1911-ben „Edison itt járt Budapesten”, „Ferenc József elégedetten köszöntötte a nemzetet”, „a Leányvásár operettben” pedig „Fedák Sári főszerepelt s a nép lelkesen ünnepelt” – ezt a Fonográf együttes 1977-ben született dalából (Szörényi–Bródy: 1911) tudjuk, ahogy azt is, hogy „az utolsó előtti előtti békeév / viszonylag nyugodtan telt / s arról, hogy mi lesz majd három év múlva / senki, de senki sem énekelt”. Most a Fonográf után Huszti Gergely is megénekli ezt az évet.

A szerzőt megihlette ez az esztendő, a boldog békeidők közül az egyik utolsó. Izgalmas vállalkozásba fogott, ugyanis Erőss Ada, egy nagykamasz/fiatal felnőtt lány történetét írta meg egyes szám első személyben. A hősnő éppen 1911-ben utazott a székesfővárosból Abbáziába, és rengeteg kalandban volt része. Mindig izgalmas olyan regényeket olvasni, amelyekben a szerző a beszélő bőrébe bújva közvetlenül mesél. És különösen izgalmas, ha a szerző az ellenkező nem bőrébe bújik, főként, ha egy férfi szólaltat meg egy női karaktert. Szinte nincs olyan férfi szerző (persze sok női is), aki valahol valamilyen formában ne fogalmazta volna meg a női lélek kiismerhetetlenségét. Ide talán Bödőcs Tibor gondolata illik a legjobban: „A női lélek olyan keresztrejtvény, ahol a jó válaszhoz kevés a rubrika.” Huszti Gergelynek ugyanis mégis elegendőnek bizonyult a sorok száma. Lehet, hogy hátralapozott a megfejtésekhez – és tanácsot kért lányoktól, asszonyoktól –, de végül sikerült a rejtvényábrát kitöltenie.

Ada nem mindennapi lány, akinek életcélja van – és ez nem az egyszerű háziasszonyság. Küszködő polgári család gyermeke, akinek édesanyja néhány évvel a történet kezdete előtt meghalt, a regényben imádott kisöccsét is elveszíti, őt pedig hirtelen haragú és könnyen eljáró kezű apja éppen kiházasítani próbálja, hogy saját anyagi gondjait megoldja. Ada viszont Hugonnai Vilma nyomdokaiba készül lépni, orvos szeretne lenni. Amikor megszökik az oltár elől, óriási botrányt okozva, Abbáziába küldik, hogy kigyógyuljon szívidegességéből – no meg hogy a botránytól távol férjet találjon magának.

• Olvass bele!

Abbázia a hanyatló monarchia egyfajta skanzenje, ahol mintha tudomást sem vennének arról, hogy az ország más részeit már erősen elérte a változás szele. Elegáns dámák korzóznak a tengerparti sétányon, és egymást érik a bálok, partik, teadélutánok. Bár Ada elvileg nem hagyhatná el a szanatórium területét, hamar módot talál arra, hogy alkalmi engedélyekkel (vagy anélkül) titokban kisurranjon, és így teljes mértékben megtapasztalhatja mindazt, amit a legtöbb beutalt általában csak az ablakból nézhet.

Udvarlója persze akad, kettő is, sőt izgalmas szobatársakkal hozza össze a sors. Egyik lovagja katonaember, a szanatórium egyik beutaltja, ám az egyik fürdőorvossal is összemelegednek. Az utóbbi olyan lehetőséget kínál fel neki, ami elérhetőbbé tenné orvossá válási vágyát. Ada alapvetően tapasztalatlan, ám ami tapasztalatot szerzett férfiakkal, azok korántsem kellemesek. Így aztán nagymértékben támaszkodik két szobatársára, a nagyhangú és a férfiakat nagykanállal fogyasztó Amadeára és a higgadt, megfontolt Alexandrára, aki nem más, mint Lev Tolsztoj lánya. A főhős körül feltűnnek a hely tipikus figurái: a helyi úri szalont működtető, és így a megkerülhetetlen társadalmi eseményeknek otthont adó intrikus asszony, a morfinista nagyvilági nő, a jó partit jelentő fürdőorvos körül pillangóként repkedő egyedülálló nők, a nagyrészt partvonalon álló férjek, no meg a korszak egyik sztárja, Molnár Ferenc.

Nehéz műfajilag besorolni ezt a történetet. Bár Huszti Gergely alapvetően női regényt írt, férfi szerzőről lévén szó talán nem-társai is kezükbe veszik majd a kötetet. A Villa Abbázia uniszex jellegét erősíti az is, hogy nagyjából félúton feltűnik benne egy bűnügyi szál is. Kicsit fejlődésregény is, hiszen Ada az ominózus botrány és a fővárosba való visszatérte között nagyokat lép előre az önálló felnőtt lét felé. A regény természetesen korrajz is, és a szerző valahol azt is elmondta, hogy ezért rengeteg kutatás előzte meg az írást. Különösen érdekes összehasonlítani azokkal a történetekkel, amelyek a regény idejétől nem nagyon eltérő korban játszódnak, és nagy sikert arattak az elmúlt években. Bár Baráth Katalinnak az ugyanebbe a korba helyezett Dávid Veron-történeteiben sokkal erőteljesebb a bűnügyi szál (hiszen azok egyértelműen krimik), ahogy a néhány évvel korábban, a Monarchia fénykorában játszódó, Böszörményi Gyula által jegyzett, Ambrózy báróról szóló történetekben is, olvasás közben óhatatlanul ezekhez a kortárs sikerekhez hasonlítottam a Villa Abbáziát. Azt hiszem, aki szerette Baráth Katalin és Böszörményi Gyula regényeit, ezt is kedvelni fogja. A miliőhöz illő nyelvezet, az olvasmányos stílus, az izgalom és a történelmi hitelességre való törekvés erre remek alapot ad.

Huszti Gergely, aki elsősorban kiadói szerkesztőként és dramaturgként ismert, néhány évvel ezelőtt hatalmas kritikai sikert is arató ifjúsági regénnyel debütált szerzőként. A Mesteralvók duológia azok közé a jó ifjúsági regények közé tartozik, amelyek a felnőtt olvasó számára is élvezetesek. A mostani téma és főszereplő-választás a regényt a fiatal felnőtteket célzó (YA) és a felnőtt korosztályoknak szóló művek közé pozicionálja. Sajnos több Ambrózy-történet már nem születhet, a Villa Abbázia viszont kitöltheti a Böszörményi Gyula halála okozta űrt.

Kíváncsian várom, hogy az Úrilányok az Adrián sorozat hogyan folytatódik majd. Vajon Huszti Gergely talál rá egy Erőss Adához mérhető másik úrilányra? Ada visszatér Abbáziába? Vagy a helyszínt megtartva más szerzők tollából olvashatunk majd újabb történeteket akár egy másik korszakból? Meglátjuk.

Huszti Gergely: Villa Abbázia
Úrilányok az Adrián-sorozat
Open Books, Budapest 2023
356 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3749 Ft,
e-könyv változat 2999 Ft
ISBN 978 963 572 2563 (papír)
ISBN 978 963 572 2570 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

1911, ​Budapest. Erőss Ada kisírt szemmel lép az oltárhoz, hogy hűségesküt tegyen a nála harminc évvel idősebb lókereskedőnek, akit egyetlen porcikája sem kíván. A nagypolgári család a tönk szélére került, és ha Ada apja nem kapja meg a neki ígért kölcsönt a kérőtől, végleg elszegényednek. Adának azonban minden vágya, hogy orvosnak tanulhasson, és szándékától sem apja zsarnoki szigora, sem a férfiak uralta világ nem képes eltántorítani. A díszes menyegző kínos botrányba fullad, mivel a lány nem hajlandó apja akaratának engedelmeskedni. A családot a sajtó meghurcolja, és a lánynak el kell hagynia otthonát.
Adát hisztériásnak nyilvánítják, és egy abbáziai szanatóriumba száműzik, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy ott tehetős férjet fogjon magának, mert örökségre immár nem számíthat. (…)