajtanak önvesztükre, s Krisztusuccse unom, hogy homokba dugja a fejét sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi.
Szóval van, lett volna ez a mondat, hogy nyaral a 27 milliárd forint értékű jachton az álompár, köröttük sürög-forog a 13 fős legénység, miközben reggeli előtti fölfrissülésként vagy az egyik medencében csobbannak egyet kettesben, vagy megegyezéses alapon egyikük az egyikben, másikuk a másikban lubickol. A bőséges és gazdag reggeli, a tenger gyümölcseit sorakoztató ebéd és vacsora, a napközbeni hűsítő italok és különleges gyümölcsök a jacht minden részén az asztalkákon ragyognak, mind-mind tartozéka egy sikeres gázszerelő beteljesült álmainak.
Művészbarátaimmal, amerikai turnénk során ültünk vitorláson, egy jómódú kaliforniai magyar röpített bennünket erős szélbe kapaszkodva, no, az igen! Egy magyar barátom vitorlásán a déli partról húztunk át Badacsonyba, az is élmény volt. Ezekre emlékezve most se bírom megérteni, mi öröme volt az álompárnak ezen a Rose d’Or nevet viselő luxuskolosszuson. Mi volt ebben a nyaralás? Kettesben pöffeszkedve, a szerencsétlen szolgahad szolgálatait élvezve. Gondolom, a szakács is tudott lángost sütni, talán még hekket is sütöttek nekik, de hol volt a Balaton-parti gyerekzsivaj, a hattyúkat és röpködő sirályokat etető emberek, a büfék előtti faasztaloknál sült kolbászt és babgulyást eszegető, vidáman hangoskodó üdülők? Persze, másféle örömökben dúskáltak, elhevertek a napozóágyak egyikén-másikán, a korlátra támaszkodva bámulták a partot, talán még a Titanic filmet is oda idézték, a szélben haját lobogtató Andival a hajóorr korlátjánál.
Nem irigykedem, eszemben sincs, ennél silányabb nyári élvezkedést elképzelni sem tudok. És ha már lúd, legyen mája, elém került egy másik kép is, ahol már a tihanyi birtokukon pihenik ki az adriai jachtozás okozta fáradalmaikat, csöbörből gödörbe, ott is kettecskén, mert oda se teheti be NER-en kívüli földi halandó a lábát. Így él az istentől és a miniszterelnöktől segítséget kapott szerelmes gázszerelő, hites asszonyával az oldalán, az isten is egymásnak teremtette őket, egyívásúak, jól működik a házasságuk, egy rugóra jár az agyuk, sikeres házasságuk titkát őrzik, ember nincs, aki boldogságuk nyitjáról kérdezhetné őket, vannak, üdülnek, nyaralnak és őszölnek, tavaszolnak és telelnek, ez a dolguk. Két pihenésük között hazatérnek páncélszekrényt rejtő, szerénynek végképp nem mondható rózsadombi ingatlanjukba, ahol csobbannak egyet a medencében, hogy fölfrissülve gyönyörködhessenek a bárki számára elérhető naplementében. Ezért sem irigykedek, van annak, aki nem issza el.
Az viszont megfordult az agyamban, hogy vajon élő emberek-e ők, így kettesben. Vagy csupán bábuk, viaszfigurák, akiket ide-oda vet a sors aszerint, hogy éppen hol akarják tetten érni őket a lesifotósok. Egy láthatatlan kéz az ujjaihoz rögzített cérnaszálakon emelgeti őket arra a jachtra, melynek az áráról fogalmuk sincs, nem is rájuk tartozik, onnan a tihanyi nyaralóba, melynek a bekerülési költségéről sejtelmük sincs, de nem is tartozik rájuk, ahogy a rózsadombi ingatlan áráról sincs fogalmuk, ez sem tartozik rájuk, az ő dolguk csupán az, hogy egyik pihenésből a másikba utazzanak, kiélvezve a sikeres élet örömeit.
Mondom, nem irigykedem, de van egy álmom. Ez afféle vágy, jelesül, hogy egyszer láthassak egy dokumentumfilmet a Zuckerbergnél is okosabb egykori gázszerelő napi munkáiról, arról, ahogy tárgyal egy-egy tenderről, hogy árajánlatot készít egy autópálya munkálatairól, ahogy fölvásárol egy lerobbant gyárat. Vagy ahogy elmagyarázza, melyik üzletért érdemes ringbe szállni, ahogy előadást tart a már felvásárolt cégeiről és azok működtetéséről, ahogy vitázik üzleti partnereivel vagy konkurenseivel, ahogy előadásokat tart a jövő közgazdászainak vagy pénzügyi szakembereinek. Istenem, mit nem adnék egy ilyen videócsokorért!
Tudom, ilyesmire nem ér rá a bátorak példaképe – meg hát veszélyes is. Hamar kiderülne, hogy a király meztelen, és ezt még a jacht fedélzetén napozva se engedheti meg magának.