Posted by Susan Neiman
>„Mit tartsuk fontosabbnak, a velünk született esetleges sajátosságainkat, avagy az elveket,
amelyeket elfogadunk? A jobboldal hagyományosan az előbbieket, a baloldal az utóbbiakat
tartotta elsődlegesnek. Mára azonban felcserélődtek az álláspontok. Nem csoda hát, hogy a
woke elméletek aláássák az együttérzést és az emancipatorikus eszméket” – ismerteti az
UnHerd magazinban Susan Neiman német filozófus A baloldal nem woke című könyvének
téziseit.
Neiman azzal vádolja a progresszívokat, hogy szembefordultak a legfontosabb
hagyományos liberális és baloldali eszmékkel: az egyetemességbe és a társadalmi haladásba
vetett hittel. A liberálisok és a baloldaliak a felvilágosodás óta az emberi egyenlőséget
képviselték, és hittek benne, hogy a társadalom jobbá tehető. A woke haladók ennek
ellenkezőjét vallják – állítja Neiman. Nem az egyének egyenlőségét akarják erősíteni, hanem
egymással rivalizáló törzsekre – etnikai, vallási és nemi kasztokra – osztják a társadalmat. A
cinikus posztmodern társadalomelméletek alapján, mindenekelőtt Michel Foucault-nak a
hatalomra vonatkozó nézeteit magukévá téve, az igazságot olyan narratívának minősítik, mely
a hatalmi pozícióban lévők érdekét és mások elnyomását szolgálja. Aki színvak egyenlőségről
beszél, azt az elnyomás képviselőjének tartják. Egyúttal pedig Carl Schmitt barát-ellenség
fogalmának jegyében kíméletlen ideológiai harcot folytatnak mindenki ellen, aki nem ért
velük egyet, ami tovább élezi a megosztottságot és gyengíti a társadalmi szolidaritást. Neiman
úgy látja, hogy a woke progesszívok logikája lényegét tekintve nem különbözik a jobboldali
törzsi nacionalizmustól: a szolidaritást csak a szerintük természetes identitásközösségen belül
tartják érvényesnek, és a különböző identitású csoportokat egymás ellenségének tekintik.
Neiman önmagában is botrányosnak tarja, hogy a woke eszme elárulja az univerzalizmus és
az egyenlőség eszméjét, de a politikai következményeit még súlyosabbnak minősti. Nem
kevesebbet állít, mint hogy a woke progresszívok felvilágosodásellenes posztmodern
eszméikkel legitimálják a jobboldali nacionalista beszédmódot, éspedig azzal, hogy ők maguk
is hasonló törzsi fogalmak és logika mentén gondolkoznak.
A fenti érvelés nem mindenkit győz meg, sőt. Nathan Oseroff-Spicer a Philosopher
magazin hasábjain közreadott recenziójában azzal vádolja Neimant, hogy ő maga játszik a
jobboldal kezére. Oseroff-Spicer szerint Neiman, csakúgy, mint a woke-ellenes jobboldal
teoretikusai, „szalmabábok ellen harcol”, félremagyarázza a woke-jelenséget, anekdotákból
kreál a woke-ellenes konzervatív nacionalistákéhoz kísértetiesen hasonló világmagyarázatot,
és ezzel legitimálja az utóbbiaknak a nemi és a faji kisebbségek elleni ideológiai hadjáratát.
(Metazin)
Címkép: Hagyjuk már a Woke-t kövessük Jézust. Mondjam meg neki, hogy woke vagyok?