Reformfasizmus és beletörődés

Posted by

Tömpe István
az Élet és Irodalomban megjelent cikkében a hazánkban uralkodó politikai formáció megnevezését újabb fogalommal gazdagítja: a reformfasizmussal. A sajátos – akár hungaricumnak mondható – fasizmus gyökereinek, működési módjának megértése talán továbbsegít az ellenszer megtalálásában is.

„A magyar reformfasizmus kapitalista alapzatra épült vezérelvű gazdasági és politikai formáció, csekély kontrollfunkcióval ellátott struktúra, „mintha” alkotmányos intézményekkel cifrán feldíszítve, bevett neve NER vagy illiberális demokrácia. Az „illiberális demokrácia” kiötlői nyilván maguk is kacagtak a fontoskodó semmitmondáson és pompás kétértelműségen; bízom benne, hogy a reformfasizmus szóösszetétel ennél több fénnyel világítja meg a rendszer lényegét, bár a kifejezés ironikus és alighanem sértő is némelyek számára. A NER leírására több fogalom és jelző is forgalomba került, maffiaállam, részben totalitárius vagy autokrata rendszer. A megnevezésekben a demokrácia korlátozása a közös tartalom. Az egyén központi szerepe helyett állítólag a közösséget védő alaptörvény és intézményrendszere a rendszer csekély számú elitjének mindenki másnál több előnyt tesz lehetővé. A másik oldalon: a civil
közösségeket és a szubszidiaritást en bloc gyanúperrel kezeli, az egyén szabadságjogait igyekszik féken tartani. A NER több félrevezető öndefiníciót tart forgalomban (szabadságharcos, nemzeti felszabadító, utcai harcos), ám a valóság cáfolja az arcunkba tolt propagandát. Nem szabadságharcos, mert nem a szabadságot, hanem a vezér mozgásterét óvja, miközben az ország egyre rosszabbul kezelhető kockázatok közelébe kerül. Vezére nem a maga testi épségét veszélyeztető utcai harcos, a hatalom kényelmes fedezékéből támadja a közelmúltig meglehetősen tunya szövetségeseit (próbálná ezt Putyin világában tenni).
A reformfasizmus totalitárius világok lekerekített, látszatra megszelídített elemeit hasznosítja újra, bőségesen kiegészítve a klasszikus szélsőjobboldal dehumanizáló narratívájával és a korszerű politikai dezinformáció (agylágyítás) eszközeivel. Vezérközpontú rendszerünk leválthatatlanságáról az eltorzított alkotmányosság, a média durva és manipulatív használata gondoskodik, miközben a politikai pluralizmus erőforrásai kiszáradnak. Szólásszabadság van, ám a korlátozott médiaelérhetőségi térben, kisebb buborékok kivételével, a tényleges hallásszabadság súlyosan sérül. Ennek hatása nagyjából kiváltja a totalitárius rendszerek durva elnyomását. Ugyanakkor kíméletlenül lép fel, ha gazdasági, politikai érdekei vagy éppen bosszúszomja úgy kívánja. „

teljes cikk: https://www.es.hu/cikk/2023-09-01/tompe-istvan/a-reformfasizmus-es-
a-beletorodes.html

Címkép: Marabu: Előzni tilos