Posted by Béndek Péter
>Emlékezzünk ezekre az évekre, mert éppen most történik, hogy a magyar nemzet eddigi (jóllehet töredékes, konfliktusos) önazonossága, a kulturális és állami kohéziója hosszú időre elvész. Olyan perspektívával, ami elé Orbánék állították ezt az országot — úgy mint a civilizáció így-úgy fellelhető állami, politikai és közösségi normáinak felszámolása; egy keleties, élősködő autokrácia berendezkedése Szent István, Széchenyi és Bibó kihűlt helyén; egy kiszervezett kínai munkatelepen a komprádor réteg fedezte gyarmati függés elmélyülése; a kulturális értékeink felszámolása és helyettesítése az egyik oldalon régen érvényüket vesztett vagy népi-ezoterikus-hazug tradíciók pénzelésével, a másik oldalon a blődli és a kultúrszemét normává emelésével; az autonóm értékteremtés elnyomása; a bezárkózás és a szellemgyilkos hazudozás — a magyar nemzet identitása olyan átalakuláson megy át, aminek nemhogy a hagyományainkhoz nincs köze (még a rosszabbakhoz sem, hiába beszélnek sokan a horthyzmus etoszának feltámasztásáról), de teljesen akontextuális a magyar történelmet és az európai civilizációt tekintve is. Ami most folyik, az a hatását illetően — miközben unikális, a jellegénél fogva aligha összemérhető bármi mással — páratlan a magyar múlt eddigi legtragikusabb fordulatai között is. Halvány analógiával esetleg a kétszáz éves török befolyáshoz/megszállásához hasonlítható, és jó esetben ennek is — saját képességek híján — nyugati felszabadítás fog véget vetni. A perspektívájának mostani alternatívátlansága pedig — ti. hogy TUDJUK, ki fog teljesedni — csak erősíti a folyamat drámaiságát. Már egy ideje beletekinthetünk a szakadékba, ahova — minden illúzió, reménykedés és hitetlenkedés dacára — érkezni fogunk.