Atlétikai vb, utószó
Szűcs Gábor Róbert
>Lám, ebben is hazudnak. Ugyanis nem azok. Nem a magyar sport barátai. Csak pénzbeszedői.
Miközben ugyanis a kajak-kenusok számolatlanul szerzik az érmeket, az olimpiai kvótákat, öttusában a magyar férfiak ezüst, a nők bronzérmet szereztek, a nyaloncsajtó olyan sporteseményről tudósit éjjel-nappal, amelynek csak a helyszíne magyar. Az is minek?
Ami most itt nálunk van, ez nem sport. Ez üzlet. és propaganda. Hát, igaz, van egy magyar
bronzérem.
Igenis mindenkinek joga van számonkérni az eredmény-ráfordítás mérleget, hiszen az állam a mi adónkból rendezte meg ezt a, jelentőségét tekintve túlfűtött eseményt.
Stockholmban szolgáltam, mikor a göteborgi atlétikai vb volt. Nem építettek új stadiont. Nem olyan gazdagok. Elég volt az Ullevi. Nem volt nemzeti hurrá. És a megnyitón nem
húztak el Gripenek. Sokba kerül egy ilyen gép emelése. Pedig ők gyártják. Ja, és voltak svéd érmek is. (A „vizes vb” körül hasonló hűhót csaptak, csak hát ott magyar sikerek is
voltak. Viszont mi van pl. a csodás műugrótoronnyal?)
A rendezvényre a városvezetés eredeti véleménye ellenére került sor. Érdekes, hogy a központi költségvetésből még a Lánchidat sem fizették ki, a de a vb-t megrendezték. A főváros deficites. Az állam nem ad neki pénzt. De a vb-re bezzeg volt. Tudod még, hol volt az előző atlétikai világbajnokság? Megmondom. Dohában. Talán hangyányira gazdagabb ország.
Egy diktatúrában technikai minimum, hogy minden rendben legyen. Parancsszóra. Pénz nem számít.
A cirkusz már megvan. A kenyérre még várni kell.
Címkép: Atlétikai stadion