Posted by Németh Tamás
>Beresné H. Katalinban szerdán hajnalban megpattant valami, amikor félálomban, még fogmosás előtt a vécén ülve nagyjából elolvasta a híreket a repedt kijelzős, anyósától örökölt Samsungon. Az iskolába menet végig valami vibráló, folyton a mély és passzív letargiából a remegtető adrenalinsokk között ugrándozó hormonállapotban létezett. A buszon a hátsó üléssoron ült és látszólag a sötét kijelzőjű telefont nézte. Néha alig láthatóan megrázta a fejét és magában kurvaanyázott, időnként pedig rámosolygott az ismerős gyermekarcokra.
– Szia Áron. – felelt a köszönésre mosolyogva; szinte az összes új ötödikes nevét tudta, pedig csak szeptember közepe volt. Vagy még az sem.
– Talán a vércukrom – gondolta a Városháza előtt, egy újabb mélypont közepén – hol a francban vettem azt a kávét?
Kakaós csigáért be sem ment az iskola melletti sarki tejboltba és úgy tartotta meg az első három órát, hogy később nem is emlékezett rá, pedig faggatták róla eleget.
Ahogy a Zrínyi utcai iskola ötödik bé osztályának takaros, bár csoszogó vonulásában rapszodikusan szakadozó, kettes oszlopban közlekedő gyerekeit követve ő is elsétált az Alex könyvesbolt bejárata mellett, még éppen volt ideje elolvasni a nemrég kirakott, méternyi magasságú, vörös keretbe foglalt könyvesbolti rendszabályokat. Addig csak valamiféle szürreális, elvont fogalomnak élte meg. Híranyag-illusztráció.
Amit Aldous Huxley írt. Szép új világ. Kurvaélet.
Húsz méterrel odébb, a szexshop előtt fordította vissza a gyerekeket.
– Ki a hetes? Ja igen, tényleg, Klaudia, gyere ide. Ma a könyvesboltban fogjuk az irodalomórát megtartani, jó? Elmondom, mi lesz.
Az Alex négy eladója – huszonéves lányok és egy negyvenes, mosolygós férfi csak kicsit lepődtek meg amikor a huszonnyolc gyerek szépen rendezett sorban belépett a boltba. Köszöntek, ahogyan kell: – Jó napot kívánok!
Az eladók mosolyogtak – Sziasztok, jó napot nektek is! -, az egyik lány pedig kicsit elhúzta az ifjúsági irodalom polcát elkordonozó láncot, könnyebb legyen beférni. Hát ennyi gyerek ugye.
De a gyerekek a tanárnőjüket figyelték, aki egy sípot tartott a kezében és aki nem köszönt.
– Akkor mindent bele, háromra. Shakespeare Lear királya, a Rómeó és Júlia és a Hamlet. Rajt! – és belefújt a sípba.
A gyerekek rohanni kezdtek, szanaszét, mindenfelé. Át a láncok alatt, egyenesen az elkordonozott területre, tele lett velük a bolt. Az “Útleírások itt” tábla eldőlt, a Friss megjelenések könyvszigetről leesett pár befóliázott romantikus kötet, a szépirodalom polc felől pedig izgatott kiabálás hallatszott.
A szőke, rövid hajú eladó sikított és toporzékolt, a mosolygós férfi pedig már nem mosolygott, helyette vöröslő arccal üvöltött valamit és futni kezdett a pénztárgép felé.
Ekkor végre megszólalt a riasztó is.
A TEK csak negyed óra múlva ért a helyszínre, de addigra megtörtént a baj. Legalább tizennyolc gyermek már beleolvasott a könyvekbe, kettő közülük véletlenül A makrancos hölgybe.
Beresné H. Katalin az esti MTVA Híradó felvételein a földön feküdt két terrorelhárító alatt és aljasul, szemérmetlenül mosolygott.