Posted by 24 ezer milliárdon ülhetnek a magyar szupergazdagok
Latyák Balázs
penzcentrum.hu
>Noha Magyarország összvagyonának egyharmada nagyjából 2010 óta a magyar
elitnél összpontosul, ez európai szinten nem kirívó. Még úgy sem, hogy a legfrissebb
adatok szerint ez a 72 043 milliárd forintnyi nettó összvagyonból összesen mintegy
24 119 milliárdot jelent. Mindeközben az országban legkevesebb 1,8, millió fő éli a
szegénység és a társadalmi kirekesztődés árnyékában a mindennapjait. A szakadék
tehát óriási, ám az ebből fakadó negatív hatások nem csillapíthatatlanok.
„A globális GDP az 1980-as évektől kezdve egészen mostanáig exponenciálisan és
gyorsan nőtt, a gyarapodásból viszont csak a globális társadalom felső 1 százaléka
részesült. Mindeközben az alsóbb társadalmi rétegek leszakadtak, míg a
középosztály gyakorlatilag stagnált” – hangzott el nemrég egy szakmai
beszélgetésen. Bár az alábbi gondolat eredendően a globális gazdaságot festette le,
de Magyarországra is ráhúzható, miután hazánkban az összjövedelem egyharmada
a szupergazdagok kezében összpontosul.
A magyar vagyon harmada egy szűk kör kezében
Szinte bombaként robbant a hír idén tavasszal, hogy bár éppen egy gazdasági
válság kellős közepén állunk, az idei I. negyedév végére a magyar háztartások
vagyona elérte a 86 568 milliárd forintot, vagy akár fogalmazhatnánk úgy is, hogy
soha nem volt még olyan jó, mint akkor. Az viszont már kevesebben emelték ki, hogy
miközben a vagyonunk összege az eget súrolta, addig a kötelezettségeink is szép
összeget jelentettek, 14 524 milliárd forintot. Azaz a nettó összvagyonunk a kettő
különbségeként létrejövő 72 043 milliárd forint jelentette . Ami azonban már nem is
fest annyira jól, de azért el kell ismerni, hogy az egy évvel korábbi és azonos időszaki
nettó eredménynél (65 964 forint) szebben csillog.
Nem úgy viszont, ha a Magyar Nemzeti Bank (MNB) által publikált szakmai cikk
alapján tekintünk rá erre az összegre. Eszerint ugyanis az utóbbi években tapasztalt
megtakarítási reálnövekedés felét a Covid generálta, azaz nem lettünk egy cseppet
sem takarékosabbak, csupán a világjárvány ideje alatt nem volt hol elkölteni a
pénzünket, így kényszermegtakarítások egész sora jött létre. Aminek persze a jó
részét azóta felfalta a 20 százalék körüli infláció , ám egy részük továbbra is létezhet.
A kérdés azonban az, hogy kinél. A megtakarítások egy jelentős hányada
ugyanis nem az átlagemberek körében összpontosul, azzal a legfelsőbb
társadalmi rétegek rendelkeznek.
Legalábbis ez derül ki a World Inequality Database (WID) adatbázisából, melynek
lefrissebb adatai szerint 2021-ben a magyarok összvagyonának 33,5 százalékát a
társadalom legfelső 1 százaléka birtokolta.
Számszerűen: amennyiben a 2021 előtti öt év átlagát rávetítjük az utóbbi két évre
(feltételezve azt, hogy az nem változott kiugróan) úgy a 72 043 milliárd forintos nettó
összvagyonból 24 119 milliárdot birtokoltak a szupergazdagok, míg a maradék 47
942 milliárdot mindenki más.
Nem az a lényeg, mennyi van náluk, hanem az, hogyan szerezték
Ez az arány magasnak számít, miután az európai átlag jövedelem koncentráció 26
százalék, míg Kelet-Európában ugyanez 28 százalék. Hazánk mégsem tartozik a
kontinens kirívó vagyoni egyenlőtlenséggel jellemezhető országai közé
– mondta el a Pénzcentrum megkeresésére Medgyesi Márton, a Tárki Zrt. vezető
kutatója. A többek között a jövedelemeloszlás területén jártas szakember kifejtette, a
Magyarországon mért jövedelem koncentráció leginkább az Egyesült Államok
szintjéhez hasonló, ahol az arány 35 százalékon alakul. Hozzátette, a WID adatai
szerint 2010-ben még hazánkban is az EU-átlagnak megfelelő volt a
jövedelemeloszlási arány (24,8 százalék), csak azóta nőtt meg ilyen mértékben.
Hogy a koncentrációs adat a társadalom egészét tekintve mégis mennyire
egészséges, azzal kapcsolatban Medgyesi Márton elmondta: önmagában a túl nagy
vagyoni egyenlőtlenség vezethet társadalmi problémákhoz, de gond méginkább ott
merülhet fel, hogy az adott országban hogyan lehet a nagy vagyonokhoz hozzájutni.
„Ha a vagyonosok kemény munkával és fair versenyben (plusz szerencsével)
gazdagodtak meg, az mind a gazdasági hatásait, mind a társadalmi elfogadottságot
tekintve más, mintha tisztességtelen verseny, korrupció vagy politikai kapcsolatok
útján szerezték volna a pénzüket” – fűzte hozzá.
Egyre nagyobb a koncentrációs szakadék
S ha már a kiugró mértékű vagyonszerzés társadalmi zöngéi kerültek szóba,
érdemes megvizsgálni szociológiai szempontból is hazánk jövedelem eloszlási
helyzetét. A Tárki kutatójánál markánsabb véleményt fogalmazott meg Ferencz
Zoltán szociológus, a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) docense.
Szerinte társadalmi szempontból egyáltalán nem egészséges a WID által vázolt
vagyoni eloszlás, mert nem csak a legfelső szinthez tartozók vagyonának a
nagysága, hanem a legalsó tizedbe tartozók alacsony jövedelmi szintje, illetve a kettő
közötti távolság növekedése is okot ad aggodalomra.
Ehhez elég csak a rendelkezésre álló legfrissebb statisztikát megvizsgálni. A
Központi Statisztikai Hivatal (KSH) korábban arról tájékoztatott, hogy a szegénység
és társadalmi kirekesztődés 2021-ben hazánk lakosságának a 19,3 százalékát, azaz
összesen 1,844 millió főt érintett. Ezen belül a relatív jövedelmi szegénység 12,2
százalékot, a súlyos anyagi és szociális deprivációban való érintettség a társadalom
10,2 százalékára volt jellemző. A nagyon alacsony munkaintenzitás mutatója pedig
elérte a 4,9 százalékot. A KSH szerint a szegénység és/vagy társadalmi
kirekesztődés leginkább a munkanélkülieket és az alacsony iskolai végzettségűeket
érintette, előbbieket jobban. A szegénység kockázata a nyugdíjasokat sem kímélte,
körükben mintegy 19,2 százalékot tett ki a veszélyeztetettek aránya.
És az alábbi adatok mégcsak nem is a legpesszimistább képet tárják elénk.
Vannak források, amelyek 3 millió főre teszik a szegénység által érintettek számát,
ám érdemes árnyalnunk magának a szegénységnek a fogalmát
– hívta fel a figyelmet Ferencz Zoltán. Elmondta, a közvélekedéstől eltérően nem
csak jövedelmi szegénységről beszélhetünk, a szegénység szociológiai
értelmezésben jelenthet például valamitől való megfosztottságot is. A szakember
példaként említette az elmúlt évben sokat emlegetett energiaszegénységet, ami nem
újkeletű fogalom, hiszen az a súlyosan elszegényedett társadalmi csoportok
esetében korábban is ismert volt. De most a társadalom szélesebb csoportjai, akár a
(alsó)középosztály tagjai is ide sorolódtak az energia árak drasztikus emelkedése
miatt.
Az alábbi példa alapján sem véletlen, hogy egyes szakértők úgy vélik – a
közvélemény egy részével egyetemben –, a magyar középosztály egyszerűen
megszűnt létezni. Ferencz Zoltán ugyanakkor óvatosabb ennél, szerinte a
középosztály a rendszerváltás óta csak jelentősen átalakult. Korábban elterjedt egy
felosztás, mely szerint a társadalom hármas tagoltságú (alsó-, közép- és
felsőosztály), ennek azonban jónéhány korlátja van.
Összességében a középosztályosodás szempontjából három folyamatot
különböztethetünk meg: a strukturális mobilitást (hogy valaki milyen mértékben tud
kilépni a szülei vagy a saját foglalkozási pozícióiból), a jövedelmi helyzetet és a
fogyasztási jellemzők változását, azaz, hogy ki mennyire képes középosztálybeli
életszínvonalat biztosítani magának
– világított rá a szakember. Ez alapján szerinte 2010-ig valóban a középosztály
szűküléséről beszélhetünk, ezt követően viszont a foglalkoztatottság növekedése
sokak számára tette lehetővé a középosztályi életvitelt. „Ám az ebből fakadó hazai
jövedelmi szint európai összehasonlításban továbbra is alacsony maradt” – fűzte
hozzá.