Huszonhatan a jövőről

D. Magyari Imre |

Egyetemista koromban, a múlt század hetvenes éveiben nagy kedvencem volt Németh László – nem politikai gondolkodóként, hanem íróként és főleg pedagógusként. Vad rajongásom persze megszűnt, sőt elenyészett idővel, hetven felé az ember legfeljebb az onkológusáért rajong (jó, meg a Beethoven hetedikért), de ma is nagyon szeretem a Tanú Beköszöntőjének egy passzusát. Olyan szép! „Folyóiratom ihletője – írta Németh 1932-ben – e kor igazi múzsája: a szorongó tájékozatlanság. Hajótöröttek vagyunk, akik a csillagokat nézzük, s a partot keressük, abban a hitben, hogy van part, s a csillagok vezetnek.”

Ha ezt írta Németh László 1932-ben, kilenc évtizede, mit írna ma? Ha akkor a szorongó tájékozatlanság volt a múzsa, akkor mostani napjainkban, amikor nem mindig vagyunk biztosak abban sem, hogy van part s hogy vannak csillagok. Én legalábbis hajlamos vagyok a teljes kétségbeesésre, leginkább a világban és nálunk történt események miatt. Aztán persze mindig feltámad bennem az értelmiségi ethosz (vagy inkább összekaparódik bennem annak maradéka): az embernek kötelessége megfogalmazni a kérdéseit s keresni rá a válaszokat. E kérdések esetemben Ady híres kérdésében futnak össze, amit A ló kérdez című rövid verse végén nem is ő tesz fel, hanem a címben említett négylábú, hű társunk évezredek óta, amelyik egyébként Adynál gyakran keresztülporoszkál vagy -vágtat a színen: „Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?” (És ha már Ady: ő írta le, a Kocsi-út az éjszakában második szakaszának első soraként, ami Kafkának annyira tetszett: Minden Egész eltörött…)

A válasz körvonalazódásának érdekében aligha elég, ha ülünk a fotelünkben és elmélyülten töprengünk, hiszen olyan tudásokra van szükség, amiknek egyszerűen nem vagyunk birtokában. Én biztosan nem. Épp ezért kíváncsian böngészek olyan könyveket is, amik a közelebbi és távolabbi jövőről szólnak. Egész biztos, hogy nem értem őket minden részletükben, ehhez minimum egy újabb, még alakulóban lévő fogalomkincset kellene elsajátítani, amire már se energia, se idő. Ilyen például – találomra kapom elő – a multitasking, ami több feladat egyidejű végzését jelenti, s amit feleslegesen tanultunk volna meg, mert – mint Tari Annamária írja – „már tudjuk, hogy valójában a sokszoros forrásból érkező információ esetén a multitaskingoló nem képes kiszúrni a nem relevánsat egy adott cél érdekében.” Hát ha tudjuk, akkor engedjük el a szót, fejet hajtva Julius Caesar előtt, aki állítólag mégis tudott egyszerre több dologra figyelni.

Igaz, másféle könyveket talán szívesebben lapozgatok, jobban értek, hisz azokat szoktam meg, köztük, bennük vagyok otthon, de nem érzem célravezetőnek, ha elbarikádozzuk magunkat a Thomas Mann-összessel. Nem volt könnyű a végére jutnom Csepeli György Ember 2.0 vagy az Értékek ébresztése című legújabb munkáinak, de, ha úgy tetszik, kötelességemnek éreztem, hogy elmélyüljek bennük. Pláne, hogy egy nálam is idősebb nagy tudós írta őket, aki aztán igazán ülhetne a babérjain! (Az első a mesterséges intelligenciáról szól, aminél nagyobb gondot talán csak a természetes unintelligencia jelent.) Még a 2020-ban az Osiris és az Egyensúly Intézet kiadásában megjelent, Boros Tamás és Filippov Gábor szerkesztette Magyarország 2030 című tanulmánygyűjteményt is megvettem: lenyűgözött a cím optimizmusa.

A jövőről, sőt a közeljövőről, a holnapról szól a Holnap is. Két alcíme is van. Az egyik kissé pontatlan: Hogyan őrizzük meg lelki egészségünket a gyorsan változó jövőben? Azért pontatlan (kissé), mert a könyv szerencsére részletesen szól magáról a gyorsan változó jövőről is, hisz – miként a másik alcím közli – tizenhárom trendkutató és tizenhárom pszichológus folytat benne párbeszédet a jövőről. De tény, a változásokra adott lélektani válaszok, jelenségek, netán torzulások feltérképezésére a szokásosnál jóval nagyobb hangsúly esik, igen helyesen. Hisz az ember közeljövőjéről van szó.

Nem állítom, hogy a Holnap rendes estéli olvasmányommá vált, de gyakran ütöm fel hol itt, hol ott. Lehet természetesen folyamatosan is olvasni, de az túl sokkoló lenne számomra, hogy én a politikai gazdaságtan nagy trendjeiről olvassak… Bár egyszer talán belevágok. A kötetben ismert és kevésbé ismert, de rendkívül felkészült szerzők tollából szó esik, kétféle megközelítésben tehát, az információs társadalomról, az ökoszisztémáról, a világgazdaságról és a politikáról, az oktatásról, a munkáról, a fogyasztásról és külön a kultúrafogyasztásról, az egészségről (magam ezzel kezdtem), sőt még a spiritualitásról is, nemkülönben a szexualitásról és az emberi kapcsolatokról. Külön érdeme a tanulmányoknak, hogy ahol lehet, kitérnek a fiatalabb, sőt a legfiatalabb generációkra, az X-re (az 1965–79 között születettekre), az Y-ra (1980–94), a Z-re (1995–2009), az első digitális bennszülöttekre, sőt az alfára (2010–2024), az iPad-nemzedékre, amit azért hívnak így, mert 2010-ben jelent meg az Apple első táblagépe.

A szerkesztő, Kapitány-Fövény Máté klinikai szakpszichológus, azzal kezdi az előszót, hogy a világ változásának a sebessége exponenciálisan változik, amivel az emberiség egyre kevésbé tud lépést tartani. Részben azért, mert nem is akar: „az ember a fejlődést jellemzően a kényelem elérésének szolgálatába állítja.” Ugyanakkor félünk és szorongunk. Nem hiszem, hogy a tanulmánygyűjtemény minden félelmünket és szorongásunkat megszünteti, már csupán azért sem, mert senkinek sincsenek megingathatatlanul biztos válaszai. Opció a világvége is. Rosszabb napjaimon eszembe szokott jutni Lars von Trier 2011-es hosszú filmje, a Melankólia, aminek a végén egy kisbolygó közelít a Föld felé, és csak jön, jön, jön… De szívesebben idézem József Attila fanyar sorait, az (Ős patkány terjeszt kórt…) végéről: „S mégis bízom. Könnyezve intlek, / szép jövőnk, ne légy ily sivár!… / Bízom, hisz mint elődeinket, / karóba nem húznak ma már.”

Hát abba épp nem, tényleg.

Kapitány-Fövény Máté (szerk.): Holnap
HVG Kiadó, Budapest, 2023
472 oldal, teljes bolti ár 7200 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 6120 Ft,
e-könyv-változat az ekonyv.hu-n 6480 Ft
ISBN 978 963 565 3256 (papír)
ISBN 978 963 565 4161 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Jelenünk bizonytalanná vált. Az emberiség egyre inkább a jövőt kémleli. És miközben számtalan forgatókönyv fest sötét képet a következő évtizedekről, talán kevésbé foglalkozunk azzal, miként is tudnánk felkészülni a ránk váró kihívásokra. Pedig az ember szinte bármihez képes alkalmazkodni. Előbb viszont meg kell értenie, milyen akadályokat is kell leküzdenie. Meg kell értenünk, miként befolyásolja a mesterséges intelligencia kapcsolatainkat, szexualitásunkat, táplálkozásunkat, kultúránkat. Meg kell ismernünk, hogyan alakul át az oktatás, az egészségügy és az ökoszisztéma, vagy hogy mit jelent számunkra, ha a világgazdaság súlypontja Keletre mozdul.
Ebben a hiánypótló kötetben 13 kutató vázolja fel a trendeket, és 13 pszichológus szakember járja körül, hogyan tudunk mi magunk felkészülni a közelgő változásokra, válságokra, és milyen készségekre neveljük gyermekeinket, hogy boldogulni tudjanak.
A jövő itt van. Ideje felkészülni rá!

A kötet szerzői: Antal Emese, Bukovenszki Emőke, dr. Bokor László, dr. Csigó Katalin, dr. Dúll Andrea, dr. Faludi Julianna, dr. Gyarmathy Éva, dr. Hajdú József, dr. Hevesi Krisztina, dr. Jordán Ferenc, dr. Jáki Zsuzsanna, dr. Kapitány-Fövény Máté, dr. Kőváry Zoltán, dr. Lukács Liza, dr. Lénárd Sándor, dr. Pavluska Valéria, dr. Pikó Bettina, dr. Rab Árpád, dr. Rosta Gergely, dr. Rékassy Balázs, dr. Sik Domonkos, dr. Törőcsik Mária, Molnos Zselyke, Mészáros Nóra, Tari Annamária, Élő József