Embert várunk az ágyra!

Pársoros jegyzetek

Nagy Bandó András

Mielőtt kibontjuk a témát, vegyünk egy mély lélegzetet, már csak
azért is, mert ha ágyba kerülünk, erre sem sok esélyünk marad.
Gondolom, ezzel a nyitó mondattal alaposan megzavartam az Olvasót,
aki a mély lélegzeten talán már túl is van, és immár csak arra vár, hogy
eláruljam, miért is várunk embert az ágyra, egyáltalán: kit és miféle
ágyra.
Előszöris: mert ágyból annyi van, hogy Dunát lehetne rekeszteni
velük. Hogy is mondjam, túlvásárolták belőle magukat a honatyaként is
fungáló fürkészek. Belecsaptak a lecsóba, ha már egyszer van (volt) ez
a jó kis kovid, akkor azt mondták, használjuk ki az istenadta lehetőséget,
és tegyünk úgy, mintha mi lennénk a jóságos fürkészek, akik földerítjük,
hogy országunktól minél távolabb, nagyon távol, még távolabb keleten,
hol és merre juthatunk olyan rohadt sok pénzért megvásárolható,
egyébként szart se érő lélegeztetőgépekhez, melyek akár éveken
keresztül is jól bírják a raktári klímát. A másik szempontjuk az volt, hogy
valami aprópénz csurranjon-cseppenjen a kifizetett milliárdokból, és lám,
mily szerencse: 300 milliárdért kaptak 17 ezer olyan ágyat, melyen
ugyan lélegzetet venni szinte lehetetlen, de a horkolást gátolja. Még arra
is gondoltak, ha a kovidos betegeknek nem is tudnak segíteni, de sok
idős, a horkolásuk miatt zsörtölődő házaspárnak szerezhetnek örömet.
Most, hogy egy-két évvel túl vannak ezen a „minden fürkésznek
maga felé hajlik a keze” című bizniszen, elárulták, hogy minden
dokumentumot, ami árulkodó papírhalmazként porosodott a fürkészek és
megbízói fiókjaiban és polcain, ledaráltak, mert, mint azt már
szlogenként használják: itt sincs semmi látnivaló. Mostantól… Csituljon
el, aki rendőrért és oknyomozó újságíróért kiáltana, ez így teljesen
rendben van. A közpénz magánzsebekbe vándorolt, nehogy már bárki is
azt mondja, hogy ez valami újdonság, szó sincs róla, ez a
fürkészvilágban a legtermészetesebb esemény, mondhatni:
hagyományőrzés.
És most a címről, hogy tisztuljon a kép: a 17 ezer gagyi,
lélegeztetőgépnek mondott horkolásgátló megvásárlása eleve a fürkészi
gazemberség mintapéldája, hisz tizedére sem jutott volna egészségügyi
szakember, orvos, nővér, ágyfelelős. Csoda, hogy nem hangzott el
ugyanaz a miniszteri mondat, amit Szalay-Bobrovniczky Kristóf főhadúr
mondott, amikor a NATO-kompatibilis high-tech katonai
csúcstechnológiához Lynx vezetőket, toronylövészeket és az ezekkel a
harci járművekkel szállított lövész katonákat próbáltak toborozni. Jelesül,
hogy „Embert várunk a vasra!” Ők legalább rájöttek, hogy a high-tech
vasak pozitív nullát érnek hősi halott jelölt lövészek nélkül.
Az „Embert várunk az ágyra!” természetesen rég elkésett, a
horkolásgátló ágyak raktárban rohadnak és rozsdásodnak, és mint az
lenni szokott a fürkészek világában, sem azt nem tudjuk, mi lesz a sorsa
a 17 ezer használhatatlan ágynak, sem azt, hogy kik a felelősei a
kidobott, de megcsapolt 300 milliárdnak, sem azt, hogy kik gazdagodtak
meg ezen a szégyenteljes üzletelésen.
Zárásul, ahogy azt a Mancsban olvastam: „a külügy izgékony
hülyegyereke, Menczer államtitkár” mondotta volt: „A dollárbaloldalnak
és a dollármédiának csak a lóvé a fontos.” Milyen szerencse, hogy nem
ők, hanem a milliárdokat a NER zsebére gyúró fürkészek intézték a
horkolásgátlók vásárlását!