Posted by Odze György
>Indiai kiküldetésem során gyakran jártam Bangalore-ban, ami akkoriban az ország
tudományos fővárosának számított, egyetemein sok külföldi is tanult. Mindig a Park
Palace szállodában laktam, ami a régi brit gyarmatvilági időket idézte. Tágas
szobák, az étteremben pörgettyűk kavarják a levegőt, kisértetiesen suhanó pincérek
szolgálják fel az ételeket, igen, jól éreztem itt magam. Május volt, kellemes idő, a
teraszon reggeliztem, amikor ez a különös alak megjelent. Középkorú férfi, lángoló
vörös haj, fekete szarukretes szemüveg, kockás zakó, sárga vászonnadrág, hóna
alatt vastag könyv és az indiai napilapok. Fürkésző tekintetét izgatottan jártatja
körbe, sehol egy szabad asztal. Szemlátomást szenvedélyes alkat, aki azt szeretné,
ha mindig rendben mennének a dolgok körülötte. Finom vonású, vékony asszonnyal
érkezik, aki valamikor nagyon vonzó nő lehetett. Intek a férfi felé, hívom, üljön az
asztalomhoz, ő megkönnyebbülten visszainteget. Felállok, kezet fogunk.
-Alfred Friedbauer vagyok – mutatkozik be, ahogy illik.
-A hölgy is ideülhet, Friedbauer úr – mondom. – Én már amúgyis megyek.
-Ezt majd mi eldöntjük. Nem reggelizünk együtt – feleli, és máris
beletemetkezett az étlapba.
-Ne haragudjon, de nem értem – lehet, hogy az angol tudásom hagyott
cserben.
A férfi azonban meg sem hallotta a megjegyzésemet, beletemetkezett az
étlapba.
Este szóba elegyedtem a főportással, aki elmesélte, hogy Friedbauer
visszajáró vendég, a Bangalore-i egyetemen tanít szociológiát, a hölgy, Josephine, a
felesége, soha nem mutatkoznak együtt, külön szobában alszanak, de a férfi
fogkeféjét a szobalányok látták Josephine fürdőszobájában.
-Nem különös? – kérdezem.
-Uram – mosolyog a főportás és tanácstalanul tárja szét a kezét. – Annyiféle
ember létezik a világban…
Néhány nappal később a sors szeszélye folytán Alfred és én egymás mellett
ülünk a Delhibe tartó repülőgépen, a felesége pedig éppen mögöttünk, egy turbános
férfi mellett.
-Szívesen helyet cserélek a feleségével – ajánlottam fel.
-Nem akarunk egymás mellett ülni.
-Összevesztek?
-Szó sincs róla.
-Megmagyarázná? – kérdezeem.
-Ha kíváncsi rá, természetesen. Boldogok vagyunk, de törekszünk arra, hogy
minél kevesebb időt töltsünk együtt. Bostonban élünk, külön lakásban, soha nem
közlekedünk együtt, moziba is külön járunk. Ez az én házassági filozófiám. Nekem
rengeteg hibám van, étkezés közben olvasok és leeszem magam, ami Josephine-t
mérhetetlenül zavarja. Feleslegesen összakapnánk jelentéktelen dolgok miatt. Ön
nős?
-Igen – feleltem.
-Akkor bizonyára érti, hogy mire gondolok.
-Pontosan.
-Mi csak a jó dolgokban osztozunk egymással, és többet is látunk a világból,
elmeséljük egymásnak az élményeinket. És a világ olyan gazdag.
Leszállás előtt megállapodunk, hogy másnap este nálunk vacsoráznak,
szerettem volna, ha Mari is megismeri ezt a különös alakot. Alfred nagy örömmel
fogadta el a meghívást, Bostonban van egy magyar ismerősük, gyakran járnak
össze, neki személy szerint a töltött paprika a kedvence.
-Megoldjuk – feleltem.
Másnap este nagy izgalommal várjuk őket, de csak Alfred érkezik, egyedül,
nagy virágcsokorral, ezúttal sárga zakót és kockás nadrágot visel.
-És Josephine? – kérdezem csalódottan.
-Ezt elfelejtettem mondani. Sose járunk együtt vendégségbe. Josephine
holnap jön.
Címkép: Palace Hotel Bangalore