Posted by Odze György
>A férfi egy „ismert emberek buliján” lépett oda Karbát Ferenc televíziós csillaghoz.
Megszorította a kezét és átadta a névjegyét.
-Doktor Spiláter vagyok, egy magánklinikát vezetek itt, a budai erdőben.
Gratulálok.
Karbát azt felelte, hogy ő is örül.
-Talán már hallott rólunk – mondta Spiláter. – Van egy klinikám Kölnben is.
Karbát nagyokosan bólogatott, ahogy szokott, ha nem tudta, mit feleljen.
-Ám meg kell jegyeznem, nincs jó színben. Eszik rendesen?
-Persze.
-És nincs gond az emésztésével?
-Nincs – felelte Karbát, de nem volt biztos benne. Hatvan éves elmúlt, igen,
rendszertelenül eszik, néha fáj a hasa.
-Tekintettel arra, hogy ön egy igen híres ember, a klinikám felajánlana egy
ingyenes kivizsgálást, ez emelné a hírnevünket a szakmában.
Otthon Karbát elmondta a dolgot a feleségének, igen, ismerte be, maga is
gondolt rá, talán ez lenne a legjobb alkalom, a felesége a náluk megszokott
forgatókönyv szerint azt felelte, hogy egyetért vele.
A következő hetekben Karbát meg is feledkezett a beszélgetésről, ám még a
fiatal szeretője, Lizi is azt mondta, hogy feltűnően sápadt és az ágyban is elkapkodja
a dolgokat.
Így aztán felhívta a klinikát és egy fél napot vizsgálatokkal töltött. Délután már
átöltözött, jött Spiláter is, hóna alatt a leletekkel.
-Minden rendben van – mondta az igazgató.
-Köszönöm – felelte Karbát és megnyugodott. Majd jobban figyel Lizivel.
-Egy apróság van csak – emelte fel a mutatóujját Spiláter. – Nézze meg ezt a
röntgenképet. Van itt egy pici, fehér pont, aminek nem kellene ott lennie.
-Veszélyes? – Karbát éppen az új televíziós szerződése előtt állt.
-Hát nem tudjuk – hosszú hallgatás következett, amiből Karbát megérezte,
hogy veszélyes.
-Daganat?
-Lehet. De még időben elkaphatjuk.
Újabb hosszú hallgatás.
-Rövid kis műtét lenne – folytatta Spiláter. – Jobb elejét venni a dolgoknak,
tudja, hogy van ez. Jók a műszereink, rutinműtét, másnap mehet is haza. Nálunk
tökéletes a diszkréció. Senkinek sem tesz jót, ha egy műtét híre kiszivárog. A legjobb
ápolónőm, Tünde felügyel majd magára.
-Mennnyibe kerül egy ilyen műtét?
Spiláter kimondott egy szemérmetlenül nagy, hatszámjegyű összeget.
Hozzátette, hogy olcsóbb, mint a piaci ár.
-Rendben – felelte Karbát. Ha megköti a szerződést, azzal milliókat keres.
Nem lesz gond.
Vasárnap este már a klinika valóban gyönyörű, egyágyas kórtermében feküdt,
külön fürdőszoba, televízió, Tünde körbe vezette az épületben, mindent megmutatott.
Ami jár egy televíziós csillagnak.
Hétfőn reggel műtét, Spiláter megerősítette, hogy eltávolítottak egy kis
tályogot, ami azért hosszútávon veszélyes is lehetett volna, mutatta a röntgenképet,
amin a kis fehér pont már nem volt látható.
Karbát már másnap jobban érezte magát, többet evett, megbeszélte a
következő randevút Lizivel és aláírta a csatornaigazgatóval az új szerződést.
Egy hónappal később összetalálkozott Tündével egy bevásárlóközpontban.
-Már nem dolgozom a klinikán – mondta az ápolónő.
-Megértem – felelte Karbát. – Nem könnyű munka.
-Nem azért. Elegem volt Spiláterből és a módszereiből. Megkörnyékez
gazdag, ismert embereket, ingyen ál-kivizsgálás, aztán méregdrága ál-műtét. Egy kis
fehér pont. Mindenki beijed.
-Szóval nem volt semmi bajom – Karbát ostobának érezte magát.
-Nem. És Spiláter biztosra megy. Még senki sem jelentette fel, mert az
emberek nem szeretik nyilvánosan beismerni a saját hülyeségüket.
-Én szívesen beismerem – és Karbát komolyan is gondolta. – Méghozzá
nyilvánosan. A legközelebbi adásban.
-Nyugodtan – vonta meg a vállát Tünde. – Spiláter már Brüsszelben dolgozik.
Most a belgákat bolondítja.