Pársoros jegyzetek
Nagy Bandó András
>Olvasom, hogy Gulyás Gergely, illetékes elvtárs és miniszter „kicsit
beszólt Mészáros Lőrincnek a hatalmas yacht miatt.”
És akkor mi van?
Ez bírta elhagyni a számat, és ez azóta is vissza-vissza pattog a távoli
Tihanyból.
Ugye, elsőre úgy fest, Gulyás, mint miniszter és magánember ezt a
hatalmasnak mondott yachtot már kicsivel hosszabbnak és nagyobbnak
találta, mint amit az ország leggazdagabb emberének nevezett
miniszterelnöki pénztárca megvásárolhat és használhat. Adódik a
kérdés: mennyivel lehet hosszabb az előző yachtnál a Gulyás által már
etikusnak és elfogadhatónak mondható új yacht, egyáltalán: mi az a
méret, ami miatt Gulyás miniszter nem szól be se kicsit, se nagyot
Mészárosnak? Melyik yacht méret pasaszol egy kis ország
leggazdagabb emberéhez?
Aztán adódik egy újabb kérdés: Gulyás miniszter tényleg nincs
beavatva? Higgyem el, hogy Mészáros Lőrincet komoly üzletembernek,
sikeres vállalkozónak, közgázmentes gazdasági zseninek tartja?
Okosabbnak Zuckerbergnél? Komolyan képes nyilatkozni róla, mint
megfeddhető yachtbirtokosról? Apropó yacht: nekem egy kisméretű,
etikus és elfogadható méretű adriai hajócska ugrik be, a Fideszes
üldöztetésért hátulról küzdő hajdani polgármesterrel. Ott a yacht
méretével éppúgy nem volt probléma, mint a polgármester által a
fedélzeten használt árbóc hosszával.
A méretet meghaladó yachtozás kapcsán elmesélek még egy történetet.
Még a nyolcvanas években történt, Győr felől autóztam az M1-esen
megvénült Ladámmal Budapest felé, amikor is az akkumulátorom szinte
teljesen fölmondta a szolgálatot, némi fényt még adott a reflektorom, de
5-10 méternél előbbre nem láttam, és párás-ködös idő is volt. Azért
drukkoltam, hogy elérjem a város határát. Eközben, ma sem értem,
hogyan, egy vaddisznócsorda rohant át előttem, a korláttól kifelé
kocogva. Nem úsztam meg, nem úszták meg, kettejükkel ütköztem, ami
elől törhetett, az tört. Másnap, vasárnap kimentem az autópiacra, és az
egyébként is tervezett kocsicserét rögvest megoldottam, hogy hétfőn
eljuthassak a debreceni egyetemisták klubjába. Egy használt
Volkswagen Golfot sikerült megvennem, és bár örültem, hogy attól
kezdve egy kényelmes és biztonságos kis autóval járhatom az országot,
de volt bennem némi félelem is. Hogy mit szól majd a közönség, azok az
emberek, akik engem elkönyveltek a kisemberek szószólójának. Szóval
röstelkedtem a VW miatt. Az eszembe se jutott, hogy akkoriban a
haknizókat Mercedesekkel szállították a legmenőbb műsorszervezők, és
hogy jónéhány sztár feszített már különféle luxuskocsikkal. Nekem volt
fontos, hogy még az autóm is normális „méretű” legyen, passzoljon
hozzám, a mondandómhoz.
Mostanában, amikor épp Mészáros Lőrinc tulajdonosa, birtokosa
próbálja elhitetni a híveivel, hogy a legfőképp neki „köszönhető” inflációt
és minden más bajunkat a háború és a szankciók okozzák, talán nem
ártana hozzám hasonlóan gondolkodnia. Nem elég, ha Gulyás miniszter
azt mondja, hogy „kisebb hajó, nagyobb szerénység!” Nix ugri-bugri, nix
ugri bugris! Nix yacht! Se rövidebb, se hosszabb, se közepes, se
hatalmas! Főként, amikor a baj hatalmasabb, mint a yacht!