Sajdik Ferenc 93 éves

Simkó János
„Én úgy szeretek rajzolni, hogy egy halom papír van előttem, akkor elmúlnak a
gátlásaim. Gyűjtöttem azelőtt papírokat, és volt rengeteg kézi merítésű. Ezekre soha
nem mertem rajzolni, félreraktam, majd ha jobban tudok rajzolni, akkor fogom
felhasználni. Végül penészesek lettek, ki kellett dobni. Valamilyen titokzatos módon,
nálam mindig az első rajz a legjobb.”
(Sajdik Ferenc)
1930. augusztus 21-én született Sajdik Ferenc Kossuth-díjas magyar grafikus,
karikaturista.
Isten éltesse!
1955-ben a Rádió- és Televízió Újság tördelője és rajzolója lett, majd hamar közölni
kezdte karikatúráit a Ludas Matyi. Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász… és sok
ezer karikatúra…
„Vác egyik püspöke, Migazzi Antal sok pénzt költött a belváros fejlesztésére. Annak
idején meghívta Mária Teréziát látogatóba, és diadalívet építtetett a tiszteletére. Az
anekdota szerint, mivel mindössze két hét alatt építették fel, a császárnő nem mert
áthaladni alatta. Ezt a legendát Sajdik történeti komolysággal, az igazsághoz híven
akarta megoldani: elment levéltárakba, utána olvasott, aminek csak lehetett. Végül rá
is írta a képre, hogy a rajzoló nem tudja eldönteni a váciak nagy vitáját, hogy átment-
e Mária Terézia a diadalív alatt vagy nem, úgyhogy ő most itt megállítja a menetet, a
váciak meg csak vitatkozzanak tovább.”
(Papp László, műgyűjtő)
*
„Amikor egyszer Kárpáti György és Jeney László vízilabdázók könyvéhez kenguru
kellett, kimentem az állatkertbe, mert közelről még nem láttam ilyen állatot. Amit ott
rajzoltam, nem tetszett. De otthon, fejből már sikerült; valószínűleg én nem a
valóság, hanem a képzelet után alkotok. De legvégül, azt hiszem, a rajzolást a
ceruzára kell hagyni. Én csak mozgatom azt. (Sajdik Ferenc)