Posted by Millei Ilona a Magyar Pedagógiai Társaság elnökével beszélgetett
Hírklikk
Trencsényi László: A „csendes nemzedék” korszakának vége, és az éppen nagykorúvá érő, tehát a 16-18 évesek nemzedéke radikalizálódik – mondja a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke azokra a kutatásokra hivatkozva, amelyek szerint az ifjúsági generáció egészét tekintve, nagy fordulat van. Trencsényi László ennek alapján biztos benne, hogy forró ősz következik. Az iskolák ugyanis egyre kevesebb, és egyre rosszabb választ fognak tudni adni a diákok panaszaira, a különböző környezetkárosító beruházások fölerősítik a különböző zöld mozgalmakat, a független színházakkal szembeni megtorlások pedig fölerősítik a kulturális mozgalmakat is. Ezek a különböző elégedetlenségek pedig összegződnek, és felforrósítják az őszt.
“>A forró őszt ígérő diákok attól tartanak, mire felnőnek, nem lesznek már jogaik sem a magánéletükben, sem a munkahelyükön, hogy ellent tudjanak állni az elnyomó rendszernek, és harcra készülnek egy békés, nyugodt és kiegyensúlyozott élet reményében. Jogos a félelmük?
Teljesen jogos, hiszen az a jövőkép, amely a NER különböző intézkedéseiből fel-felvillan, az egy ilyen társadalmat jelenít meg. Hozzátartozik persze, hogy az ifjúság szociológiai összetétele ennél árnyaltabb és bonyolultabb. Érvényes kutatások szólnak arról, hogy az ifjúsági generáció egészét tekintve nagy fordulat látható. Mintha vége lenne az úgynevezett „csendes nemzedék” korszakának, amelynek jellemzője a „mamahotel” és az „apabank” volt, és amelyik tulajdonképpen visszahúzódást jelentett a családi fészekbe, különösen nagy társadalmi jövőképek megfogalmazása nélkül. Ugyanakkor jellegzetes, hogy azok az ifjúságkutatók, akik ezt a születési évvel és a serdülés időpontjával egybevetve számolgatják, különböző történelmi sorsfordulókat emlegetnek. Azt mondják, hogy az éppen nagykorúvá érő, tehát a 16-18 évesek nemzedéke az, amelyik ebben a felismerésben nemcsak részesül, hanem radikalizálódik is. És ugyan a fölöttük lévő nemzedék, tehát az egyetemisták körében is végbe megy ez a fordulat, de náluk különböző okokból egyelőre lecsendesedik, elfojtódik. Vagy a külföldi karrier vágyképével kompenzálódik, hisz’ majd megszerzi a diplomát, és vagy itthon beilleszkedik az establishmentbe, a vezető rétegbe, vagy jó nyelvtudással a „haldokló Nyugaton” jó álláshoz tud jutni. Bár az ifjúságkutatók az egész nemzedékre kimutatják ezt az átfordulást a passzívitásból, ez azért erőteljesen a fővárosi, nagyvárosi társadalmi csoportok, és különösen az értelmiségi, középosztálybeli családok gyermekeiben erős és radikális. Ahol tehát az iskola és a civil élet politikai szocializációs hiányait a családi asztal mellett pótolják a szülők. Ez az eleven értelmiségi csoport az, amely ennek az erősen forradalmasodó ifjúsági csoportnak a kemény magja, de az alsó középosztály ifjúságában még nem mutatkozott ez a tendencia ilyen erősen. Ők a jövőtlenséggel még másképp – alkoholizmus, drog, céltalan bandázás révén – szembesülnek. Amíg van a zsebpénzükből. A nagy kérdés az, hogy ez az intellektuálisan jól képzett, összetartó mag tudja-e mozgósítani az egész generációt. Utóbbiak, az Egységes Diákfront (EDF) tagjai nagyon erősen fogadkoznak, hogy minden nap hallatni fogják a hangjukat, szeptember 1-jén országos tanévnyitót, szeptember 15-én egy nagyobb tüntetést szerveznek, összefogva egy környezetvédő szervezettel, országszerte EDF-bázisokat alakítanak, hálózatosodnak, megszervezik a saját parlamentjüket, amit úgy hívnak majd, hogy a Plenáris Ülés, és az Európai Parlament mintájára működik majd. Ez azt jelenti, hogy valóban forró ősz lesz?
Biztos, hogy forró ősz lesz, mert az iskolák egyre kevesebb, és egyre rosszabb választ fognak tudni adni a diákok felsorolt panaszaira, hiszen az iskolákban maradt pedagógusok el lesznek foglalva azokkal a rettenetes terhekkel, amelyek rájuk maradtak. Kisebb gondjuk is nagyobb lesz annál, hogy a diákjaik kérdéseire okos és megnyugtató választ adjanak. Úgyhogy várható a forró ősz. Annál is inkább, mert a különböző környezetkárosító beruházások nyilván fölerősítik a zöld mozgalmakat, a független színházakkal szembeni megtorlások pedig fölerősítik a kulturális mozgalmakat is. Én arra számítok, hogy ezek a különböző elégedetlenségek összegződnek, és felforrósítják az őszt.
>A diákok több témát is megvitatnak majd, így a bosszútörvény, a hétigenes népszavazás vagy a Diákváros ügyét, de rendezvényeiken azon követelésük megvalósulásához maguk is hozzájárulnak, hogy egyenlő feltételekkel tanulhasson mindenki. Többek között tanszer- és taneszközgyűjtést szerveznek. De meddig jut majd el a hangjuk?
Erre egyelőre nem tudok választ adni, ez attól függ, hogy a különböző médiumok meddig tudják ezeket a hangokat a nyilvánosság számára fölerősíteni, vagy lesznek-e a sajtó ellenében megfegyelmező, megtorló intézkedések, amelyek valamilyen módon féken akarják tartani. Szerintem a dolog lesz olyan kreatív – mert a mozgalom élén tényleg olyan kreatív személyek állnak, akik a nyilvánossági küszöböt átlépő akciókat fognak tudni kitalálni –, hogy a piacokon is beszédtéma lesz a diákok ellenállása és a mozgalma.
“>Az elmúlt 12 évben volt már olyan, hogy fiatalok hónapokon át tüntettek a Fidesz-rezsim ellen, de végül magukra maradtak. Most van rá remény, hogy az Országos Közös Akaraton (OKA) belül a PDSZ-szel és a Civil Bázissal nem maradnak egyedül?
“>Igen. Őket neveztem én kreatív ellenállóknak. A remény az, hogy a reménytelenség fokozódni fog, hiszen újabb és újabb társadalmi csoportokat hagy magára a kormány. Beígérték a benzináremelést, az infláció nem csökken, a nyugdíjak rendezéséről szó sincs már, tehát olyan elégedetlenséggel fog találkozni a diákmozgalom, hogyha ügyesen és kreatívan tudják csinálni, annak el kell jutnia az országos „vattán” keresztül mindenhová. Mert találkoznak ezek a különböző bánatok, és – ahogy egy tanult kollégám nyilatkozta – a kormány már nem tudja a kezében tartani a folyamatokat, ez szemmel látható. Valóban megindult valami, és hasad a NER is. Ha meg a TEK-kel akarja elintézni, akkor csak olajat önt a tűzre, az szemmel látható.
“>Pankotai Lili: „a tüntetéseken én mindenféleképp ott leszek”
>
„Arra kellett rájönnöm, hogy jelenleg nem az utcán, a frontokon és nem médiában zajlik a valódi csata, hanem az elmékben” – mondja Pankotai Lili, a diáktüntetésekről ismert diáklány. Szerinte a propaganda nem azért működik, hogy megosztást generáljon a társadalomban, hiszen az alapvetően úgyis eléggé polarizált, hanem belülről szedi szét az ellenállásokat. Ez nem abban nyilvánul meg, hogy a szervező hazamegy sírni, hogy mit mondtak a diákokról a médiában, hanem abban, hogy döntései milyen irányban fognak mutatni, mennyire akar megfelelni a propagandának. Lili azt is mondja, „Látjuk, hogy az elmúlt másfél évben onnan, ahonnan elindultak a tüntetések, egyre kevésbé befolyásolja a döntéshozók hozzáállását a propaganda. Az a kérdés, hogy ez ősszel mennyire fog kiütközni. Hiszen diákokról van szó, és teljesen más „gyerekként” megküzdeni azzal, hogy ne legyen valakire hatással a hatalom. Az a kérdés, hogy a diákok mennyire tudják ezt a befolyásolást leválasztani önmagukról. Azt látjuk, hogy működik a kormány befolyásolási technikája az ellenzéki beállítottságú emberekre. Hiszen, ha nem működne, akkor nem ott tartanánk, ahol jelenleg vagyunk. Muszáj kimondani, hogy hatással van rájuk a nyomásgyakorlás. Viszont én azt is látom, hogy a fiatalok egy év alatt előbb és jobban váltak le a hatalom befolyásolásáról, mint az ellenzék 13 év alatt. Szépen, lassan, de folyamatosan látszik a tüntetéseken, a beszédeken, a retorikán, a döntéseken, hogy egyre kevésbé befolyásolja őket. És ez veszélyes. Ezt pedig érzi a hatalom is. Nyilván kérdés az, hogy meddig kell eljutni azon az úton, hogy ne befolyásoljon a propaganda, és hol van az, ahol már ténylegesen nyomást lehet gyakorolni a kormányra azáltal, hogy nem tud befolyásolni. Még kérdés, mikor fognak a tüntetők eljutni arra a pontra, hogy a tisztánlátás és félelemmentesség nyomásgyakorlássá tud válni. Azt látjuk, hogy eddig nem tudtunk nyomást gyakorolni a kormányra. Azt pedig a történelemből tudjuk, se egy hibrid rezsimmel se egy diktatúrával szemben soha nem lehetett érezni, hogy mikor fog megdőlni. Hiszen a diktatúráknak és ennek a hibrid rezsimnek is az a célja, hogy kifelé mindig is megdönthetetlenül erősnek tűnjön. Ezért nem tudjuk mi magunk se behatárolni azt, hogy ez mikor fog eljönni. Arra nem látunk esélyt, hogy a kormánynak megjön az esze, elkezd félni, és attól valami megváltozik. Viszont arra mindenkinek fel kell készülnie, hogy ezek az energiák kezdik ellepni az utcákat. Amikor pedig ezek az energiák egy társadalomban növekednek, és egy pontban sűrűsödnek, akkor ki fognak robbanni. Csak azt nem lehet megmondani, hogy mikor. Lehet, hogy az idén, jövőre, vagy öt év múlva. De meg fog történni.” Kérdésünkre Pankotai Lili elárulta: „a tüntetéseken én mindenféleképp ott leszek”.