ujhet.com
>A mesterséges intelligencia az emberi intelligencia teremtménye, amelynek fejlődése még csak a kezdeténél tart. Az emberi intelligencia a földi élet regényének utolsó fejezetében a Földön megjelent ember túlélési csomagjának része, mely lehetővé tette a megmaradást és gyarapodást a természeti környezet viszontagságai között (Smith–Szathmáry 2012). Az ember
különlegessége az információk átörökítésének kettős úton történő átörökítése. Az egyik út a géneken keresztül vezet, melyek egyike az egyik nemzedékről a másikra átviszi az emberi test sajátosságait meghatározó biológiai információkat. A másik út a mémek útja, mely a nemzedékek kulturálisan meghatározott identitásának folyamatosságát biztosítja. A két út együttesen biztosítja az Ember 1.0 helyét a világban, melynek testi megnyilvánulásai a kezek és a lábak specifikációja, a kéz hüvelykujjának szembefordíthatósága, a gégefő és a szájpadlás közötti hasadás, a legfőképpen a születést követő fejlődés következtében jelentősen megnövekvő agy s a benne szövődő végtelen kapacitású neuronok közötti hálózat.
A testi változások biztosították a nyelv és a kooperáció megjelenését, ami által lehetővé vált az ember térfoglalása a világban, mely messze több, mint az állatok természeti környezethez való alkalmazkodása. Az intelligencia szerepe ebben a folyamatban kulcsfontosságú, mivel az agyból vezérelt intelligencia funkciók nélkül lehetetlenné válna az emberi szervezet számára a változások felismerése és a változásokhoz való alkalmazkodás. Az intelligencia működésének első lépése az érzékelés és észlelés, melyet követ a megértés, majd a cselekvés. A cselekvés lehet sikeres vagy sikertelen, aminek következménye a sikeres cselekvések megismétlését, a sikertelen cselekvések gátlását eredményező tanulás. A kiértékelés két részből áll. Az egyik rész a verifikáció, melynek alapján a cselekvő beláthatja, hogy megfelelően értette-e meg a változás természetét, míg a másik rész a validáció, melynek révén a cselekvő eldöntheti, hogy megfelelő volt-e a reagálása. Az emlékezet tárolja a korábbi cselekvések következményeit, melyek alapján lehetővé válik a jövőbeli változásokra való felkészülés, a valószínűségek beszámítása alapján történő előrejelzés.
A nyelv által teremtett sajátosan emberi valóságban az egyének intelligenciája által létrehozott tudás megosztható más emberekkel, éljenek akár a jelenben, akár a jövőben. A problémamegoldó intelligencia általános elméleti modelljét Alan Turing brit matematikus írta le, melyet matematikai számítási eljárások, algoritmusok pontos leírására, tágabb értelemben mindenfajta gépies problémamegoldó folyamat leírására alkalmas modellként képzelt el. A modell elemeiként Turing az adatbevitelt, a memóriát, a vezérlést és az eredményt (outputot) azonosította. Turing 1936 és 1938 között Princetonban tanult, ahol találkozott Neumann Jánossal, aki a princetoni Institute of Advanced Study állandó professzora volt. Turing elméleti modelljével megismerkedve Neumann 1944-ben megalkotta a világ első számítógépét, mely elektronikusan működött, kettős számrendszert használt, és volt benne aritmetikai egység, központi (műveleti) vezérlőegység, memória, valamint egy bemeneti és egy kimeneti egység. Ez a gép lett az archimédeszi pont, melyen a később megindult mesterségesintelligencia-fejlesztések megvetették lábukat.
A számítógépekbe telepített korai mesterségesintelligencia-programok algoritmusai emberek által meghatározott egyes feladatok elvégzését tették lehetővé a számítógép adta szinte végtelen kombinációs lehetőségek kihasználása révén. A feladatok egyszerűek, rutinszerűen ismétlődőek voltak, melyeket emberek is megoldhattak.
A különbség abban volt, hogy a számítógépek nem fáradtak, működésük mentes volt a szeszélyektől és az emberekre jellemző egyéb lelki eredetű zavartól. Sokkot váltott ki a sakkozók nemzetközi közösségében, amikor 1997-ben a Deep Blue program legyőzte Garri Kaszparov sakkvilágbajnokot. Ugyancsak nagy feltűnést keltett, amikor az IBM Watson nevű kérdésekre válaszoló programja 2011-ben a Jeopardy nevű kérdezz-felelek versenyben a verseny két emberi szereplője, Brad Rutter és Ken Jennings elől elnyerte az 1 millió dolláros sikerdíjat.
A siker jelentőségét növeli, hogy annak idején szó sem lehetett az internetre való kapcsolásból adódó többlettámogatásra, az emberekkel szemben győztes gépi intelligenciák kizárólag saját forrásból táplálkoztak. Gyakorlati felhasználásban a kezdeti mesterségesintelligencia-programok jól teljesítettek (és teljesítenek mind a mai napig) információs szolgáltatásokkal kapcsolatos munkakörök ellátásában, sport- és időjárási hírek írásában, slágerek, szappanoperák szövegeinek előállításában, hírek és álhírek gyártásában, valamint logisztikai műveletek vezénylésében.
A mesterséges intelligencia fejlesztésében exogén és endogén tényezők megjelenése okozta a forradalmi fordulatot. A világ miden pontján elérhető, egyre nagyobb adatkapacitású elektronikus hálózat megjelenése következtében egyre több társadalmi működés váltott részben vagy egészben színteret, átlépve a fizikai valóság tereiből a virtuális valóságba. Minden, ami a digitális térbe került, nyomot hagyott maga után, adatként elraktározódott. A digitalizáció és a datafikáció a mesterségesintelligencia-fejlesztések számára az összekapcsoltság és a korlátlanul megnövekedett hatalmas memóriakapacitás révén óriási lehetőségeket teremtett (Mayer-Schönberger–Cukier 2014). Az új programok túlléptek az egyszerű és rutinszerűen megismétlődő feladatok megoldására alkalmas algoritmusok fejlesztésén, és az emberi intelligencia komplexebb megnyilvánulásait, a természetes nyelvekkel végzett műveleteket, a megértést és a felismerést, a bizonytalanságok kezelését, az előrejelzést, a kétség és a kíváncsiság beépítését vették célba.
Turing annak idején elképzelt általános problémamegoldó gépének hatékonyságát egy elképzelt teszttel akarta volna mérni. A teszt abból áll, hogy egy kérdező írásban kérdéseket tesz fel két kérdezettnek, melyek egyike ember és a másik csak válaszoló gép. Az öt percig tartó folyamat során mind a gép, mind az ember arról győzködi a kérdezőt, kérdéseire a válaszokat nem gép, hanem ember adta. Ha a kérdező öt perc kérdezősködés után sem képest eldönteni, hogy a két válaszoló közül melyik a gép és melyik az ember, akkor a gép sikeresen átment a Turing-teszten.
A Turing-teszt zárójelbe teszi azt a nem jelentéktelen kérdést, hogy ki a kérdező. A kérdezők nyelvi és tárgyi tudása igen változó, amit a teszt alkalmazása során kontrollálni kell. A gyakorlatban az egyre fejlettebb MI-programok nap mint nap szembenéznek a Turing-teszttel, felvetve, hogy a jövőben az intelligenciák versenyében a mesterséges intelligencia vagy a természetes, emberi intelligencia fog-e győzni.
A megállíthatatlanul fejlődő mesterségesintelligencia programokkal működtetett Robot sapiens egyre autonómabbá válik, s egyre inkább hálózatosodik. Ennek következtében a Robot sapiens élete egyre több területén megjelenve mind a megismerésben, mind a cselekvésben átveszi a Homo sapiens helyét. A robotok megbízhatóbbak, kiszámíthatóbbak, hatékonyabbak, mint az ember, de versenyelőnyüknek vannak határai. Nem éreznek, nem nevetnek, nincs bűntudatuk.
Komoly veszélyek forrása lehet, ha autonóm működésükbe nem épülnek be fékek, melyek hiányában korlátlanul pusztíthatnak.
Az emberi térbe került, különféle tevékenységeket végző robotok antropomorf fantáziákat beteljesítve kiváltképpen alkalmasak Pygmalion-hatás kiváltására. Ezt a hatást használják ki a természetes nyelveken (ma még inkább angolul) elérhető különböző társalkodó, tanácsadó, ügyintéző bot-ok, valamint a szexrobotok, melyek piaca non-lineárisan bővül.
Az erős mesterséges intelligencia behatárolása a társadalomban a digitalizáció és a datafikáció együtteseként megvalósuló digitális transzformációként írható le, mely radikálisan átalakítja mind a társadalom rendszerszintű működéseit, mind az életvilágot, ahol a társadalom tagjainak mindennapjai zajlanak. A rendszerszerű működések gazdaságot érintő digitális átalakulása az ipar 4.0-ban, és a hozzá kapcsolódó logisztikai, termelési, kereskedelmi, szolgáltató- és marketingfunkciók egész sorában nyilvánul meg. A mesterséges intelligencia a
közlekedésszervezés és -tervezés már ma is nélkülözhetetlen eszköze, de a jövőben az autonóm járművek megjelenésével ma még beláthatatlan közlekedési változásokat indíthat el. E változások terepe az „okos város”, mely lakóinak kényelmet, hatékonyságot, zökkenőmentes lakhatást, közlekedést, vásárlást biztosít.
A banki, tőzsdei, biztosítási és egyéb pénzügyek intézésében a mesterségesintelligencia-programok hatalmas segítséget jelenthetnek a felhasználóknak, akiknek döntései a következményeket tekintve biztonságosabbá válnak, csökkentve a ma nem ritka hitelválságok, pénzügyi katasztrófák bekövetkezésének valószínűségét. A biztonság területén a mesterségesintelligencia-alkalmazások alapvetően megváltoztatják a belső és a külső biztonságot garantáló feltételeket. A mesterséges intelligencia a nagy és egyre bővülő kriminológiai adatbázisok adta analitikai lehetőségeket kihasználva páratlan hatékonyságú eszközt ad a bűnüldöző, elhárító, információszerzésre szakosodott szervezetek számára. A robotizált tartalom-előállítás már a gyenge mesterségesintelligencia-programok számára sem volt megoldhatatlan feladat.
A teljes cikk:
Csepeli György: A mesterséges intelligencia emberi arca
Posted by