Posted by Mörk Leonóra: Szentjánosfű
H. Móra Éva
Játsszunk! Melyik kortárs író jut eszükbe ezekre a hívószavakra: Németalföld, 16–18. század, festészet, gyógynövények? Nekem Mörk Leonóra. Sok-sok regényében felbukkannak ezek a helyszínek, korok, motívumok.
Nézzük csak a legutóbbiakat! A Hellinger-Madonna című, 2014-es regény főhősnője művészettörténész, a cselekmény egy festmény köré épül, s az 1500-as évekbe repít. Grafikuslánnyal s egy festménnyel is találkozunk a 2016-os Lány igazgyöngyökkel címet viselő könyvben (bizonyára nem véletlen az áthallásos cím). 2019: Ködkirálynő – itt is nő a főszereplő, aki munkája révén az 1700-as években találja magát. A 2021-ben írt Törött tulipánok helyszíne már Hollandia, 1651-ben vagyunk, s olyannyira festészet-ihletettségű a regény, hogy a fejezetek Vermeer festőpalettájának színeiről kapták a címüket. 2022-ben Mörk Leonóra újabb könyvvel jelentkezett. Címét egy tündéri madrigálfordítás szövegéből kölcsönözte: Asszonyom, édes úrnőm. Talán nem véletlen, hogy éppen egy világjárvány adja a történet hátterét – s itt is elmélyülhetünk a sok-sok gyógyfű ismeretében.
Ugye senki nem gondolja, hogy ugyanarról szólnak a szinte évente megjelenő újabb és újabb regények? Szó sincs róla. Mörk Leonóra a történelem – különösen a németalföldi – és a festészet szerelmese, s mint ilyen, alázattal, behatóan tanulmányozta/tanulmányozza ezeket a korszakokat. Bámulatos, mennyi háttérismeret rejtőzik a sorok mögött!
S elérkeztünk a legújabbhoz, az idei Szentjánosfűhöz. Ez is gyógynövény, csak talán ezen a néven kevesebben ismerik a magyar olvasók, hétköznapi nevén orbáncfű. Van azonban jelentősége, hogy ezen a – valljuk be, sokkal szebb, költőibb – néven nevezi a szerző. Tudni kell, hogy e növénynek a régi világban varázserőt tulajdonítottak, ugyanis éppen a nyári napforduló idejére, Szent Iván- (Szent János-) napkor nyílik ki a virága. Szent Iván éjjele magában is misztikus, a szerelmesek éjszakájának tartják, számtalan hiedelem fűződik hozzá, ez a regényben is megjelenik. Festői szépségű a történet nyitóképe: Aelke, az ábrándos természetű fiatal lány Szent János napján az aranysárga virágmezőben sétál. S a misztikum folytatódik: itt találkozik élete szerelmével, a süketnéma festőfiúval, akinek a neve történetesen Jan… S ezt hogyan hozza Aelke tudomására? Hát úgy, hogy leszakít egy virágot, s rámutat: ez a nevem.
Joggal gondolkozhat az olvasó, mi lehet az oka, hogy a 17. század Hollandiájában játszódik a történet, hiszen a cselekmény vezetése klasszikus, lineáris: mindent elsöprő szerelem első látásra, aztán távolság, akadályok, félreértések, csalódások, kényszerű döntések – majd a tragikus vagy pozitív végkifejlet, de ezt nem árulom el… Az Utószó megmagyarázza: a szerzőben egy kép láttán fogant meg a regény gondolata. Azt is megtudjuk, Jan létező személy, valóban élt egy ilyen nevű süketnéma festő, Rembrandt-tanítvány. A többieket nagyrészt az írói fantázia alkotta.
De vissza a cselekményhez! Az imént felsorolt csomópontok, a romantikus fordulatok, intenzív érzelmek mint alkotóelemek bőven lehetnének egy lektűr alkotóelemei. Mi az, ami valódi műalkotássá emeli ezt a regényt? Hitelesség, hihetőség. Nem ugyanazt jelentik! Említettem már az imponálóan gazdag háttérismeretet, amely átszövi Mörk regényét (regényeit). Elképesztően tájékozott a festészet olyan műhelytitkaiban, mint az alapozás fajtái, a színek árnyalatai s ezeknek keverése, a természetből vett anyagok kinyerése; „személyes ismerősei” az udvarházak s a kastélyok berendezése, de az ivók, kocsmák világa is; ismeri a 17. század polgári jólétben élő Hollandiájának társadalmát, az egyes osztályokat, rétegeket, a nemeket érintő elvárásokat, a hétköznapi szokásokat, babonákat – ettől hiteles. És mitől hihető? Őszinte, az emberi lélek legmélyéről jövő érzelmeket, vágyakat jelenít meg, pontosan annyi eszközzel, amennyi ahhoz kell, hogy az ember saját magára ismerjen. Egy tiszta, feltétel nélküli szerelem története ez, amelynek nehézségeit, drámai fordulatait nem a szereplők okozzák, hanem a hamis társadalmi megítélés. Aelke szívében hiába erősebb mindennél a szabadságvágy, a kitörés vágya, hiába határozza el, hogy nem az elvárásoknak fog megfelelni, hanem saját érzéseire hallgat – kényszerű, kemény döntéseket kell hoznia. Illetve talán nem is ő dönt, hanem sodorják az események. Mörk minden rezdülést, minden indítékot finoman és hihetően rajzolt meg, ettől tud az olvasó ráhangolódni a hősökre, azonosulni velük.
A szerkesztés is gyakorlott íróra vall: bár a cselekmény egyenes vonalú – csupán néhány helyen mozdulnak kissé előre-hátra az idősíkok –, egy-egy fejezetnyitó mondat elhelyezése drámai hatású; egy-egy előre utalás, jósló előjel (amelyeket csak később tudunk értelmezni) szintén elgondolkodtató. Ilyen a nagynéni kijelentése Aelke nyílt, naiv tekintetére vonatkozóan: nem mindig jó az, ha valakinek nem tud hazudni az arca… Ilyen a süketnéma kisfiú szerepeltetése még Jan megjelenése előtt, mintegy az ő előképeként. (Az Utószóban olvashatjuk, milyen döbbenetes volt a szerzőnek a korabeli adatok tanulmányozása során szembesülni a nagy számú gyermekhalandósággal, betegséggel, szülési sérüléssel.)
Mörk Leonóra stílusának védjegye még a különös fogékonyság a természet, a színek, a fények iránt. Ennek köszönhetően hosszas, aprólékos, látványos leírások tarkítják a regényt – jó fordulat lenne, hogy „meg-megállítva kissé a cselekmény kibontakozását”, de mégsem: ezek a leírások a történet szerves részei.
Különösen nőolvasóknak ajánlom ezt a romantikus, szépséges – történelmi hátterű – mesét.
Mörk Leonóra (Fotó: Kovács Kinga)
Mörk Leonóra: Szentjánosfű
Jaffa Kiadó, Budapest, 2023
300 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 3999 Ft
ISBN 978 963 475 7511
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
1634, Hollandia. A távoli fríz sziget, Vlieland lakói a nyári napforduló megünneplésére készülődnek. Itt találkozik a szentivánéji forgatagban a fiatal lány, Aelke, és Johannes, a festő, aki egy gyerekkori súlyos betegség miatt csak úgy szignálja a képeit: a néma Jan. Mire eljön a hajnal, a lány megtanulja, hogy beszélni lehet szavak nélkül is, ahogyan hallani sem csak a fülével hall az ember. Ám a fiút Amszterdamba, majd Londonba szólítja a munkája, és mire visszatér a szigetre, Aelke már egy gazdag nemes úr felesége.
A leányt férje egy várárokkal körülvett, régi udvarházba viszi haza, ahol fenyegető portrék függnek a falon, és ahol a személyzeten kívül nem lakik más, csak a férfi zárkózott édesanyja. Aelke maga is súlyos titkokat őriz, és ha boldogulni akar új környezetében, nagyon hamar fel kell nőnie. Amikor a véletlen újra összehozza Jannal, a lányban felébred a gyanú, hogy a sorsát ismeretlen erők alakítják. De ki lehet az, aki átvette az irányítást az élete fölött? És vajon mi a célja?
Címkép: Névtelen naiv festő – Galéria Rosana