Posted by Atlétikai vb-szőttes, 3.
Szekeres István
>Ivanov Dragán, egykori kiváló hármasugrónk is Budapestre érkezett.
Mégpedig Új-Zélandról, hiszen ott él. Hazajött. Az ősei bolgárok, de ő már Orosházán született, ott járt iskolába is, és a helyi Kinizsiben kezdett sportolni.
Elmúlt nyolcvanegy, de ugyanúgy hetven kiló, mint az érettségije idején volt. Jó fizikai állapotnak örvend, bár megjegyzi, hogy azt azért megérezte, amikor a vb-megnyitó után tíz kilométert kellett gyalogolni, hogy megérkezzen a szálláshelyére, az egyik régi tanítványához, a Várba.
Képviselte a magyar színeket az 1968-as mexikói olimpián, érmet nem sikerült szereznie.
A következő évben Kaposvárra ment edzőnek, de már akkor tudta, hogy elhagyja az országot.
A vár egyik cukrászdájában találkoztunk, hosszan beszélgettünk.
Abból a diskurzusból idézem fel a reményeim szerint legérdekesebb részleteket.
• Miért akart elmenni?
Nem kalandvágyból, nem jobb megélhetésért. Egyszerűen szólva, szerettem volna megismerni a világ minél több táját. Bújtam az atlaszokat, vonzott a távolság. Most éppen Thaiföldről érkeztem, érdekelt. 1973-ban nyaralni indult a család, tehát megvolt az útlevelünk, Oslót céloztuk meg. Olaszországban lettünk menekültek, aztán jött Új-Zéland…
Két évbe telt, amíg letelepedtünk.
• Az ottani atlétika nyilván befogadta…
Amatőr alapon, amatőr versenyzőkkel dolgoztam. Aztán, amikor az állam támogatni kezdte a sportágat, már felbukkantak „profi szakemberek”. Jelen lehettem az első világbajnokságon, Helsinkiben, 1983-ban, mint az új-zélandi válogatott edzője. Ez most a negyedik vébém.
• Mit gondol, Új-Zéland is belevágna rendezésbe?
Nem valószínű. A közelmúltban felmerült, hogy Nemzetközösségi Játékoknak adjon otthont. De a kormány lemondta, mert túl drága lenne.
• A budapesti vébé sem volt olcsó.
Igen, az látszik. A stadion mindenesetre impozáns.
• És maga a verseny?
Nagyon élvezem az atlétikát, viszont a „körítés” majdnem kibírhatatlan. A zenekarok, a túl hangos bemondók… No, és a pályán kívüli eredményhirdetés! Nem hiszem, hogy valaha is
sportoló volt, aki ezt kitalálta. Az atléták több tízezer néző előtt szeretnék átvenni az érmeket. Azok előtt, akik végig szurkoltak nekik. Szerintem a csinnadratta rontja az
élményt.
• Vett már át érmet Budapesten, még nagyobb tömeg előtt…
Bizony! 1965-ben, a IV. Nyári Universiadén. 16,35-tel második lettem. Telt ház volt a Népstadionban.
• Milyennek találja a magyar versenyzőket?
Kedvesek, rokonszenvesek, élvezik a légkört, és nagyon becsületesen küzdenek. Az egyéni csúcsok mutatják, hogy feldobja őket a hangulat, és remélhető, hogy szárnyakat is ad nekik. Jövőre olimpia!…
• A régiekkel hogyan tartja a kapcsolatot?
Arra a szomorú hírre értem haza, hogy az első mesterem, Zarándi László meghalt. Fogyunk, fogyunk, sajnos. De a Facebookon sok régi versenyzővel és TF-es ismerőssel futok össze, tagja vagyok a Vasas atléták-csoportnak.
• Mikor látjuk legközelebb?
Azt nem tudom, de abban bízom, hogy még igen.
• Otthon már nyilván várja a család.
Hat unokám van, négy a lányom, kettő a fiam gyermeke. Nagyon várok már dédunokát is. Szívesen megmutatnám neki Magyarországot.
Címkép: a szerző felvétele