Posted by Serényi Péter
>Kinyitom a vízcsapot és onnan is az csöpög, hogy ide nekünk az
olimpiát is!!!
Ebben a felfokozott, eufórikus hangulatban érzem annak szükségszerűségét,
hogy közreadjak egy, ennek a fenti rózsaszín álomnak jelentős mértékben
ellentmondó véleményt, mégpedig…
Fürjes Balázs nyilatkozott, s nem éppen a mostani általános trendnek
megfelelőt. (Zárójelben hozzáteszem, hogy ezzel a pasival eddig szinte soha
semmiben nem értettem egyet, most viszont, ha nem is mindenben, de a
lényeget illetően igen)
És akkor idézek a mandiner.hu-n megjelent, Csisztu Zsuzsa által jegyzett
interjúból:
„- Jövőre lesz az a bizonyos 2024-es olimpia, amelynek a pályázatát ön vezette.
Lehetett volna a miénk?
– Először is: sok sikert Párizsnak, és jövőre is hajrá, magyarok! Másodszor:
nem, nem nyertük volna el a 2024-es rendezést. Viszont biztosan elnyertük
volna a 2032-es játékokat, és olyan alaposan és hosszan készülhettünk volna,
mint senki más. És most nem lenne kérdés, hogy addig meg tud-e épülni egy új
budapesti híd, befejezzük-e a hévek felújítását, végrehajtjuk-e a közösségi
közlekedés teljes járműparkcseréjét, és sok minden más.
– Miért állítja ezt ilyen biztosan?
– Nem voltunk már ott, és Párizs és Los Angeles versenyében nem lett vesztes,
két olimpiát osztottak ki. Párizsé lett 2024, Los Angelesé 2028. Mert egyikük
sem veszíthetett, a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak a franciákra és az
amerikaiakra is szüksége van. És a hitelességre. Budapest jól állt, mindhárom
körös pályázati dossziénkat leadtuk, kitűnő értékeléseket kaptunk. Mi voltunk a
megtestesült Agenda 2020. Ez egy NOB-reform, amely észszerűsíti az
olimpiák méretét és költségvetését, s azt célozza, hogy újra lehessenek
házigazdák közepes méretű világvárosok is, mint Budapest vagy akár Brisbane.
Közép-Európa és Budapest új helyszín lett volna. Ha nem borul fel a kezdeti
egyetértés, akkor nem két, hanem három olimpiát osztottak volna ki. Nem is
akarták volna, de nem is lehetett volna kihagyni a mindent teljesítő, jó
budapesti pályázatot. Csak ott kellett volna lennünk a célban. A felfordulás,
ami ezt megakadályozta, olimpiát vett el Magyarországtól.
– Lesz még lehetőség?
– Nem tisztem megítélni. Most nem ennek van az ideje, túl sok a másféle
kihívás. Ha egyszer a két pályázó, a Magyar Olimpiai Bizottság és Budapest
városa egyetért, és a magyarok többsége szimpatizál a gondolattal, akkor majd
eldönti az ország. Lehet, hogy ez már nem az én nemzedékem kérdése lesz.
– Nem túl optimista befejezés…
– Realista. Az olimpia nem gyerekjáték. A NOB csak oda viszi, ahol készen
állnak, de ez önmagában nem elég. Ez a békeidők legnagyobb eseménye, sok
év felkészülés, nem kevés pénz. Csak szilárd alapra lehet ráépíteni. A játékok
odaítélése és megrendezése között akár tíz év is eltelhet, ez alatt
polgármesterek és kormányok jöhetnek-mehetnek, az ország, a város helyzete
gyökeresen megváltozhat. Képesnek kell lenni rá, de az kevés. Egyetértés,
egység, valódi társadalmi támogatottság szükséges.”
Engedjétek meg nekem, hogy nagyon röviden kommentáljam azt, amit
reményeim elolvastatok: hűha, sőt, kétszeresen hűha!
És szerintetek?
Címkép: Fürjes Balázs. Trenka Attila/index.hu felvétele