Posted by Pársoros jegyzetek
Nagy Bandó András
>Olvasom, hogy a szakszervezetek szerint a korábban nyugdíjba
vonult pedagógusok próbálják fenntartani a szép lassan leépülő oktatási
rendszert. Ha nem olvastam volna, akkor is nyugodtan véshetném ide:
tudomásom van róla: az ismeretségi körömből is akadnak néhányan,
akik újra „iskolába járnak”, persze, nem tankötelezettség okán, hanem
meghívásos alapon, mint a teniszversenyeken, szabad kártyával,
pótolván azt az űrt, amit az elküldött és felmondott pedagógusok
hagytak. Azt az űrt, amiről még mindig azt mondja a propagandamédia,
hogy nincs tanárhiány. Minden relatív. És számolás kérdése az egész.
Mert ha azt a 14 ezer pedagógust is számításba vesszük, akik
nyugdíjasként újra tanítanak, akkor minden stimmel, nincs hiány, minden
állás be van töltve.
Kisteleken egy 79 éves matek tanár állt a katedrára, és hírül adták,
hogy újra óvodában dolgozik egy 78 éves óvodapedagógus. Totyik
Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke így nyilatkozott:
„Számunkra nagy kérdés, hogy ezek a kollegák hogyan fogják bírni,
hogyan fognak az Alfa generáció gyerekeihez viszonyulni.”
Mivel én a „Nagynak” nevezett, betűvel nem jelölt generációhoz
tartozom, boldogan mondhatom, hogy az engem tanító nagy
tanáregyéniségeken kívül a televízióból megismerhettem Öveges
professzort, akiről nehéz azt mondani, hogy egy volt a sok fizikatanár
közül, inkább helyes, ha azt mondom: az egyik legnagyobb volt a sok
nagy fizikatanár közül. Akár azt is mondhatnám, hogy rajta nőttem föl, de
ez csak részben lenne igaz, mert a sok nagy fizikatanár közül egy igazi
nagyság nekem is jutott, jelesül Török Tibor bácsi, a Janicsár, s az is
igaz, hogy ő szerettette meg velem a fizikát, azt, amit Öveges professzor
érdekes kísérletek sorozatával emelt az égig. Idősödve is csodát tudtak
tenni, képesek voltak megszerettetni ezt a tantárgyat, ezt a
tudományágat. Róluk emlékezve forog az agyamban, hogy vajon
lesznek-e a mai diákoknak ilyen csodatevői? Janicsár matekot is tanított,
és azt hiszem, ha élne, és nyugdíjasként visszamenne dolgozni, ma is
„megkínozná” a tanulókat. Hetven-nyolcvan évesen is képezte magát,
glédában oldott meg feladatokat a vele együtt nyugdíjba vonult
kollegájával.
És persze az is megfordult a fejemben, hogy egy nemrég
nyugdíjazott pedagógus hogyan vezeti be a matematika rejtelmeibe a
számítógép előtt szocializálódott, okostelefonokon csüngő, más aggyal
bíró diákokat. Meg az is, hogy tényleg ez a megoldás? Hogy néhány
évtized tanítás után újra munkába álljanak a kellőképpen soha meg nem
becsült tanárok és tanítók? És az is, hogy valójában össze kéne
tartaniuk, egy követ kellene fújniuk az aktív pedagógusokkal, és bárhogy
és bármennyiért is hívják vissza őket, nemet kéne mondaniuk, hogy
legalább ők elérhessék azt, amit évek óta nem sikerült, egyúttal rendbe
téve az ezer sebtől vérző oktatási rendszert. A múlt században még
megtorolták a sztrájktörők munkavállalását, most elég lenne kérni a
visszatérő pedagógusokat: legyetek velünk. A diákokért. A jövőért.
Címkép: Öveges József