Posted by Gréczy Zsolt
>Archív. Egy soha meg nem jelent interjú. A balra ülő, amúgy leginkább Németországban élő Kiszely Gábor irt egy könyvet az ötvenes évek Államvédelmi Hatóságáról. Közepesen sok munkával szerveztem egy találkozót: a középen éppen magyarázó Farkas Vladimir kész volt a vitára.
Egy budafoki lakótelepi házban lakott az ÁVO egykori alezredese, aki keresztnevét Leninre emlékező apukájától, Farkas Mihálytól kapta. A kaputelefonon csak annyi volt kiírva, hogy Farkas. A lakók nyilván nemigen tudták, hogy Kádár egykori vallatója a szomszédjuk. (Kádár felesége amúgy a beosztottja volt…)
El lehet képzelni a gyerekkorát – anyja vele együtt akart öngyilkos lenni azzal, hogy beugrott vele a Hernád folyóba – de kimentették őket. Aztán Csehszlovákia, hosszasan Szovjetunió, KGB-nevelés, majd hazatérve, rögtön az államvédelem szolgálatára esküdött fel. Hírszerzés, felderítés, a belső ellenségek kiszűrése, vallatás. Már a Rajk-perben is szerepet kapott. A forradalom idején már börtönben volt, 12 évre ítélték, de 4 év után szabadult. Együtt ült apjával és főnökével, Péter Gáborral. A rendszerváltásig volt megélhetése, de szabadulása után soha többé nem került pozícióba. Később könyvekben vallotta meg bűneit, mintegy az emberek bocsánatát remélve.
Az interjúból – itt készült a fénykép – nem lett semmi. Gyakorlatilag csak Farkas beszélt, elképesztő mennyiségű iratot hozott elő egy másik szobából – ezek ma kincsei lehetnének egy, a kort kutató történésznek. Folyt belőle a monológ a régi perektől, telebeszélte az összes kazettámat, de érdemi vita nem tudott kialakulni. Egy idő után Kiszely és én is feladtuk.
Több órát töltöttünk ott, de ebből lehetetlen lett cikket írni.
Amikor eljöttünk, Kiszelyvel még váltottunk pár mondatot a ház előtt. Nem tudtuk eldönteni, hogy vendéglátónk ekkora profi-e, hogy szétbeszélt minket, vagy csak arra akarta felhívni a figyelmet, hogy könyvet ír az apjáról. Megállapítottuk, hogy a felesége által behozott sajtos sütemény nagyon jól nézett ki, de egyikünk sem vett belőle.
Farkas Vladimir könyve Farkas Mihályról végül sosem jelent meg. Úgy emlékszem, egy kiadóhoz került a roppant mennyiségű anyag. Viaskodott benne önmagával, áldozati szerepével, soha fel nem oldható bűneivel, haragudott arra, aki ezt a sorsot adta neki.
Szívesen elolvasnám, amit írt, lehet, nem is jutott a végére. Talán a család döntött úgy, hogy hagyni kéne már ezt az egészet.
A beszélgetés emlékét ez a fénykép azért megőrizte.