A lassan nyíló virágszirom ragyogása

Kása-Bókkon Tímea

>Ha valaki szereti a romantikus komédiákat, bizonyára találkozott már Sarah Adams nevével. Adams 2019 óta publikál, és könyvei szinte azonnal a sikerlisták élére kerültek. Az idén hazai polcokra került műve, a Gyakorlat teszi a mestert – folytatta a jó hagyományt: szintén bestseller-gyanús. Akik olvasták a korábbiakat – Csalóka szerelem, Ha Rómában jársz – a római történetből bizonyára felismernek egy-két karaktert, ugyanis itt mellékalakok az ott felbukkanó főszereplők. De ez is csak másodlagos információ, hiszen a mű enélkül is megáll a lábán, és élvezetes olvasmány.

Egyvalami viszont összefűzi a két regényt: ennek a helyszíne is Róma. Azaz nem egészen, mert ez a Rome nem itáliai; Kentucky államban található – bár ettől még lehet a romantika bölcsője… Tipikus kisváros, ahol mindenki mindenkit ismer, és mindenki mindent jobban tud – a másikról. Nincs titok, kombinálás annál inkább, amiből időnként eléggé groteszk – megmosolyogtató és ismerős – helyzetek is kialakulnak. Én is kisvárosból származom, és bár egy ideje ritkán látogatok oda, a mai napig is érzékelem, hogy sokszor előbb tudnak rólam egyes dolgokat, mint azt elképzeltem volna… (Ezzel csak hitelesíteni szeretném az író által leírtakat. Akármennyire is groteszk némely helyzet, attól még igaz…)

A szerző a könyvet azoknak ajánlja akik „félnek ragyogni”, akik egy kicsit zárkózottabbak, akik nehezebben alakítanak ki kapcsolatokat – az introvertáltaknak, akiket a környezetük sokszor nem is ért (meg). Ezután egy Audrey Hepburntől származó idézet következik, ami reflektál a főszereplő, a virágárus Annie munkájára és jellemének fejlődésére is: „Ha gondozod a kertedet, hiszel a holnapban.”

Az Oscar-díjas filmcsillagnak nemcsak a történetbe illesztett filmnézés miatt van jelentősége. Példaként tekinthetnek rá a könyvbéli hölgyek – ami nem csoda, hiszen majdnem minden nő titokban Audrey Hepburn szeretne lenni, akár introvertált, akár nem. (Háttér-kapcsolat, hogy a Ha Rómában jársz című regényt a Római vakáció című film ihlette.)

Az egész regényt átjárja az olvasás szeretete és népszerűsítése is, hiszen Annie-nek a virágok mellett ez a fő hobbija. Az író tollával Annie és Will, a két főhős „írja” a fejezeteket, egyes szám első személyben. Nem véletlenül nevezem őket hősnek (szereplő helyett), ugyanis mindketten legyőzik önmagukat. Persze nem úgy, hogy a férjet kereső, befelé fordult Annie hirtelen extrovertálttá válik, viszont eljut a felismeréshez, ki is ő valójában, és bizonyos helyzetekben miért is viselkedett úgy, ahogy… Vagyis kész már a változásra. Ahogy Will is, ő tudniillik eddig az eszére hallgatva sosem engedte, hogy a szíve vezesse.

• Olvass bele!

A könyv kívül-belül nagyon rózsaszín: a grafikája is, a hangulata is olyan édes, mint egy rózsaszín habcsók – de azért mégsem annyira, hogy túl sok legyen. Bevallom, fenntartásokkal álltam neki a könyvnek, noha már vágytam valami könnyed, romantikus történetre, ami csak kikapcsol a meleg nyári estéken. Tartottam tőle, hogy a stílusa elvisz valamerre, amitől már én érzem magam kényelmetlenül. (Nem térnék ki hosszan arra, hogy a romantikus könyvek gyakran elcsúsznak a giccs felé, noha tudom, jelentős olvasótábort szolgálnak ki…)

Adams regényének címe egy közhellyé vált szólás, tehát jogosnak tűnt a feltételezés, hogy könnyen kiszámítható történetvezetéssel találkozunk a lapokon: randihelyzetek gyakorlásáról szól majd, a magabiztos pasi tanítgatja az elfogódott lányt, majd egymásba szeretnek és teljesül a várva várt rózsaszín szívecskés, virágszirmos happy end is.

Meg-megérinti ezt a leszállópályát, de majdnem minden párbeszéd poénokkal van átitatva, és a szituációk olyan életszerűek, hogy nehezen tudtam letenni a könyvet. A karakterek egytől egyig szerethetők és kellően háromdimenziósak. Will ugyan a tipikus rosszfiú, aki minden nőnek az álma, még akkor is, ha a jövő vele megalapozhatatlan. Csakhogy a sorok között érezni, hogy a macsó külső mögött érzékeny lélek működik. Annie viszont pont az ellentéte, nem hiába nevezik Angyal Annie-nek.

A történet a komikus elemek mellett némi mélységet is feltár, de épp csak annyit, amennyi elbír a romantikus komédia műfaja. A két fiatal a múltból olyan traumát hoz, amit fel kell dolgozniuk. De ha van társ, könnyebb megbirkózni ezzel, és együtt sikerül is. A legfontosabb pedig az, hogy tudtak fejlődni érzelmileg és jellemben is, valamint legyőzték a legnagyobb akadályt: önmagukat. Lassan nyílnak ki egymás mellett, de megismerik a „ragyogást”.

Arcpirulásomat kissé elrejtve közlöm: olvasás közben újra szerelmes voltam. Nosztalgikus élmény volt. Az embernek felnőttként is szüksége van olykor valami könnyed, romantikus olvasmányra. Ugyanis megfiatalít. A karakterek érzésein keresztül újra átéltem, mikor először kezdett igazán érdekelni valaki, és tudtam azt is, hogy képtelenség a közös jövő. Mások vagyunk, mások a céljaink, más az elképzelésünk egy párkapcsolatról. Amit akkor magamnak kamaszként még nem tudtam megfogalmazni, azt most újraéltem olvasás közben. A pillangókat a gyomorban, a rózsaszín ködöt és az öröm mellett azt a fájdalmat, hogy tudom, nem tart majd örökké, mégis roppant jó, ha szeretni tudunk valakit…

„Az író leginkább azt tartja szem előtt, hogy az olvasónak jobb kedve legyen, amikor befejezte a könyvet, mint amikor elkezdte” – nálam ez működött. Ha bármikor vissza akarok csöppenni Rome-ba, csak rá kell keresnem Spotify-on Sarah Adams nevére vagy a könyv címére: lejátszási listát találok a könyv hangulatát visszaidéző zenékkel.

A leendő olvasó figyelmét felhívom arra, hogy a szerzői köszönetnyilvánítás után érdekes pót-pót-meglepetést is talál – érdemes egészen az utolsó oldalig bolyongani a könyv világában.

Sarah Adams: Gyakorlat teszi a mestert
Fordította: Nagy Marietta
Next21 Kiadó, Budapest, 2023
368 oldal, teljes bolti ár 5490 Ft,
online ár a kiadónál 4118 Ft,
ISBN 978 615 641 4724

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Annie Walker a tökéletesen hozzáillő partnert keresi. De a kentuckyi Rome-ban nehezebb megtalálni, mint hitte. Ez nem nagyváros, mindenki mindenkit ismer, napról napra szűkül a kör, hogy kivel lehet randizni. A fülébe jut, az utolsó férfi, akivel randizott, azt mondta rá: hihetetlenül unalmas. Annie kezdi elhinni, hogy vele van gond. Flörtre vágyik, allűröket akar felvenni, mint a romantikus filmek női főszereplői. Eszébe jut, talán korrepetálásra szorul.
Will testőrként dolgozik, tetovált és hihetetlenül jóképű – ideiglenesen tartózkodik Rome-ban, és egyetlen célt tart szem előtt: hogy ne keveredjen bele érzelmi természetű ügyekbe. Annie arra kéri, segítsen neki, hogy megtalálja az álompasit, és Willnek nincs szíve visszautasítani a nő kérését.
A barátság határvonalai veszélyesen kezdenek elmosódni, és Annie megérti, lehet, hogy nem az a lényeg, hogy tökéletes legyen a szerelem – talán épp elég, ha igaz.