Posted by Béndek Péter
>Szabó Tibor Benjáminnak jelent meg egy érdekes írása a Jelenben, aminek méltatlanul leegyszerűsítő egy mondatos kivonata az lehetne, hogy “aki a nyelvet uralja a politikában, az uralja a tömeg korában a politikát”. (“Méltatlan leegyszerűsítés” azért, mert a kivonat önmagában nem tűnik nagyon eredeti állításnak, viszont a hosszú cikkben vannak érdekes megjegyzések az orbánista közeg ilyen típusú konkrét működésével kapcsolatban. )
Az írás azonban helytelenül beszél “ellenzékről”, hiszen szervezett politikai ellenzék nincs Magyarországon, egy kézen megszámlálható országosan ismert figurái vannak. Ellenzékről beszélni azt sejteti, hogy itt valamilyen értelemben egység van azon túl, hogy a nevezett közeg nincs kormányon, illetve a politikai demokráciákban használt “ellenzéki” fogalma vonatkoztatható lenne rá. Nem az. SZTB nem végezte el minden elmélet (itt nyelvi) próbáját a saját állításain. Amikor felhívja a figyelmet egy legalább konkurens erejű narratíva és nyelvi világ “ellenzéki” kiépítésére, akkor “az ellenzék” használatával maga is elfogadja a NER áldemokratikus paravánját és reális létezőként beszél “erről” az oldalról.
Még egyszer: magyar ellenzék nincs. Ami annak tûnik, az részben vétellel, részben kompromittálva, részben megfélemlítéssel, részben egyszerű buzgalomból (csodálatból, tekintélytiszteletből), részben a saját lehetőségeiről való “realista” lemondás okán, részben a rendszerváltás vagy a később idők mélyállami struktúráiban való osztozásból kifolyólag a NER-be kooptáltatott, abban funkciója van. A kulcsembereinek szinte kivétel nélkül.
Ha az olvasó saját tapasztalata nem ad elég hitelt ennek az állításnak, akkor gondolja el: olyan körülmények között, amikor Magyarország békebeli történetének objektíve, mérhetően, de az adott kontextusokat nézve kivált a legkártékonyabb kormánya/uralkodó rétege van hatalmon, és ezt az ellenzékinek nevezett erők a nyilvánosságban — pro forma — el is ismerik, de mégse mutatják a funkcionális működésnek még a látszatát sem, nemhogy képesek lennének — ami pedig a NER károkozását látva elvárható lenne — minden önös érdeküket és a demokratikus versengés itt teljes mértékben érvénytelen logikáját maguk mögött hagyva egyesülni, összefogni, vagy legalább a vezetőiknek lemondani és a feledés reményében visszavonulni (hogy ország-világ előtt tudassák, a politika megszűnt Magyarországon, minden, ami ennek tűnik, hatalmi-nyelvi játék, amelyben egyetlen játékos kezében van az összes lap), nos, ebben az esetben vajon képzelhet-e mást a józan eszű szemlélő, mint amit fentebb állítottam róluk?
Címkép: Horthy megemlékezés Kenderesen