Hazugságáradat

Bóta Gábor
>A szinte mindig óriási sikerű A miniszter félrelép című bohózat regél a
borivásról és a vizet prédikálásról, meg arról, hogy a hazugságból jókora
baj lehet. A házasságtörést elkövető miniszter egyenesen attól fél,
hogyha kiderül mit tett, még a kormány is bukhat. Ráadásul az ellenzék
titkárnőjével lép félre akkor, amikor a parlament költségvetési vitájában a
felszólalásával kellene megtámogatnia az eléggé hadilábon álló büdzsé-
tervezetet. Ez így hatványozott skandalum.

Tisztes családi élet papolása miatt, miközben lelepleződött a jókora
kihágás, nálunk is többször rezgett, vagy éppen leszakadt már a politikai
léc. A 200 éves Miskolci Nemzeti Színházban, amelynek előadását most
a Városmajori Színházban láthattuk, nem is bírják ki, hogy a pácba került
miniszter ne szólítsa fel a lelepleződés elkerülésének érdekében a
tényleg igencsak kívánatos titkárnőt, hogy másszon le az
ereszcsatornán. Ereszcsatornázás már a miskolciak parádés Producerek
előadásában is volt, akkor éppen meglehetősen aktuálisan. Persze
ilyenkor mindig vannak, akik felháborodnak, hogy miért visznek
aktuálpolitikát a színházba. Ők nem tudják, vagy igyekeznek elfelejteni,
hogy az ókori görög komédiákban, névvel, „címmel” fel lehetett ismerni,
és ki lehetett röhögni a közéleti szereplőket. Ma már, a
színháztörténészeket kivéve, nem tudjuk, kik voltak ők, a poénok
jelentős része mégis aktuális. Ahogy Hofi rendszerváltozás előtti
poénjainak jó része is az, mert a hazugság, a hülyeség pártsemleges.
A Keszég László által rendezett előadásban a miniszter Richard Willey
és a titkárnő Jane Worthington a tévében belehallgatnak a parlamenti
vitába, és a miniszer a saját pártjának képviselőjére mondja, hogy
hazudik, nem is csinál titkot abból, hogy ez a szokása az Országházban.

A bohózatokban, hiszen ez adja a humoros szituációk alapját, mindig
hiba csúszik a számításba. Egy sima füllentés a feleség elhárítására,
hogy Richard a parlamentben van, miközben egy hotelben, Jane pedig a
beteg nagynénjénél, újabb és újabb hazugságot szül. Kényszerűen
végeérhetetlenül hosszú hazugságspirál alakul ki, a pillanat szülte egyre
képtelenebb badarságokkal, melyek nem is mindegyikére emlékeznek
már a mind nagyobb galibába keveredő hazugok, ellentmondó dolgokat
is állítanak, amelyekből még nagyobb lesz a „katyvasz”, így számunkra
fokozódóan mulatságos a helyzet, nekik pedig akár már-már tragikus.
Hiszen mind a miniszter, mind a titkárnő az egzisztenciáját is
elveszítheti, ahogy tönkremehet a házasságuk is.

Ray Cooney, aki elmúlt már 91 éves, és az angolok Feydeaujának is
nevezik, tudja, hogy tétje kell, hogy legyen, még a leginkább habkönnyű
szórakoztatásnak is. Feydeau, a francia vígjáték klasszikusa azért
mélyebb nála. Nem csak néhány vonással vázolja fel a karaktereket, és
tényleg elviszi odáig a szituációkat, hogy azokból akár
„tömegkatasztrófa”, tragédia is keletkezhet, s hogy nem így történik, az
csak egy paraszthajszálon múlik. Ráadásul nála soha nincs tényleges
megcsalás, amikor ez már valóban megtörténne, valami mindig
közbejön, mint amikor a filmekben az utolsó pillanatban hatástalanítják
az időzített bombát. Cooney bohóságaiban elkövethetik a tettet,
gondoljunk csak a Madách Színházban több mint kilencszázszor adott
Páratlan páros taxisofőrére, akinek két felesége is van, és mindig a
másiknál kell kidumálnia, miért nem tud otthon maradni, miért késik.
Cooney totálisan könnyed bulvárvígjátékokat ír, de ismeri az ember
természetrajzát, ahogy a színpadot szintén, hiszen maga is volt színész.
Jól játszható, sőt jutalomjátékszámba menő szerepeket írt. Legendás
volt Kern András és Koltai Róbert miniszter-titkár párosa a József Attila
Színházban, amit ugyancsak meglehetősen sokszor játszottak, és ami
kiugró sikerű filmre is került. Azóta számtalan magyar színházban
születtek meg a megfelelő párosok. Miskolcon Simon Zoltán fiatal,
kisportolt, magabiztos, fölényes minisztert ad, olyat, akinek akár rutinból
mehet a megcsalás is. Fandl Ferenc titkára sok tekintetben az ellentéte:
puhány, önbizalom-hiányos, nyilván nincs sikere a nőknél. De
tisztességes, nála nem megszokott a hazugság, ezért még
mulatságosabb, ahogy nagy nehezen kipréseli magából,
gyakorlatlansága miatt ő is mond kapitális képtelenségeket. Ugyanakkor
jóindulatú, és ő lesz képes a totálisan összekuszálódott szálak
elrendezésére, a problémák, a felhorgadások, a kétségbeesések, a
valótlanságok okozta károk hatástalanítására,
elsikálására, a „gordiuszi csomó” kibogozására. Iszonyúan kétségbe tud
esni, pokolian majrés. Balfácánként csetlik-botlik. De időnként fején
találja a szöget, ráérez, mit kellene tenni, hogy kimásszanak a
slamasztikából. Titkárnőként Czakó Julianna igencsak hitelesen alakítja
a fölöttébb kívánatos nőt, bűnre csábít. Az a típus, aki úgy érzi, jár neki
egy miniszter, sőt akár több, és a hozzátartozó előnyök, luxushotel,
kaviár, osztriga, miegymás. Szűcs Edit olyan testhez simuló jelmezeket
tervezett neki, melyekben csilloghat. Árvay György díszlete érzékelteti az
„áron felüli”, csak a kivételezetteknek dukáló miliőt.

Amihez Salat Lehel megszemélyesítésében remekül alkalmazkodik a
főpincér, mindent lát, és pontosan fel is fogja, mi történik. Érti a csíziót.
Bárminek az eltussolásában segédkezik, és nem is ezért, hanem
leginkább a hallgatásáért zsebeli be a legtöbb borravalót, de annyit, hogy
a miniszter gúnyosan megjegyzi, hogy ő a szálloda leggazdagabb
embere. Kokics Péter szállodaigazgatóját viszont hosszú ideig simán
palira lehet venni. Meg-megrökönyödik, de aztán hagyja, hogy
kidumálják a félreérthető, vagy akár a nagyon is egyértelmű szituációkat.
Még a hulláról is, akit Zalányi Gyula alakít, elhiszi, hogy él, amikor
mozgatják kezét-lábát, vagy kerekesszékben tologatják. Aztán kiderül,
hogy nem is halott, de ez már a bohózati dupla csavarok egyike. Egy le-
lecsapódó erkélyablak, amin ki-bemászkálnak, időlegesen ártalmatlanná
tehet bárkit. Betoppan még Jane férje, Feczesin Kristóf, a titkár úr
édesanyjának ápolónője, Edvi Henrietta, meg egy szobalány, Paschenko
Okszana megformálásában, és naná, hogy lesz purparlé, kiabálás,
összeveszés, félreértések tömkelege, és ezek tisztázására érdekében
hamukálások, füllentések, hazugságok áradata, merthogy a
hazugságoknak, az orbitális valótlanságok állításának is vannak
fokozatai.

Végül persze valamelyest elrendeződnek a dolgok. De az előadás
érzékelteti, hogy ebben a közegben a hazugság „üzemanyag”, a
működés, a létfenntartás elengedhetetlen eszköze.
(nepszava.hu)

Címkép: A miskolci színház előadása a Városmajorban