Szegedi László
>A disco jó. Értelme nincs, de kisminkeli orcám, hogy utána Bartók
Rádió szól a konyhában.
A disco jó. Nem kell beszélgetni.
Minek is.
A lány üde, kellemes és gyönyörű. Táncol velem.
Nem szólalunk meg, hozzám megyünk.
Első nap fetrengés, sok volt. Már nem bírom úgy.
– Drzsin lklhkhev ahe kehkgksveeegg gahet vevv emaikukencs?
– kérdi tőlem három nap múlva.
– Az. Izé, hogyis?
– Lkhkggiis? Ahakabvgs sggigid, dhiztitiutg8t8e???
– Why? Was? Sto?
– Hkjgsi kgigs aagigs sgusgvvs gigysigwcv!!
Próbálom össszekapni magam, első feleségem lengyel volt, az abc
xyvzzs betűivel kommunikáltunk, a lengyel azt szereti, csak az abc
utolsó tíz betűjét használja.
Második német, Amerikában indiai nővel éltem, de ez a lány kifogott
rajtam.
– Kák tebjá zá vúút? – szótagolok, és csókolom, markolászom.
– Kjlahh alaah ahkghkdb akhkd przzsztstgdjvb.
– Kérsz kávét?
– Kencsulumiki hgigd gsjsssj sgfjgsdbbd djjxvsdjv!
Homlokomról gyöngyözik a veríték, nézem gyönyörű combjait,
feszes melleit, és arra gondolok, nem akarom elveszíteni őt.
– Hakklzggd kkgsg jsjjgjgd babbvazx kkdvjd!
– Ezt most komolyan mondtad???
– – Kjgigxs? Pkhkjsdg igsdg gusagdddjg! – válaszolta.
Délután visszavittem a boltba, volt rá még jótállás.
– Összeomlott a kommunikáciás szoftvere – nézett rám
szomorúan az ügyfélszolgálatos munkatárs.
Kicserélték szó nélkül.
Címkép: MI szerint a magyar lány