Posted by Uj Péter heti hírlevelének részlete
Készültem volna megint itten valami standard (vagy várjunk, ez a jövevényszó ugyan először németből migrált, de aztán újra, angolból, mint a licenszből lett liszensz, tehát igazából sztenderd a rohadt kis duplamigráns) uborkaszezonzáró alibikánikulázással, kis tótgabizás, mittudomén, mint Cyla a slóziban (155.4), egyéb ilyen boulevardtablóidolások, hogy mi van a Csutival (tényleg, mi van vele?, és egyáltalán, ki az?), Opitz Barbi falatnyi hogyishívjákban izélt-e (izélt hát) meg a satöbbi, erre itt itt este kilencre jön nekem Putyin, és páros lábbal beleszarik az uborkaszezonomba, miszerint némi feketemágiával (egy igazi mágus ebben a varázstalanított világban!) füstölgő roncsokká változtatta Wagner urat és vezérkarát Pétervár felé félúton.
És ugyan még mindig a senki nem tud semmi biztosat állapotában vagyunk (oroszügyekben kábé évszázadok óta), és akár kiderülhet az is, hogy az egész kamu, semmise igaz, és az ellenkezője se, csak Bobby álma, de azért én most csak rá mernék tenni kisebb összeget, hogy Wagner úrékat tényleg nem lesz többé szerencsénk látni, ha szabad ilyen erős iróniával fogalmazni a tragikus eset KAPCSÁN. (Oké, néhány egészen kattant ultraradikáloroszista bloggeren és afrikai tömeggyilkosjelöltön kívül viszonylag kevesen gondolhatják, hogy pótolhatatlan veszteség érte a világot szerdán.)
Oroszországban, az idegméreggel kezelt ellenzékiek, emeleti ablakokból tömegesen aláhulló üzletemberek, krími dácsájukban menekülés közben önmagukat tarkón lövő párttitkárok hazájában alighanem kevesen kételkedenek abban, hogy személyesen Vlagyimir Vlagyimirovics hozott bölcs döntést – az orosz civilizáció és a hagymányos értékek védelmében –, hogy a gépnek, megfelelően kulturált keretek között le kell zuhannia.
A világért sem akarnám elenni a a kremlinológusok borogyinszkij hlebjét, meg aztán mondom, Vlagyimir álmai, pláne rémálmai, amikben (vagy legalábis a szomszédságukban) egy ideje élünk, sokkal kacifántosabbak, mint Bobbyé volt, tehát mindig jöhet a váratlannál is váratlanabb fordulat, és amikor már mindenki azt várja, hogy valami nagyon váratalan jön, akkor történik a legkevésbé váratlan, a nagyon is várható, ami abban az esetben mégis váratlan, mindegy, szakadjunk le erről, szóval bármi megtörténhet meg az ellenkezője is, de most arra állunk, hogy hát azoknak a kremlinológuosknak lehet igazuk, akik azt mondták, hogy ez a zendülésszerűség nagyon is valódi zendülésszerűség volt, nem pedig valami zseniális csel az ukránok elaltatására vagy valami Putyin-szervezte lojalitási gyakorlat, hanem bizony telivér erőfitogtatós, emberkedős bepróbálkozás, és azt azért megmutatta, hogy a korlátlan hatalmúnak gondolt megacár valójában messze nem annyira mindenható nagy úr, mint amilyennek mutatja magát (és hinni szeretik róla), sőt; viszont ha már a zendülősdi elég rövidtávon elhasalt, a rendszerrel szembekerült vagy nagyon kitartóan hepciáskodó Putyin-ellenfelek halálozási statisztikái nem jósolnak nagy jövőt a zendülés vezetőinek, nagyobb futamidejű kölcsönt semmiképpen sem érdemes nekik folyósítani, de lehet, hogy már meleg ruhára sem lesz szükkségük többé. Szóval ez utóbbi elemzések és spekulációk látszanak e pillanatban bejönni.
Megnyugtató tehát, hogy igenis van kiszámíthatóság az orosz rendszerben. Intézményi stabilitás szinte.