Posted by Kopácsi Judit: Kötelet a hóhérnak!
Pál Attila
A hatvanas évek Magyarországa hasonlatos a vihar utáni Balatonhoz. A hullámok lassan elülnek, a tó felszíne elsimul, csak a pecások bedobott horgai keltenek finoman redőző gyűrűket, majd azok is eltűnnek, a feledés homályába merülnek, akárcsak a mindennapok mínuszos újsághírei. A Kádár-rendszer konszolidációjával kialakulnak az új „mit szabad – mit nem” játékszabályok, s aki betartja a regulákat, egyre kényelmesebben élhet.
Sokan ekkor veszik meg a család első autóját (persze jobbára Trabantot, Wartburgot, Moszkvicsot), kis telket a Balatonon, a Velencei-tónál vagy a főváros környéki településeken. Egyre kevesebb a hiánycikk, s olykor már egyes nyugati árucikkekhez is hozzá lehet jutni protekció nélkül is. Egyre-másra alakulnak a beategyüttesek, tűzbe hozzák az ifjúságot, s szinte egy csapásra elsöprik az előző korosztály sziruposnak elkönyvelt tánczenéjét.
De ez csak a felszín, azaz a látszat: Panem et circenses. A hatalom birtokosai, a kommunista párt élharcosai féltékenyen őrzik így-úgy megszerzett pozíciójukat, s ennek érdekében semmitől (!) sem riadnak vissza. Az egykori bajtársakból egy csapásra és visszafordíthatatlanul megsemmisítendő politikai és személyes ellenség válik. És ez a harc nem kíméli az üldözöttek családtagjait sem. Van, aki azért nem juthat be az egyetemre, mert felmenői arisztokraták voltak (érdekes adalék a Csopakyak nemesi családfája), más meg azért nem kap kék útlevelet, nehogy kint maradjon Nyugaton, és kikerüljön a hatalom látó- és hatóköréből. A proletárdiktatúra csak annyival lett szelídebb az évtized derekára, hogy megszűntek a halálbüntetések a politikai perekben. Ám ettől még nem nyugodhatott meg, akit a felső vezetők valamelyike akár politikai, akár személyes ellenségének tekintett, s a kettő gyakran esett egybe. Csak a módszerek váltak kifinomultabbá (a hatalom gyakorlása/birtoklása ezt már megengedte), hogy a világ megértőbb szemmel tekintsen „az emberarcú szocializmusra”, a cél azonban ugyanolyan kegyetlen maradt.
A könyv szerzője, Kopácsi Judit is – de főleg édesapja, aki 1956-ban budapesti rendőrfőkapitány, a forradalom idején pedig a Nemzetőrség helyettes főparancsnoka volt – megszenvedte a hatalom egyik képviselőjének gyűlöletét. Egy éppen csak tizenéves kislánynak ugyanis óriási trauma, hogy addigi legjobb barátnője egyszer csak szembefordul vele, s ahol csak teheti, bántja, megalázza. Középiskolai osztályfőnöke pedig az egyetem helyett az építőipart „ajánlgatja” neki, ahol a „habarcs keverése és a nehéz talicskák tologatása akár a Proletariátus Diktatúrájának (sic!) hasznos állampolgárává” avathatná. A figyelmes olvasó hamar azonosíthatja a szerzőt a regény egyik főszereplőjével, Csopaky Kirával, apját pedig Csopaky Alexszel. A többi szereplő valódi nevét már nehezebb megfejteni, kivéve Bogár Jánosét (a Kádár-rendszer főhóhéra), akit egyszer pontosan meg is nevez, bár többnyire Rekiként említ, ezredessé előléptetve. (B. J. legmagasabb rendfokozata ugyanis főhadnagy volt.)
A korabeli politikai elit – miközben a „mezei állampolgárok” igencsak szerény, mindennapi nehézségekkel és bosszúságokkal teli életet éltek – vígan és gátlástalanul élvezte és őrizte kiváltságait. Ezt nemcsak a Chesterfield cigaretta, a francia (esetleg örmény) konyak, a bejárónővel „kiegészített”, kényelmes lakás és a mindenkor saját célra is rendelkezésre álló szolgálati autó testesítette meg, hanem az is, hogy a főhóhér lánya, Szpídy és hasonszőrű barátai előtt apjuk beosztottjai is haptákban álltak, és a rendőrök sem nagyon mertek velük „kekeckedni”. Miután hozzáfértek nyugati lapokhoz és – ha nagyon akartak – titkos iratokhoz is, tisztában voltak az ország politikai és gazdasági viszonyaival. S bár éltek kiváltságos lehetőségeikkel, elhatározták, hogy éppen ezeket felhasználva segítenek azokon, akiket a proletárdiktatúra vezetői üldöztek. Elsőként éppen Csopaky Kirán és apján, akit közvetlen életveszély fenyegetett. Ugyanis a szovjet vezetők éppen vele zsarolták az 1956 után éppen általuk hatalomba emelt Kádár Jánost, hogy 1968-ban vegyen részt Csehszlovákia megszállásában, mert rokonszenvvel figyelte a „prágai tavaszt” – az öreg Brezsnyev nem kis bosszúságára. Ez a történelmi közjáték jól érzékelteti a Varsói Szerződés belső erőviszonyait, a Kreml mindenhatóságát.
Az érezhetően sok (ön)életrajzi elemmel átszőtt cselekmény nemcsak a hazai és kelet-európai politikai elit életéről, gondolkodásmódjáról ad érzékletes képet, hanem a kanadai magyar diaszpóra jellembeli sokszínűségéről is. Ezek között ugyanúgy megjelennek a kevésbé szépek, mint a szívderítőek. Az olvasó ezáltal végigkísérheti Csopaky Kira lelki szenvedéseit, vívódásait, szerelmeit, barátságait, örömeit és csalódásait.
A regény – aligha meglepő – fontos epizódja a titkosszolgálatok kanadai összecsapása, az emberrablás kísérlete és annak meghiúsítása. Ám a csúcspont az 1968. augusztus 20-i eseményekben összpontosul: a balatonboglári koncerttel, a rendőri készenléttel, a zenekar (a fejescsemeték) kalandos szökésével át a határon, Reki ezredes leszámolási kísérleteivel – és mindeközben a magyar és a hazánkban állomásozó szovjet alakulatok bevonulnak Csehszlovákiába. A remek párbeszédeknek köszönhetően a fordulatos történetnél gyakran még izgalmasabbnak találtam a regényben megrajzolt jellemeket, cselekedeteik mozgatórugóit, az egyes szereplők közötti viszonyok (át)alakulását.
Az ötvenes-hatvanas években felnőtt olvasók bizonyára tökéletesen értik és átérzik Kopácsi Judit történetének minden mozzanatát, de a sok helyütt dokumentumszerűen pontos mű érdekes és tanulságos olvasmány a fiatalabb korosztályok számára is.
Kopácsi Judit, a háttérben édesapja hivatalos képe (Fotó: Csillag Ádám)
Kopácsi Judit: Kötelet a hóhérnak!
Atlantic Press Kiadó, Budapest, 2023
476 oldal, teljes bolti ár 4900 Ft,
online ár a bookline.hu-n 4165 Ft
ISBN 978 963 557 0614
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Egy balatonkenesei löszbarlangban négy fiatal – valamennyien a korai Kádár-rendszer nagy hatalmú funkcionáriusainak gyermekei – 1967 tavaszán összeesküvést sző, hogy a rezsim életben maradt áldozatait és hozzátartozóikat megmentsék az üldöztetéstől. Szpídy, a Magyar Biztonsági Szolgálat magas rangú tisztjének, „Reki ezredesnek” a húszéves lánya és barátai, köztük Brúnó, a belügyminiszter fia, levelet kapott Jancsitól, aki ítéletvégrehajtó apjának pisztolyával öngyilkosságra készül. Búcsúlevelében arra kérte barátait, hogy fogjanak össze a rezsim áldozatainak védelmére.
Kopácsi Sándornak, a Nagy Imre-per hatodrendű vádlottjának Kanadában élő lánya írta ezt a kordokumentumnak is beillő kalandregényt, amelyből az is kiderül, hogy mi az összefüggés a Kötelet a hóhérnak nevű rockegyüttes balatonboglári koncertje és a Varsói Szerződés 1968. augusztus 20-án lezajlott csehszlovákiai inváziója között.
Címkép: Bogár János és fia