Posted by Parászka Boróka
>Ezen a nyáron szokássá vált, hogy ha ellenzéki, vagy ellenzékinek látszó magyar politikusok., “közéleti személyiségek”, ilyen olyan celebek erdélyi propagandarendezvényen fellépnek, részt vesznek, ministrálnak, akkor arról otthon – Magyarországon – mélyen hallgatnak. Legfennebb egy-két szoft-szelfi kerül a netre, de arról, hogy mit muzsikáltak a hatalomnak kedves fülekbe, arról hallgatnak.
Most egy fordított jelenségre figyeltem fel. Nem csak Orbán Viktor hallgatott a törökországi kisebbségi és szabadságjogok megsértése miatt a diplomáciai dzsemborin, hanem Kelemen Hunor is. Elment, részt vett Budapesten az ünnepségeken, csupa olyan államfővel közösen, akiknek az országában durván megsértik a kisebbségi jogokat, akik a lehető legrosszabb példát mutatják az etnikai, vallási jogok védelmével-gyakorlatával kapcsolatban. És egyetlen tiltakozó szó nem hagyta el a száját. így kell diszkreditálni nemzetközi szinten a jogvédelmet.
Arról viszont beszélt, hogy 38 autóbuszt hoztak haza Erdélybe, a szórványtelepülésen élő magyar gyerekek számára, mert “egyetlen gyerek kezét sem engedik el”. Azon gondolkodtam, vajon miért volt szükség ezekre a buszokra? Az iskolabusz-rendszer kiépítését finanszírozza a román állam. Lobbierő kérdése, hogy a román állam által finanszírozott autóbuszokból jut-e a magyar gyerekeknek. Meg persze annak a kérdése: ki tudjuk-e kényszeríteni a román államból a kisebbségi jogok védelmét. Úgy elég nehéz, ha közben jogtipró diktátorok macskaasztalánál várjuk a leeső morzsákat.
Továbbá: miközben Erdélyben “egyetlen gyerek kezét sem engedik el” (dehogynem, ahol nem a látványpolitika diktál, ahol nem lehet szavazatokat guberálni a látszatintézkedésekkel, ott bizony “elengedik” a kezeket) – szóval addig Magyarországon tömegesen zárják be az iskolákat, vonják össze az intézményeket. Tömegesen mondanak fel a pedagógusok. Oktatásügyi krízis van a javából. Mi erre az erdélyi magyar felelet?
Kéne valami határokon átívelő “nemzeti” szolidaritás, nem?