Posted by A szerk. A falvak közéletének három hagyományos fóruma van: a templom, a kocsma és a futballpálya. A foci helyzetéről legújabban Győr-Sopron- Mosonból érkezett vészjelzés: képtelenség megfelelni a követelményeknek. A legnehezebb helyzetben az ezer fős települések klubjai vannak, amelyekre ugyanazok az előírások vonatkoznak, mint a kiemelt alközpontokra. Más
megyékhez hasonlóan alapvető gond, hogy egyre kevesebb a csapat, mivel egyre kevesebb a sportoló gyerek. Ebben az évben már tíz csapat jelentette be visszalépését, megszűnését Győr-Moson-Sopron megye valamelyik alacsonyabb osztályában. Az MLSZ követelményrendszere előírja valamennyi klub számára a felnőtt együttes mellett hat utánpótláscsapat versenyeztetését,
de a falvakban nincs annyi mozgósítható gyerek.
A gondokat elvileg a Magyar Labdarúgó Szövetségben is ismerik, de a tao- támogatással érvelnek válaszként. Csakhogy a kisebb klubok vezetői szerint nagyon szép az alácsövezett pálya, a felújított öltözőkkel meg a modern autóbusz, ha hamarosan nem lesz, aki használja. A megyei szövetséget már közelebbről érinti meg a veszély előszele, csak éppen nem akarózik érzékelni. Ezt kifogásolja egy autentikus vélemény: „A megyei szövetségben olyan vezetők dolgoznak, akik a labdarúgásból élnek, és nagy ívben tesznek rá, hogy hétköznap, munkaidőben a legtöbb amatőr klub vezetője dolgozik. Így aztán képtelen elmenni a rendszeres akkor tartott ligaértekezletekre, amelyen legfeljebb hét-nyolc ember lézeng. Sajnos, 2008 óta az amatőröknek nincs képviseletük a magyar labdarúgásban, a megyei igazgató pedig nem fogadja el a javaslatainkat.”
És íme, egy másik, erősen karcos vélemény: „Nagyszerű, ha van egy csúcskategóriás Mercedesem, csak éppen nincs mit tankolnom bele, és a kertben áll. Most már valóban az amatőr futball jövője kerül veszélybe, és hagyjuk végre a tao-pénzeket, mert korántsem fedezi a költségeket. De mondok mást is. A megyei klubok elnökei a saját vagyonukkal felelnek az egyesület
biztonságos működtetéséért, közben nagyjából száz sportoló mindennapos ügyeit, szerződtetését, sportorvosi engedélyeztetését, utaztatását kell megoldaniuk. Mindezért kapnak havonta ötven-százezer forintot. A kiemelt alközpontokban és az NB II-ben ez az összeg két-háromszázezer forint. De az edzők sem járnak jobban, mivel a megkapott negyven-ötvenezer forintért
előírás a havi hatvan-hetven óra munka. Ugyanennyiért Mosonmagyaróváron, az alközpontban háromszázezer forintért dolgozik egy edző. Ezek után egy szegény klub elnöke milyen érveléssel próbálja megtartani az edzőjét?”
Ugyancsak gondot okoz a sportorvosi engedélyek megszerzése. Győr-Moson- Sopron megyében hozzávetőlegesen hétezer sportolóra jut négy sportorvos, akik a nyáron, a szabadságolások közepette, másfél hónap alatt próbálják elintézni a vizsgálatokat és az igazolásokat. „Felvetettük, hogy tizennyolc évesnél fiatalabb labdarúgók esetében háziorvosi vizsgálat is legyen elegendő a sportorvosi engedélyek kiadásához, mivel háziorvos többször látja a játékost év közben, mint a sportorvos. Természetesen ezt a felvetésünket sem fogadták el a szövetségben.”
ØØØØØ
Összegzésféle.
A kormány az élet minden területén a központosítást erőlteti. Ennek a súlyos következményei az oktatásügyben rajzolódnak ki a legélesebben. Az egy szál iskola nagyon messze van az elvileg őt kiszolgáló központtól, és a kettő között nehezen járható, bürokratikus út húzódik. Azt viszont a legkisebb beszerzésekért is végig kell járni. Sokkal életszerűbb lenne a kapcsolat a helyi önkormányzat és az iskola között. Csak hát ezt a kormány eltörölte.
Hasonló a helyzet a helyi testedzés, esetünkben a falusi futball dolgában. A fenti példa azt mutatja, hogy a központi pénzek már a megyéből is csak csordogálnak lejjebb. Pedig nem
nagy összegről van szó, korábban az önkormányzat vett mezeket, vállalta az edző szerény tiszteltdíját, fizette a mérkőzések bírói díját, és tartotta rendbe a pályát. Igaz, az is kissé
necces volt, mert az önkormányzati törvényben a sport támogatása nincs a feladatok között. De az egyéb kiadásokba belefért.
Jelentős mennyiségi segítséget adtak a falusi futballnak a termelőszövetkezetek. Az általuk fenntartott csapatok országos hálózatot alkottak. Mindegyik afféle ajándék volt a falunak,
közösséget összetartó erő, szórakozási lehetőség. A költségek nem voltak magasak, ráadást csak a mérkőzéseket követő vacsora jelentett, amelyet a csapat tagjai együtt költöttek el.
De már a téeszvilág is a múlté. Egy általam közelről megismert községben, Nagyrábén – a halmozottan hátrányos helyzete ellenére – az egész falunak munkát adott a szövetkezet, olyan melléküzemágakkal is, mint tésztaüzem és fafeldolgozó. Amikor a tsz megszűnt, Nagyrábén szinte mindenki munkanélküli lett.
A magyarfutball.hu-portál adatbázisában 7896 megszűnt magyarországi futballcsapat szerepel. Nem tudni, hogy ez milyen időtávot ölel fel, de az biztos, hogy a megszűntek 76 százaléka (5980) vidéki volt.
Nem nehéz megjósolni, hogy a vidék részesedése tovább nő.
Címkép: Halász Géza