Posted by Kis Tibor
>Messzebbről kell kezdenem, hogy igazán érthető legyen az az undor, és értetlenég, amit érzek.
Még gimnazista voltam, amikor igazán szembesültem a hivatalos és a valós történelem közötti különbséggel. Édesapám hadifogolyként mást mesélt, mint amit tanultam. Megbeszéltük, hogy ne legyen gond, a valót megtartjuk itthon, a “komenisták” meg tanítsák azt, amit akarnak.
Ekkortól jöttem rá, hogy a hatalom azt mond, amit akar, viszont én is azt gondolok, amit akarok.
Nézem, ahogy megérkeznek a maffia tagjai Kötcsére. Egyik a színházat rabolja le, másik a filmet, a többi a gazdaság egyéb szeleteit. Itt nincs lelkiismeret. A nemzet tolla, aki még a doktoriját is lopta, fel volt háborodva, hogy meg merték kérdezni bármiről is. Buzi mikrofon az orra alatt. Emlékeztek, hogy bukott le? Úgy, hogy egy tőmondatban vétett több helyesírási hibát, és egy újságíró utánajárt, hogy hogyan lehet egy ilyen bunkó doktor?!
Sosem voltam gazdag. Általában túléltem, megéltem. Arra viszont büszke vagyok, hogy sosem kellett Kötcsére mennem, hogy megtudjam, mit gondoljak a következő évben. Elképzelem, hogy ballagok milliós Armani öltönyömben, beülök az előadóterembe, és rögtön meg fogom tudni, ki vagyok én, és mit fogok csinálni, tenni, gondolni. Hát, nem vonz.
Szerintem is fontos, hogy ne mutassunk érdeklődést az iránt, hogy mit akar a klán. Az egyértelmű. Tovább akar rabolni. Az első lépés az lehetne, hogy nem fogyasztjuk a hazugságaikat. Például nem írunk-olvasunk riportot Kötcséről. Minek? Tudunk újat? Nem! Azt olvashatjuk, hogy tovább nő az árvalányhaj, minden tökéletes, ami nem, azt pedig legyőzzük. Ezt tudjuk, ezért fölösleges Kötcsére mennünk.
Címkép: Corleone