Posted by (Lenolaj.hu)
Száz művelt ember közül száz megvetően vonogatja a vállát:
természetesen a Napkirály, XIV. Lajos. Vagyis mind a száz művelt
ember – rosszul tudja.
Akkor hát ki mondta, hogy XIV. Lajos mondotta volna? Sok mindenki,
egyebek között Voltaire mondta – hogy a király mondta volna. Ha sok
mindenki mondta, mi lehet az igazság (vagy a tévedés) a szállóige
születésének körülményeivel kapcsolatban? Válaszoljon helyettünk
Monsieur Dupré, a vaskos és igen tekintélyes szállóige-gyűjtemény
összeállítója (Encyclopédie des Citations. Párizs 1959. 43. old.).
“E szavakat az ifjú királynak tulajdonítják, aki mindössze tizenhét
esztendős volt akkoriban. A szavak 1655 április 13-án röppentek volna
fel, amikor az uralkodó vadászöltözékben, kezében ostorral érkezett –
állítólag – a párizsi bíróság üléstermébe. Félbeszakítva egy éppen zajló
adóügyi vitát, így szólt: Az Állam – én vagyok! Ez a mondás minden
tekintetben legendás. A király valóban megjelent a bíróság termében,
kemény szókkal illette az elnököt és a tanácsosokat, azzal vádolva őket,
hogy haszontalan vitáikkal csak zavarják a királyság ügyeit. Szokatlan
öltözéket viselt (vörös kabátkát és szürke sipkát), de ostor nem volt nála.
Rövid szónoklata után visszatért a Louvre-ba.” (Az ülés eredeti
jegyzőkönyvei fennmaradtak, de a szövegben a “L’ État c’ est moi” nem
található.)
Dupré szerint a király dölyfös fellépését a szájhagyomány úgy
tömörítette, hogy a rövid és dühös szónoklat, a kihívó öltözék és a
valójában nem is suhogtatott ostor emléke mintegy mottóvá sűrűsödött:
a feudális abszolutizmus lényegévé.
Annyi bizonyos, hogy az eset után 150 évvel is emlegették még a
franciák a híres mondást, Napóleon például 1814-ben vágta
ugyanezeket a szavakat szenátorai szemébe.
Szállóige született – mert kifejezőek ezek a soha ki nem mondott szavak.
Így lehet valami igaz, még ha nem is hiteles.
Címkép: XIV. Lajos fiatalon