Posted by Weitz Tercsi
>Rettenetesen sajnálom a mai szülőket. Most igenis a régen jobb volt,
agyonra szidott mondattal kezdem, mert régen igenis, hogy jobb volt,
szülőknek és gyerekeknek egyaránt.
Mit csináltunk gyerekként? A szüleink dolgoztak, nem 8 órában. A
munka után fusiban. Már ha van valaki, aki ismeri még e szót. Vagy itt
vidéken, a szőlőben.
A nagyszülők otthon voltak, vigyáztak ránk.
S ez a vigyázás mit jelentett? Csak ott voltak, félszemmel figyelmük
rajtunk, de nem igazán foglalkoztak azzal, hogy mit csinálunk. Kicsi
kortól kezdve volt feladatunk a házban, a kertben. Ha azzal végeztünk,
azt csináltuk, amit akartunk.
Gyakran fordult elő az, hogy én már végeztem a munkámmal, átmentem
a szomszédba a barátnőmhöz, akinek még volt feladata, pl.: ruhát
teregetni, akkor azt együtt csináltuk. Nagytakarítást is együtt csináltuk.
Először egyikünknél aztán a másiknál. Közben jókat nevettünk, a
nagymamája néha hülyét kapott a vihogásunktól.
Délutánonként, esténként pedig összegyűlt az utca gyerekserege, kicsik,
nagyok egyaránt, és bablevesbe belemártottat, vagy árokcicát
játszottunk. Ilyenkor az idősek már kint ültek a ház előtt az utcán, a
kispadon, s minket néztek, időnként odaszóltak, ha valaki durva volt, s
közben beszélgettek.
Gyakran kibicajoztunk a falu szélére, barkát szedtünk, ibolyát, elhagyott
tanyákat fedeztünk fel. Mindenkinek meg volt szabva, hányra kell
hazaérni. Este csak meséltünk és meséltünk a kalandjainkról.
Csínytevés is volt bőven.
Egyszer az egész csapatunk egy búzamezőben kergetőzött, letaroltunk
egy óriási területet, lett is baj belőle. Vagy körtét loptunk. A gazda
elcsípett bennünket, s úgy tett, mintha mérges lenne, mikor elkergetett.
De valójában nem volt az, csak beszállt a játékunkba.
Mivel a szülők, nagyszülők napközben egyáltalán nem értek rá velünk
foglalkozni, gyakran unatkoztunk. És ez jó, mert a gyerek utál unatkozni,
tehát kitalál ellene valamit, s lesz kreatív az elméje. Rosszat is? Naná!
Én műanyag játéktányérban tűzön körömlakkot akartam főzni.
Gondolhatod, mi lett a vége. Vagy a barátnőm úgy feltupírozta a hosszú
szőke hajamat, hogy anyukám alig tudta kibontani. Megszenvedtem a
kreatívkodásunkat.
Lehet, hogy most azt gondolod, hogy a szülők nem foglalkoztak velünk.
Ó, dehogynem! Faladatot adtak, kornak megfelelőt. S azt „ellenőrizték”,
kaptunk érte dicséretet, vagy akár szidást, ha nem csináltuk meg. Este
pedig meséltek. Vagy az egész család együtt ült a tévé előtt.
A vasárnap délután pedig az együttlétről szólt.
Miért sajnálom a mai szülőket?
Mert fordítva van. A gyereket foglalkoztatni kell egész nap, mert egyedül
nem tud játszani. Fél a szülő attól, hogy unatkozik a gyerek. Ezért
állandóan ő találja ki, mit csináljanak együtt, jó esetben.
Mert ha nem, akkor a drága kincse a neten lóg. Függő a gyerek.
Felelős szülő persze tiltja, de akkor helyette programot kell kínálnia.
Esetleg elhívja a szomszéd gyereket, hogy játszanak. S most már ketten
nyomják a kütyüt egymás mellett ülve, elkülönülve.
A játszótéren nincs senki, még nyáron sem. S ha véletlenül mégis, akkor
mit látok? Ülnek a mászókán és simogatják a telefonjukat.
Minden udvarban van saját játszótér. Minek menne a közösbe?
Átestünk a ló túloldalára. Régen első volt a munka és utána a gyerek.
Most első a gyerek egész napos foglalkoztatása, s hajnalban vagy
éjszaka jöhet a munka, ha az online tevékenység.
A gyerekeknek semmi ötletük nincs arra, hogy a telefonozáson kívül mit
csináljanak. Nem is alakul ki ilyen kreatív idegsejtháló az agyukban.
Mivel nincsenek személyes kapcsolatban egymással, nem tudják
leolvasni a testbeszédet, hogy mikor okoztak fájdalmat a másiknak.
Éppen tegnap panaszkodott sírva egy anyuka, hogy miért olyan
gonoszak a gyerekek egymással. Hát ezért.
Igen, tudom, hogy most csak a rossz oldalról írtam, és a netes világnak
van előnye is.
Na, de az csak akkor előny, ha a szülő és a gyerek tudatossága van
azon a fejlettségi szinten, ahol a technológia. Van??
Persze léteznek a magányos dzsungelharcos szülők, akik látják a
buktatókat. Nekik duplán kell megküzdeniük, hisz a saját gyerekük
nyilván a többséget követné.
Mi hát a megoldás? Egyre több szülőnek kell rászoknia arra, hogy nem
kell folyton foglalkoztatni a gyereket. Hagyd unatkozni.
Hozzatok össze kis gyerekcsapatot pár órára, szigorúan kütyümenteset.
Idővel ki fognak találni valami klassz játékot.
Legyen feladata a gyereknek. Még a kicsiknek is.
Ha ezt teszed, visszakapod a gyereked.