Ferber Katalin
>Tehát, oly naív vagyok évek óta. Azt hiszem, pedig nem vagyok vallásos, hogy gondolatcserére hív engem itt különböző, engem érdeklő “eszmecsere” folytatója.. Nem kérem, ez egy eszement csere. Nem először, de valószínűleg utoljára, egy magát liberális, demokrata, humanista progresszív ember, engem nem ismerve (egyébként évek óta negligálva, hisz nem tartozom semmilyen brancsba, az Övébe sem) degradált, vérig sértett, minősített, anélkül hogy valaha egy fikarcníyit is ismerte volna az írásaimat, a szemléletemet, a gondolataimat. (Csaknem lenácizott.) Akkor most én lelkigyakorlat helyett, hisz nem vagyok vallásos, mert “Magamban hittem elejitől fogva”(J.A.) a következőket állítom és senkinek nem kell ezzel vitatkoznia, mert semmivel semmikor már nem tud meggyőzni ennek ellenkezőjéről. Kérem alássan, a liberális, progresszív, népszerű humanista igazmondók, jól megmondók úgy ellen-azonosulnak (Wikipédia) hogy fogalmuk sincs mi ellen küzdenek. Ugyanazokat a mintákat reprodukálják, mint “ellenfeleik”, mintha a tükörből nézvést a bal kezemmel megvakarnám a jobb fülemet, s azt látom, hogy a jobb kezemmel vakartam meg a bal fülemet. Önreflexió? Soha. Önkritika? Soha. Sebaj, nagyérdemű Urak és Hölgyek, szeptember hatodikától többé egyetlen eszmé(letlen) gondolatcserében sem veszek részt. Szégyellje magát minden lelkes lánglekű minősítő.
Lelkizős
Posted by S bár megtehetném, hiszen magától értetődő hogy sokkal többet tudok a ma engem sárig mocsokig leminősítőről, mint azt ő sejtené, a szellemi higénia érzetem TILTJA, hogy e privát tudásomból bármit nyilvánosságra hozzak. Szégyellje magát mindenki aki egy számára ismeretlent leminősít és ezzel, saját komfortérzetét növeli, kb 5 másodpercre. Jól megmondtam, gondolja. Adrenalin felszökik, libidó stagnál. Holott, legyinteni kellene (nekem is) és továbbhaladni. Na de hova? Horthy éltetése kapcsán akkurátusan felsorolja (a lánglelkű) mit szabad és mit nem szabad mondani, gondolni, írni, akkurátusan el-és felsorolja mily tiszteletre méltó emberek tévednek. ő természetesen SOHA nem téved, ellazulunk olvasás közben, bólogatunk, úgy bizony, motyogjuk, miközben a lánglelkű akkorát sújt (mos épp) rám, hogy fülemet behúzom, farkam sajnos nincs, de az egyenlő jogok nevében növesztenem kellene, megköszönöm a minősítést, halvány gőze sincs hogy hányszor jelöltem be ismerősként, írásaival egyetértően hányszor üzentem neki, hiszen nem az ő kutyája kölyke vagyok. (Már nem is leszek.) Gyalázat, szégyen, undorító.
Szerencsétlen Magyarország, úgy ahogy van. Zusammen. Igen, ez általánosítás, intelligenciahiány, csak szánni lehet mindenkit, aki azt hiszi magáról hogy minél nagyobbat üt, annál meggyőzőbb.