Posted by Horváth Csaba
>Annak idején lemondtam a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Etikai Bizottsága tagságáról. Tettem ezt egy másik társammal együtt azért, mert az MKIK elnöke elszabotálta bizottságunk őt érintő, elmarasztaló fegyelmi büntetésének kamarai közzétételét. Aki ilyet tesz, az nem való kamarai vezetőnek. A tízmilliós Rolexet hordó Parragh Lászlónak fogalma sincs, hogy az átlagos emberek, kisvállalkozók hogy élnek, miként küzdenek a hétköznapokban. Emlékezetes az a “derűs” kiszólása, hogy felesége néhány milliós havi jövedelme aprópénz a családi költségvetésben. Az még elmenne, hogy kiváló kapcsolatokat ápol Orbánnal. Amíg a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara elnökhelyettese voltam, én is befogtam a pofám politikai kérdésekben a szakértő kollégák érdekében, keményen működött az öncenzúra. Ám amely szakmai, kamarai kérdésben szükséges volt, abba beleálltam, lett légyen bármilyen potentát a vitapartner az Igazságügyi Minisztériumból. Ám Parragh megfelelési kényszerből a szakmai marhaságok mellé is odaáll teljes mellszélességgel – azaz nem végzi azt a munkát, amelyre megválasztották. Cégem emiatt kiléptettem a Parragh-féle kamarából. Ám az 5000.-forintos Júdáspénzt kötelező minden vállalkozásnak, egyéni vállalkozónak befizetnie a kamara pénztárába. A Jobbik népszavazási kezdeményezése átment a szűrőn, népszavazásra lehet bocsátani a kötelező 5000.-Ft-os “kamarai hozzájárulás” eltörlését.
Gyűjthetők az aláírások. Jelen esetben mindegy, hogy kinek sikerült megugornia az engedélyeztetési akadályt, ellenzékinek indokolt a kezdeményezés támogatása. Ennek a kamarának, amíg Parragh az elnöke, egy fillért nem lenne szabad kötelező “hozzájárulásként” kapnia.
Úgyhogy aki látja az aláíróíveket, ne szégyellje azt aláírni.
Címkép: Parragh és a Rolex