Posted by Atlétikai vb, 2. utószó
Bruck András
>Holnap este véget ér a budapesti atlétikai világbajnokság. Aztán még néhány
nap, és mintha sosem lett volna, kitörlődik az emlékezetből. Ez normális, a
sportgyőzelmek olyan illékonyak, mint a levegőbe fújt parfüm illata. Hányan tudják, hol
tartották és ki nyerte az utolsó futball-világbajnokságot, pedig az még szinte tegnap volt?
Ki emlékszik az ugyancsak tavalyi úszó-világbajnokságra és férfi kézilabda Európa-
bajnokságra, holott mindkettő itt volt nálunk? Másodpercnyi örömök és nemzeti büszkeség
után jön az ugyanolyan gyors felejtés – mindez iszonyatos áron, a semmiért, a jövőnk
elfecsérléséért.
A vadonatúj Nemzeti Atlétikai Központ, a Duna Aréna és a kézilabda Európa-bajnokságra
épített MVM Dome (plusz két másik csarnok a vidéken játszott csoportmérkőzésekhez)
összesen mintegy 600 milliárd forintjába került a magyar adófizetőknek. Kell-e mondani,
hogy senki nem kérdezi meg őket, akarnak-e ennyi sportlétesítményt és sporteseményt a
saját zsebükből, a saját életük rovására finanszírozni. A nagy többség aligha akarná,
tökéletesen megfelelne nekik a világ bármely pontjáról sugárzott tévéközvetítés.
Magyarországon azonban még ilyen irdatlan összegekről sem a kormány dönt, nem is a
parlament, a nép meg végképp nem. Tudjuk, ki dönt, egyetlen ember. Na, itt kezdődik és
végződik minden nemzet tragédiája. Nézz Oroszországra, épp most lövi, gyilkolja vissza
magát a középkorba. Egyetlen ember miatt. De az agresszió békés formáival is tönkre
lehet tenni egy országot.
Magyarországon egyik nemzetközi verseny követi a másikat. Más országok az elszabadult
költségek vagy a lakosság ellenállása miatt mind gyakrabban már el sem indulnak egy
pályázaton Az elmúlt években nálunk sokkal gazdagabb nemzetek és Budapestnél sokkal
gazdagabb városok mondtak nemet az olimpiára: Róma, Hamburg, Oslo, Bern. 2015-ben a
magyar GDP hétszeresét előállító Mexikó azért lépett vissza a már neki odaítélt vizes vb
megrendezésétől, mert a kormánya úgy döntött, hogy van sokkal jobb helye annak a
pénznek.
Nem úgy a mi emberünk, aki rögtön talpra ugrott. Ekképp érvelt: „A modern világban nem
a pénz a legfontosabb – bár vannak ilyen elméletek is –, hanem a bizalom. Pénzt majd
csinálunk valahogy”. Aha, valahogy. Tény, hogy lett is rögtön pénz a Duna Arénára, és
2017-ben már ott versenyeztek a világ legjobb úszói. Aztán tavaly megint. Hiszen
hallottuk, a pénz csak elméletben fontos, és az is igaz, hogy a Fidesz és a kormány
környékén sem elméletben, hanem de facto lett milliárdos annyi ember.
Állítólag mi, magyarok azért tűrjük, hogy a kormány manipuláljon és kifosszon
bennünket, mert a százmilliárdok számunkra felfoghatatlan összegek, egy Gucci-táska és
egy drága karóra értéke fölött mindegy nekünk, hogy az állam mire költi a pénzüket. Vagy
így van, vagy nem, de ha pont az államnak nem lenne ez mindegy, és a sport helyett
például az oktatásra költene évente hatszázmilliárddal többet, akkor hamarosan a
legbutább magyar is tudná, hogy milyen beruházások szolgálják a nemzeti érdeket –
személyesen az övét is –, és mi a „jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés”, vagyis
bűntett. Mint például ez az atlétikai stadion. S ekképp fokozatosan mind többen
megokosodván, ez az évi 600 milliárd plusz oda vezetne, hogy senki nem tartaná többé a
magyar nép és a kormány kiválósága bizonyítékának, hogy a sportpályák lelátóin mi
tapsolunk minden nép közül a leglelkesebben. Merthogy ez most a legújabb érv saját
nagyságunk mellett. Lám, a szégyen még egy formája.
Számtalan, a mienkkel összemérhető lélekszámú ország kormánya nem sportban
versenyez a világgal. Írország, Finnország, Izrael, Svédország kutatásra, fejlesztésre, új
technológiákra, oktatásra, egészségügyre, vasútra, közutakra költ sokat és nem arra, hogy a
sportolóik másoknál tizedmásodperccel hamarabb érjenek célba, vagy egy vasgolyót öt
centivel messzebbre dobjanak. Ők ma már gazdagok, a világ élvonalába jutottak, nekünk
meg a hazafias buzdítás közepette marad az elszegényedés, megnyomorító társadalmi
anomáliák tömege. Láttuk, hogy az atlétikai stadionban a sportolók kiszolgálása tökéletes,
kis elektromos autókon hozzák-viszik őket, de ha egy magyar kórházban nem te magad
tolod be mozgásképtelen anyádat a húgyszagú kórterembe, akkor még másnap délelőtt is a
folyosón fog ülni. Hogy tud egy nemzet ennyire igénytelenül élni, hogy képes elviselni
egy ilyen elvetemült, ócska kormányt?
Címkép: Felemás cipőben/Kirill Kudryavtsev/AFP