Posted by Csikvári András
>Drága magyar közgazdász barátaim!
Ez a írás elsősorban a volt Ganzosoknak, Ikaruszosoknak, Lángosoknak, meg a hasonszőrűeknek, mert egy kicsit igazságtalan lesz. Előre kell bocsátanom, hogy villamosmérnök vagyok és igyekszem a lehető legobjektívabb maradni irányotokba. Nem könnyű. A helyzet jellemzésére elmondom, hogy annak idején – nem ma volt – a koleszben kifüggesztettünk egy molinót azzal a szöveggel, hogy “Nem minden büdös ember vegyész!”.
Ma már őszintén szólva nem függeszteném ki. Volt egy másik molinónk, ha jól emlékszem olyasmi szöveggel, hogy a “Közgazdaságtan is legyen szakma!”. Ezt akkor végül is nem függesztettük ki, a lehetséges foxi-maxi áthallások miatt. Őszintén szólva ma sem függeszteném ki, de ma az óhaj bizonytalan volta miatt. A mostani dörmögésemnek van egy konkrét oka. Idéznék egy szöveget, nem az az érdekes, hogy ki (melyik közgazdász) írta, hanem a szemlélete:
‘Az ötvenes években nyersanyag nélkül, pusztán munkaerővel olyan nehézipart teremtett meg az ország, amely aztán az Igazság Pillanatában zutty! – összeomlott. És aztán volt ennek második hulláma is, az Ikarus, a Ganz Villany és a Ganz Mávag és az MHD, a Láng Gépgyár.’
Én erről a második hullámról beszélnék egy kicsit. Először is, a felsorolt cégek egyike sem szocialista kreálmány, mindegyik létezett és hol jobban, hol kevésbé, de prosperált már a II. Világháború, sőt már az első előtt. Ezek a cégek innovatívak voltak a szocializmusban is. Munkát adtak sok ezer embernek, mondhatom felneveltek több generáció nagyon erős szakmunkás és mérnök gárdát. A termékeik egy része európai értelemben is top-minőségű volt. Nagyon nehezen lehetne nekem bebizonyítani, hogy ezek a cégek az ország számára veszteségesek voltak. (Persze voltak ismert anomáliái a tervgazdaságnak, csak például: 3 éven keresztül egyetlen villanymozdonyt sem rendelt az állam, a negyedikben százat akart – hiába, ott is közgazdászok ültek… A szocializmus bukása bele volt kódolva a rendszerbe, nem ezek a cégek miatt bukott meg, sőt.. Nem véletlen, hogy a rendszerváltáskor pont ezeket a cégeket akarták először széthordani – és tudom, minden mást – még ha le is volt betonozva -, amit büntetlenül el lehetett hordani.)
Magyarország nagy vesztesége, hogy ezek a cégek eltűntek, ahelyett, hogy fejlődtek volna. Drága magyar közgazdász barátaim, mi a ti ajánlatotok, miből kéne most megélni az országnak? Tudom, az egyik bűvszó a hetvenes évektől a szolgáltatás. Ma mennyien élnek a szolgáltatásból? A lakosság fele inaktív, a mezőgazdaságban dolgozik az aktívak kevesebb, mint 4%-a, az iparban kb 28%, állami alkalmazott vagy közfoglakoztatott 22%, a többi dolgozik a szolgáltatásban, azaz kb 46%. Van még tehát hova fejlődni a szolgáltatással, csak legyen elég fizetős kereslet, ahogy keresztbe szolgáltatunk egymásnak. (Ki lehet találni még néhány unortodox hungaricumot is, például a magyaros faragású koldusbotot – vinni fogják, mint a cukrot.)
De most az ipar izgat igazán. Járva az országot, mindenhol ablaktalan nagy kockagyárakat vagy logisztikai központokat látok, a feliratok szerint külföldi tulajdonban. Biztosra veszem, hogy a bent dolgozó magyarok a magyar viszonylatban tisztességes bért kapnak. A munkájuk – a hallomásom szerint – monoton betanított munka. Drága magyar közgazdász barátaim, azt mondjátok, hogy az olcsó bér és az alacsony adók vonzzák ide a külföldi tőkét. Végül is ez a ti zseniális javaslatotok? Én, mint nem közgazdász, úgy látom, hogy, pont ennek megfelelő pályán mozog az ország.
Címkép: Ikarus-gyár