Posted by (A magyarbasi tollából)
Bevezetés
Már több mint két évtizede él és hat a Ruhnama, a türkménbasi bölcs könyve, türkmén fiatalok ezrei okulnak belőle az óvodától az egyetemig. Lelki, szellemi útmutató, melyből minden türkmén megtudhatja, milyen az igazi türkmén, illetve újra és újra meggyőződhet vezetője tökéletességéről.
De, mint látni fogjuk, mindez gyenge kezdet, szélben libbenő virágpor a magyarbasi teljesítményéhez képest. Ő hét ékkővé kovácsolta bölcsességét, és mi, szerény követők, az ő fényességének árnyékában megpróbáltuk közérthetővé és láthatóvá tenni a fényt, amely ezeken a gyémántokon szivárvánnyá törve fon áldó koszorút minden igaz magyar feje köré. Glória néki, glória nékünk!
A hét ékkő, és magyarázatuk
Haza csak addig van, amíg van, aki szeresse!
Rögtön az elején láthatjuk, hogy basink életét és vérét a hazáért. Nem kötelességből, szeretetből. Hiszen a szeretet a legfőbb emberi érzelem. Nem egymást kell szeretnünk! Nem! Nem a kultúrát, a tudósainkat, a tanárainkat, a művészeinket! Pótolhatók! A hazát kell szeretni, mert az tud fennkölten, magasztosan szép lenni. A legnagyobb művész is elmegy a mosdóba és büdös marad utána.
Minden magyar gyermek újabb őrhely!
Ti, akik gyermeket szültök, gyermeket neveltek, nem magatoknak nevelitek. A hazának. Mert haza csak akkor van, ha megvédjük. Ha állunk a határon, és villogó szemmel, biztos kézzel védjük. Benn, belül a hazában nő az árvalányhaj, de mi állunk a vártán, azaz a gyermeken, és védjük. Mától elrendelhető, hogy a gyermeket nem nevezzük el, mindenfajta buta, nyugati keresztnéven, csak így: 1. őrhely, 2. őrhely… Mennyivel egyszerűbb és hazafiasabb.
Az igazság erő nélkül keveset ér!
Mi, magyarok, ezt nagyon tudjuk. Győztünk is mindenhol, Mohácsnál, Világosnál, a két nagy világégésben. Sőt: a békét is legyőzzük, a brüsszeli bürokratákat, sorosista békaembereket… Azért győzünk mindig és mindenhol, mert nemcsak erősek vagyunk, de igazunk is van hozzá. Legyőztük a belső széthúzást, már csak a mi hangunk hallható az összes újságban. Az igazság és az erő egyesítette újra a nemzetet!
Miénk a múlt! Megvédjük. Miénk a nemzet! Megvédjük. Miénk a történelem! Megvédjük. Miénk minden diadalmas sóhaj a Kárpát – medencében! Megvédjük. A mi nemzetünknek dobban egyszerre a szíve amikor megvédjük, mert megvédjük. A rothadó Nyugat csak dúskáljon az anyagi jólétben, beszéljenek demokráciáról, boldogságról, emberi szabadságjogokról, bennünket ezek a földi hívságok nem érdekelnek. Mi éhesen is Mária országa vagyunk, és megvédjük!
A dekadens Nyugat nem érti, hogy mi küzdők vagyunk. Bennünket nem érdekelnek sem a bírók, sem a szabályok. Mi akkor is focizunk, ha már lefújta a játékvezető a meccset. Lement az ellenfél a pályáról, és mi rögtön fordítunk az eredményen. Ez az igazi magyar virtus!
Mi, magyarok belaktuk a Földet. A hanyatló Nyugaton erre azt mondják, azért, mert a szegénység és a reménytelenség miatt menekültek tőlünk az emberek. Mi, magyarok, tudjuk, ez nem így van. Tudjuk, nálunk igazság, jólét, egyenlőség uralkodik. Mi felfedezők vagyunk. Azért vándoroltunk ennyit, mert a vérünkben van. Őseink is ezt tették, csak ők lovon. Mi már modern járművekkel fedezzük fel a világot. A győztes háború után elbúcsúztunk Erdélytől, a Felvidéktől… mondtuk neki, menjetek felfedezni, mehettek bátran, a nemzetnek nincs határa.
Nincs, mert megvédjük! Megvédjük a hajléktalant. Megvédjük a tanárt. Megvédjük az özvegyeket. A kisnyugdíjasok határtalan jólétet élvezhetnek. Megvédjük a kiscsaládot, nagycsaládot, hogy ne legyenek egyedül. Mert az nem jó. A magány rossz gondolatokat szül, de magyar ebben a hazában, és túl az ország határain nincsen egyedül. Egyébként sem szaporodna, ha egyedül lenne. Akkor nem lenne annyi őrhely, amennyi kell.
Tudjuk, mi szerkesztők, hogy magyarbasi magasan szárnyaló, fényességes gondolataihoz nem lehet méltó a mi szerény magyarázatunk, de arra gondoltunk, hátha egy picit is hozzájárulhatunk ezeknek a fénylő ékköveknek az érthetőségéhez.
A bölcsesség hét kövének szerkesztősége