Posted by >Meszlényi Tamás
penzcentrum.hu
>Jelenleg nem látszik, hogy mi húzhatná ki Magyarországot a gödörből, ugyanis a vágtató infláció és a magas kamatkörnyezet miatt a fogyasztás és a beruházások mértéke is visszaesett, noha éppen ezek pörgethetnék fel a gazdaságot – mondta a Pénzcentrumnak adott interjújában Dr. Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus. A szakember szerint a kormányzat egyfajta csapdahelyzetbe került, ugyanis amint megpróbál orvosolni egy problémát, az azonnal továbbgyűrűzik egy másik területre. Úgy látja, hogy az eddigi, egyébként sok szempontból sikeres politika mostanra megrekedt, és számos területen egészen más irányban kéne elindulnunk ahhoz, hogy Magyarország egy sikeres és gazdasági értelemben a lehető leginkább független ország lehessen.
Pénzcentrum: Július első felében úgy nyilatkozott, hogy bár eredetileg egyáltalán nem volt irreális cél, hogy az év végéig egy számjegyű legyen a hazai infláció, azonban a legutóbbi kormányzati intézkedések miatt mégiskétségei keletkeztek azzal kapcsolatban, hogy ez megvalósulhat. Most, másfél hónap elteltével hogyan látja ezt a kérdést?
Dr. Pogátsa Zoltán: Ugyanúgy látom. Hogyha semmi sem történt volna, akkor teljesen reális cél lett volna. Szimpla matematika: ha tavaly év közepén ugrott meg az infláció, akkor a sima bázishatás miatt idén le kellett volna jönnie a második félévben. Azóta viszont volt néhány, a költségvetés stabilizálását célzó intézkedés, melyek nagyjából most gyűrűznek be, és tovább emelik az árakat. Például augusztus 1-jével lettek kivezetve az ársapkák, most látjuk majd, hogy ennek a hatása érvényesül-e vagy sem. Új adóterhek is vannak, amiket érvényesíteni fognak az árakban. Óriási kérdés a második félévben a nyugdíjak rendezése is. Továbbra is óriási a hiány a költségvetésben, ezért várható, hogy a második félévben is lesznek további korrekciók. Ha ezek például adóemelések formájában öltenek testet, akkor azt egy az egyben áthárítják a cégek a lakosságra. Nem csak a szupermarketekre kell gondolni, hanem egészen más területeken is, például a biztosításoknál láttunk ilyet, de egy csomó más helyen is. Úgyhogy azt most konkrétan nem merném megjósolni, hogy lemegy-e az infláció 10 százalék alá vagy sem, de ugyanez a helyzet továbbra is. Az alap trend lefelé tartó, és ezen emelget a kormányzat a
költségvetési stabilizációs lépéseivel.
Augusztus 18-i rádióinterjújában Orbán Viktor miniszterelnök jóval optimistább volt, ő majdhogynem biztosra mondta, hogy valamikor október és december között 10 százalék alá megy az infláció. Ugyanakkor arról is beszélt, hogy ez még mindig magas, ezért jövőre 5-6 százalékra szeretnék azt leszorítani. Ön szerint ez megvalósítható?
Nagyon sok múlik azon, hogy hogyan alakulnak a költségvetési folyamatok, ez pedig nagyon nagy részben attól függ, hogy hogyan alakul a GDP. Van egy régi magyar film, amikor egy faluban ásnak egy gödröt, és rájönnek, hogy ott van egy nagy adag sitt, amivel kell valamit kezdeni, ezért ásnak egy másik gödröt, amibe belerakják a sittet, de akkor megint kell egy gödör… És így tovább. Ez történik most a magyar gazdaságban is. Indul a dolog a gázárak emelkedésével, ami egy hatalmas lukat vág a költségvetésben, ez átgyűrűzik az euróárfolyamba, ami nagy hatással van az inflációra. Az árfolyamot próbálják kezelni azzal, hogy az egekbe emelik a kamatokat, tehát gyűrűzik tovább a dolog a kamatpolitikába, ez viszont leállítja a hitelezést, recesszió lesz, ami visszaüt az adóbevételek csökkenése miatt a költségvetési politikában. Így azt is kezelni kellett valahogy, lesz belőle megszorítás. Amikor a kormány stabilizál, ez tovább emeli az inflációt, ezért az emberek nem fogyasztanak, ez pedig recessziót okoz. Ekkor a kormányzatnak kellene valamit kezdenie a recesszióval, ezért az állam elkezd hitelezni, míg a magas kamatok miatt a magánszektorban leáll a hitelezés. Az állam hitelezése viszont tovább emeli a hiányt a költségvetésben. Folyamatosan pakoljuk a sittet az egyik gödörből a másikba, és azért nehéz megjósolni, hogy jövőre mi lesz, mert négy negyedév óta recesszióban vagyunk, és nem látom, hogy a fogyasztás emelkedne. Az embereknek
elfogytak a megtakarításaik, így a hazai fogyasztás emelkedése szerintem nem fogja kihúzni Magyarországot a recesszióból.
Mi az, ami mégis kihúzhatna minket a gödörből?
Továbbra sem látjuk, hogy megkapnánk az uniós pénzeket, ami egy óriási löket lenne, ha ez a GDP 3,5 százalékát is elérő, vissza nem térítendő pénz bekerülne a gazdaságba. Az exportpiacaink is egyre inkább kezdenek rossz helyzetbe kerülni. Hogy ebből a helyzetből mi húzna ki minket, ezt nem látom. A költségvetésben további stabilizációk lesznek, ha nem adják oda a nyugdíjasoknak a pénzt, akkor pláne igaz, amit mondtam, hogy a fogyasztás nem fog megugrani. Nyilván, ha miniszterelnök lennék, én is optimista dolgokat próbálnék sugallni egy ilyen interjúban, ez a feladata egy politikusnak, de konkrétumot egyelőre nem tudok mondani, amiért kikerülnénk ebből a helyzetből. Ami még ki tudna húzni minket, ha a magángazdaságban beindulnának a beruházások, csakhogy egyelőre ez sincs, mert 15 százalékos kamat mellett nem lehet hitelezni. De ha meg a jegybank lejönne a kamatszinttel, akkor az árfolyam gyengülne ismét. Talán egy dinamizáló tényező van, a nagy beruházások elindulása, mondjuk a debreceni BMW és az akkumulátorgyárak, Paks stb. Talán 2024 második felében ha megkezdődik ezeknek az építésük majd a termelés, az megtolja kicsit a gazdaságot, talán ez lehet az a löket, ami kiemelhet minket a gödörből.
A már említett rádióinterjúban arról is beszélt a miniszterelnök, hogy szeretne egy „pozitív nullát” kihozni az év végéig, ami alatt azt értette, hogy olyan mértékű reálbéremelés a cél, amely ellensúlyozni tudná az első félév során tapasztalt reálbércsökkenést. Elképzelhetőnek tartja, hogy az év hátra lévő részében ilyen mértékben meg lehessen emelni a béreket?
Minden országban van egy profit/bér arány a GDP-ben. Ez az arány Magyarországon úgy néz ki, hogy 47 százalék a bér és a többi profit, míg mondjuk Hollandiában 60 százalék fölött van a bér. Ha valaki akarna béreket emelni Magyarországon, a profit kárára ezt megtehetné. Az elmúlt években jelentős mértékben az okozta az inflációt, hogy a profitok rettentően elszaladtak. Egy csomó cég masszívan nyereséges a jelenlegi magas infláció mellett is. Ha arra törekszik az ember, hogy nagyobb legyen a fogyasztás – amit egyrészt akarhat politikai megfontolásból, hiszen szeretné stabilizálni a helyzetet; másrészt általában méltányossági alapon, hogy ne nyomorogjanak az emberek; vagy egyszerűen gazdaságstratégiai alapon, hogy beindítsam újra a gazdaság növekedését -, akkor ennek az egyik lehetséges módja, ha ezt az irtózatosan a profit felé eltolódott arányt kicsit visszatolnánk a bérek irányába.
A kormányzat ezt többféle módon meg tudja csinálni. Egyrészt támogathatja a szakszervezeteket, amik a magánszektorban így kiharcolhatnának magasabb béreket. A másik, hogy nagyon sok az állami alkalmazott, akiknek a mostani költségvetésben csökken a reálbére, pedig ehelyett adhatnának nekik egy reálbéremelést. Tehát a kormánynak lenne módja arra, hogy serkentse a fogyasztást azzal, hogy az infláció által elvitt vásárlóerőt kicsit kompenzálná a bérek emelésével.
A covid előtti években valóban jelentősen nőttek a reálbérek, sok magyar érezhette azt, hogy olyan ütemben nőtt az életszínvonala, ami előtte nem volt jellemző ebben az országban. Rövid távon megvannak az alapjai egy ehhez hasonló újabb felfutásnak?
Így van, teljesen ez történt, 2014-19 között évről évre 7-8 százalékos reálbér- emelkedés volt a magyar gazdaságban, ilyen nagyon régen nem volt előtte. Ennek most kb. 40 százalékát vitte el az infláció. Nem a CPI-t kellene nézni, mert abban benne van minden, hanem konkrétan a fogyasztók inflációját, abban meg ugye felülsúlyozódik az élelmiszer, ahol 45 százalékos volt a pénzromlás mértéke. Hogy mi tudja javítani a helyzetet? A fogyasztást kétféleképpen tudják növelni. Az egyik a foglalkoztatás bővítése, ebben elég sikeres volt a Fidesz. 2010-23 között gyakorlatilag 400 ezer munkahely létrejött piaci alapon is, de ezeknek a nagy része alacsony hozzáadott értékű munkahely. Ezért nem nagyon nőtt a termelékenység, mivel alapvetően olyan emberek kerültek be a munkapiacra, akik korábban nem voltak ott. Most meg már eljutottunk oda, hogy az a probléma, hogy nincs elég ember, és ezért hozzuk be a filippínókat és az indiaiakat. Ez alapvetően nem baj, viszont ha növelni akarjuk a béreket, akkor egy olyan stratégiára lenne szükség, mellyel sikerülne kilábalni a közepes fejlettség
csapdájából. Ezt egyébként a kormány felismerte, de tenni még nem tett ellene. A témával foglalkozó irodalom – minekután körüljárja, hogy mi ez a jelenség – a következő fejezetben leírja, hogy onnan úgy lehet kikerülni, hogy az ember beruház a humántőkébe, a technológiába, a magasabb hozzáadott értékbe.
Címkép: Kőkorszaki gödrök