Posted by Szegedi László
>El tudnak képzelni egy negyvenes éveiben járó férfiembert, aki felhívja
sorban a Magyarországon fellelhető összes női segélyszervezet, összes
jogászát? Hogy egész nap fel-le járkál a lakásában, hogy megoldást
keressen? Hogy csodálkozzanak azon, az ingyenes számok túloldalán is
a szakemberek: pasi telefonál, segítséget kérve. Nőnek. Túlzás-e azt
állítani: egy bántalmazott nő, egy másik kapcsolatában attól is
összerezzen, pánikba esik, ha egy szép nyári éjszakán egymáshoz
bújva lecsapok egy szúnyogot? Megélhetnek-e még valaha boldog,
kölcsönös tiszteleten alapuló párkapcsolatot életükben feltétlen
szeretetben a bántalmazott, lelkileg összetört nők? Ne essünk illúziókba:
a bántalmazott nőket a mai napig nem védi a jog.
Mindjárt este van, és dél óta nézem az üres word dokumentumot.
Hogyan szedjem ezt össze? Mit tehetnék? Tehetnék-e valamit. Az elmúlt
öt évben két párkapcsolatom volt: mindkét lány bántalmazó kapcsolatból
érkezett. Lelki sérülten. Véletlen, vagy nem tudom, miért, így alakult.
Azt leszögezem: számomra minden nő lelke szép, és minden nő szép,
akiket imádni kell, megérteni. Férfitársaim tudják, remélem.
Edinával kezdeném, de Edina okos volt: „csak” harmadszor ütötték meg,
anyukája ekkor már rendőrt hívott, akivel, nagy szerencséjére egy
házban lakott, innentől tiszta ügy. Fogpótlás. Távoltartási végzés.
– Azóta csináltam egy facebook-csoportot, naponta 400 hozzászólás
érkezik. Rengeteg nőt bántanak, a fizikális bántások száma kriminális.
Ha ezt beszorzom egy hónappal, vagy levetítem egy évre, irdatlan
magas szám jön ki. Ha a mentális bántalmazásokat néznénk, az már
borzalmas adatokat vágna az igazságügyi döntéshozók orcájába-
mondja.
Edina nem győzi kezelni ezeket, maga is segítő szakmában dolgozik,
percenként hívják telefonon sorstársai.
Nem titok, Edinával megpróbáltuk a közös életet.
Majd vége lett, a kezdeti fellángolás után belátta: mindaz, ami vele
történt, kizárja azt, hogy mégegyszer képes legyen hosszú évekre
elköteleződni, ismét egy fedél élni férfival, a lakásomba fel se mer jönni,
még akkor se, ha tudja, nem bántást, szeretetet kap, ahol kiszolgálom.
– Ne haragudj Laci, itt ülök a konyhámban, szabadnapjaimon, nézem,
mi történik a buszmegállóban, itt szembe, csak nézek kifele az ablakon,
elmegyek dolgozni, aztán haza, és megint ez, néha lecsusszan egy üveg
vodka, kezelem a facebookon ezeket, de mindig arra gondolok, hogyan
lehetett képes megtenni velem valaki azt, hogy többször szarrá verjen,
akit elfogadtam, szerettem, menj haza, szeretlek, de ne vigasztalj,
legszebb szavaiddal se tudsz, ne gyere többet – mondta egy nap.
Döntése tiszteletben tartva.
Telnek a hónapok, az ember társaslény. Szeretni szeretne, szeretetre
vágyódik.
Szembejön.
Vera.
Vera munkatársnőm, válófélben lévő, önálló, független nő. A napokban
költözött el férjétől, előtte az élet.
Szerelem, szikra első látásra. Hatalmas szikra. Eddigi életem
legnagyobb szerelme lett.
– A férjem azért is megütött, ha nem mosogattam el egy tányért, csak
engedtem rá vizet, hogy ázzon- meséli.
Vera, azóta már megint nem önálló független nő. Férje értesülve
kapcsolatunkról, erőszakkal visszavitte a közös lakásukba. Telefonját
elvette, azt sem engedi, hogy barátnőivel beszéljen, feltörte emailjeit,
messengerét, a facebookon Vera nevében oszt meg napi
rendszerességgel régi fotókat, mintha minden rendben lenne. Teljesen
izolálta mindenkitől, és kényszerítette, a munkahelyéről is lépjen ki,
holott épp az volt a célja, hogy saját lábra álljon, kölcsönös szeretetre
épülő, másik párkapcsolatban, és anyagilag ne függjön egykori
katonatiszt férjétől.
– „Örökké szeretni foglak. Örökkön örökké. Mi már sajnos nem
találkozhatunk, majd egy másik életben” – érkezett egyik éjszaka az
SMS, hát én hülyét kaptam, de komolyan. Aggódásom nem volt
alaptalan: a terror miatt úgy döntött, az egyik hídról a folyóba veti magát,
szerencsére egy kínai turistacsoport arra járt, és visszarántották.
A dolgok nem változtak, jelenleg is szó szerint fogságban van,
mindenkitől, és mindentől izolálva.
Szokatlan, de férfiként hívom a nőket segítő egyesületet. Másfél órán át
beszélgetünk a szakemberrel. Még jegyzetelek is, mi a tanács.
– Ez az ember rendkívül veszélyes, pláne, hogy fegyver is van a
házban. Ez a legveszélyesebb bántalmazás. A hölgy kezéből kicsúszott
az irányítás, ez baromi veszélyes. Minimum öt év börtön, az adatokkal
visszaélés pláne. Mindent megtesznek jogászaink, ezt ígérhetem, nem
fogjuk hagyni – nyugtatnak meg, majd hozzáteszik: ha valahogy mégis
sikerül felvenni a kapcsolatot, mondjam meg, hogy addig, amíg nem
intézkednek, minden tervét tartsa titokban. Keresni fogják, már holnap
azon dolgoznak, hogyan vegyék fel vele a kapcsolatot úgy, hogy
bántalmazója ne legyen jelen.
Szakértő orvos ismerősöm nem nyilatkozhat névvel:
– Laci, én azt tapasztalom, a patológián is, hogy furcsamód Budapest
ötödik kerületéből kerülnek be az utóbbi időben elhunyt nők. Én sem
tudom bizonyítani, minek estek áldozatul, pont annak, vagy másnak, de
kimagasló a szám. Ezzel nem foglalkoznak. Ráadásul ott vannak ugye a
férjek: a pszichopata rendkívül művelt, behízelgő, magát ártatlannak
feltűntető bolond, sokszor saját magukat állítják be áldozatként, amit a
környezetükkel el is hitetnek, rendkívül megnyerő emberek, sokuk
köztiszteletben áll, és a kívülállók számára makulátlanok, fel sem merül
a gyanú, hogy otthon mi zajlik a falak között. A szomszédok is süketek,
hiszen azt látják, az illető jó férj, szerető apuka, pedig ez nem feltétlen
igaz.
A magyarországi jogrend nem védi a bántalmazott nőket. Az elmúlt
három hét szalagcímei, az elvágta Kata torkát, kinyírta gyerekeit az
albertirsai rém, utcán erőszakolt, de nem részletezem az idegek
kímélése végett ezeket.
Magyarországon, ha ilyen esetekhez rendőrt hívnak, kimerül abban,
hogy a nőt, a bántalmazó társaságában megkérdezik, történt-e erőszak.
A kisírt szemű, félve a további verésektől, azt fogja mondani: nem.
Az Egyesült Államokban éltem évekig. Az ottani jog a rendőrjárőr
belátására bízza. Vagyis, ha látja, hogy egy csapzott, kisírt szemű,
szemei alatt lilafoltos hölgy nyit ajtót, hiába állítja, hogy nem történt
semmi, akkor is azonnal földre viszik és megbilincselik a pasit, a nővel
külön pszcihiáter kezd el foglalkozni…
Legyen minden nap Nőnap.
Mellesleg arra törvény van, hogy akinek tudomására bűncselekmény jut,
köteles jelenteni.
Ne hagyjunk senkit szenvedni, nem szabad csukott szemmel, lehajtott
fejjel az ilyenek mellett elmenni.
Nagyon sokat köszönhetünk nőtársainknak, szerelmet, szeretőt,
gondoskodást, melegséget, egy-egy finom ételt, tisztaságot, rendet,
mosogatást, mosást, gyermeknevelést, és itt még nincs vége…