Posted by Beck Tamás
>Három kaliforniai egyházmegye is csődöt jelentett nemrégiben, mégpedig ugyanazon okból
kifolyólag. A Santa Barbara, Oakland és San Francisco székhelyű püspökségekre tudniillik
óriási anyagi terhet ró a papjaik által szexuálisan zaklatott személyek részére kifizetendő
kártérítések összege. A napvilágra került esetek száma kimagasló. A rengeteg áldozat
többségét még gyermek- vagy tinédzserkorában érte abúzus; az elkövetők jó része már nem
aktív, esetleg elhunyt időközben.
Sajnos a jelenség nem korlátozódik az Egyesült Államokra, többek között földrészünk is
erősen érintett. Az öreg kontinens nyugati felén a beismerést, illetve a szégyent már nemcsak
bocsánatkérés, de az áldozatok segítése is követte. Nem csupán az anyagi jóvátételt értem
ezen, hanem a zaklatottaknak nyújtott pszichológusi segítséget is a velük történt események
feldolgozásában. Egy azonban biztosnak látszik: az abuzáltak túlnyomó többsége jó eséllyel
soha nem talál vissza Szent Péter nyájához.
Kelet-Európában más a módi. Még a szentté avatott II. János Pál pápát is olyan vádak érik
manapság, hogy bíborosként a lengyelországi papok által elkövetett szexuális visszaélések
eltussolására törekedett, az elkövetőket pedig szankcionálás helyett mindössze áthelyezéssel
sújtotta.
Tapasztalatom szerint hazánkban is az a legfőbb szempont, hogy ne érje szó a ház elejét.
Húszévnyi katolikus múltam során azt tapasztaltam, hogy valószínűleg az égető paphiány
miatt az egyházi illetékesek nem egy esetben vonakodtak hinni a jelentkező áldozatoknak. Az
Orbán-kormány magatartása pedig egyenesen ambivalens: miközben könyveket fóliáztatnak
be gyermekvédelem címén, és megbélyegzik az LMBTQ-közösséget, úgy tesznek, mintha
legfőbb szekértolójukat, a hazai katolikus egyházat egyáltalán nem érintené a pedofília
problémája. Holott igenis érinti; gondoljunk csak a papi rendből kilépett Hodász András
vallomására, melyet az őt korábban érő abúzusról tett.
A legfőbb tanulság persze az, hogy ennek a világméretű problémának a valódi megoldása
nem merülhet ki a bántalmazottak utólagos kompenzálásában. A kiváltó okok megszüntetése
lenne a legfontosabb, jelesül bátran hozzányúlni a katolicizmus ásatag dogmatikájához. Ma
egy katolikus, ám homoszexuális fiatalember egyháza tanítása szerint nem élhet
párkapcsolatban. Mivel családot nem alapíthat, hitéhez azonban hű kíván maradni, jóformán
egyetlen út áll előtte: a papi hivatás. Ezért ismerhetek hazánkban magam is rengeteg meleg
klerikust. A szexuális ösztönt azonban csupán ideig-óráig lehet elfojtani, s ezzel beteges
vágyak kialakulását is kockáztatjuk. Innen pedig már csak egyetlen lépés a kéretlen közeledés
egy azonos nemű, akár fiatalkorú laikushoz.
A homoszexualitás egyházi stigmatizálásának megszüntetésében, és ezzel párhuzamosan a
világi papok cölibátusának eltörlésében látom a megoldás kulcsát. Egy bölcs pápa beláthatja:
eklézsiáját a szégyentől és a mérhetetlen anyagi veszteségektől egyaránt megkíméli, ha nem
enged ebben az ügyben a bíborosi testület maradi szárnyának.
Népszava