Posted by Dobozi István
>Winston Churchilltől származik a legendás aforizma: „Csak abban a statisztikában hiszek, amit én
hamisítottam meg.”
A történelem során a legtöbb szocialista tervgazdaságban a makroszintű számviteli csalás –
különösen a gazdasági teljesítmény túlértékelése – széles körben elterjedt, rendszerszintű volt.
Manapság különösen a kínai gazdasági adatok pontosságával és megbízhatóságával kapcsolatban
fokozódik a szkepticizmus. A kínai államkapitalizmusban, ahol a központi tervezés lényeges elemei
változatlanul életben vannak, a gazdasági statisztikák politikai célú szépítgetése és manipulálása
korántsem a kommunista múlté.
A híres Austan Goolsbee-szabály szerint „[S]enki nem titkol el jó híreket”. Ennek tükrében
különösen feltűnő, hogy a kínai hatóságok újabban mind gyakrabban folyamodnak a politikailag
kedvezőtlen statisztikák kiszámítottan késleltetett közléséhez vagy puszta eltüntetéséhez. A Kínai
Kommunista Párt tavaly őszi kongresszusa idején számos, politikailag kellemetlen statisztika
(nemzeti össztermék, ingatlanárak stb.) publikálását egyszerűen a rendkívüli fontosságú, Hszi Csin-
ping elnököt újraválasztó tanácskozás utáni időszakra halasztották.
A kínai gazdaság vészes lelassulása a pekingi vezetésnek különösen a munkaerőpiacon okoz
potenciálisan súlyos – még robbanáshoz is vezethető – politikai veszélyt. A 16 és 24 év közötti
korosztályban a munkanélküliség az idei év első felében már huszonegy százalék fölé ugrott (ami
minden valószínűség szerint lefelé manipulált érték), és tovább emelkedik. Mi erre a kormány
válasza? Módszertani és adatgyűjtési hiányosságokra hivatkozva felfüggesztette a korcsoportok
szerinti munkanélküliségi számok további közlését. A kínai gazdaság lelassulását tükrözve, a
fogyasztói árak színvonala csökkeni kezdett az utóbbi hónapokban, s teljesen nem zárható ki egy
Japán-típusú defláció esetleges kialakulása. Hogyan reagált erre a nemzeti statisztikai hivatal?
„Nincs és nem is lesz defláció a kínai gazdaságban.” Ezzel a hozzállással az árstatisztikák politikai
masszázsa szinte előre borítékolható.
Az Egyesült Államok és Kína között kiéleződött nagyhatalmi vetélkedés közepette jelentős
figyelem irányul a kínai gazdaság erejét fémjelző GDP statisztikai pontosságára. A legújabb nyugati
kutatások ugyanis azt mutatják, hogy a kínai gazdaság mérete – hivatalos valutaárfolyamon
számítva – jelentősen kisebb, mint az Egyesült Államoké, szemben a kínai kormány, a Világbank és
a Nemzetközi Valutaalap által megbecsült viszonylag kis különbséggel.
Azt jelenti ez, hogy a Peking által közölt hivatalos GDP-növekedési ráták túlságosan torzak ahhoz,
hogy hasznukat lehessen venni összehasonlító elemzések számára? Nem feltétlenül, ha a statisztikai
csalás mértéke nagyobb távlatban többé-kevésbé azonos. Alec Nove, a néhai angol közgazdász, aszovjet gazdaságtörténelem elismert szaktekintélye erre az esetre gondolva vezette be a
szovjetológiában az „egyenlő csalás törvényét”: ha a kommunista hatóságok statisztikai csalásainak
aránya az idő múlásával nem változik jelentősen, akkor a GDP éves növekedési üteme jól tükrözheti
a nemzeti jövedelem időbeni dinamikáját.
Más szóval: a Peking által publikált GDP-növekedési ráták reálisnak tekinthetők, ha a
nemzetijövedelem-statisztikusokat nem utasítják arra, hogy jobban csaljanak, mint korábban. Ám
attól tartok, hogy a nagyobb mértékű statisztikai csalás valószínűsége egyenes arányban fokozódik a gazdasági és politikai nehézségek fokozódásával. Churchillnek végül igaza lehet: csak Hszi Csin-
ping ismeri a kínai gazdaság valódi helyzetét, miközben a világ többi része javarészt a sötétben
tapogatózik.
ÉLET ÉS IRODALOM
Címkép: Szellemváros Kínában