Posted by A politikus elmondta: 1700 óvodában, 1243 általános iskolában, 259 középiskolában és húsz felsőoktatási intézményben tanulhatnak magyar nyelven a gyerekek. Semjén Zsolt kitért arra, hogy az iskolabusz-hálózat fenntartása a szórványban élő magyarságnak nyújt nagy segítséget, így biztosítva a gyerekek eljutását a magyar iskolába. A miniszterelnök-helyettes köszönetet mondott a Rákóczi Szövetségnek a program koordinálásáért, hozzátéve: bízik abban, hogy a felnövő gyerekek büszke magyarok lesznek, akik majd gyerekeiknek adják tovább a magyar kultúrát, a nyelvet, a magyar öntudatot, mert ez jelenti a nemzet megmaradását.
Az eseményen Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter is azt hangsúlyozta, hogy a határon túli magyarok önazonosságának, a közösségek és a kultúra megőrzésének legjobb eszköze az iskola. A miniszter kiemelte: a kormány az alaptörvényben rögzítettekhez híven, felelősséget vállal a határon túl élő magyarok sorsáért, támogatja a magyar közösségeket. A kisbuszok beszerzését a kormány 500 millió forinttal támogatta, amihez a Rákóczi Szövetség saját forrásból 150 millió forintot használt fel – ismertette.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke elmondta: a Rákóczi Szövetség iskolabuszprogramja ötszáz, szórványban élő gyereknek adja meg a lehetőséget, hogy magyar iskolába járhasson Erdély 11 megyéjében. Kelemen Hunor emlékeztetett: az RMDSZ kezdetektől kiemelt feladatként tekintett az oktatásra, célja, hogy minden magyar gyerek eljuthasson magyar iskolába, még ha az távolabb van is a lakhelyétől. Úgy fogalmazott, hogy „tégláról téglára” építették a szórványkollégiumi hálózatot, ma már több mint 30 ilyen intézmény várja a kistelepüléseken élő gyerekeket. Ezenkívül az Iskolaalapítvány és a kormány segítségével indítottak programot a szórványban élő gyerekek délutáni oktatásának segítésére, ebben 2500 gyerek veszt részt. Az identitás megőrzésének egyik legfontosabb pillére a magyar iskola és oktatás – hangoztatta Kelemen Hunor.
Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke arról beszélt, hogy a magyar iskola választása egyet jelent a magyar jövő választásával, és minden külhoni gyerek, aki magyar iskolába jár, őrzője a magyar nyelvnek és kultúrának. Kitért arra, hogy a Rákóczi Szövetség mindig is kereste és keresi azokat a lehetőségeket, amelyekkel lassítani lehet az asszimilációt a külhoni területeken. Ennek egyik eszköze az iskolabusz-hálózat elindítása – mondta. Ismertetése szerint tavaly szeptemberben a Felvidéken indulhatott el az iskolabuszprogram 16 járművel. A felmérések alapján – tette hozzá – ott, ahol ez a lehetőség adott, 30 százalékkal több gyerekeket írattak magyar nyelvű iskolába.
Csáky Csongor elmondta, hogy a Rákóczi Szövetség 58 iskolabuszt üzemeltet szeptembertől a határon túl, a járművek 48 településen több mint 720 gyereknek segítenek eljutni az iskolába. A buszok üzemeltetése tanévenként 231 millió forint, ezt szintén a magyar állam fedezi, így az iskolába járás sem a családoknak, sem az iskoláknak nem jelent anyagi terhet. A Budapesten átadott járműveket Kozma Imre áldotta meg.
(Írta: Kulcsár László)
Szerfölött boldog vagyok, amiért ilyen gazdagok vagyunk, elvégre 25 200 000 000, azaz 25 200 millió forint nem kevés pénz, ennyi jut – mert kell, hogy jusson, elvégre Magyarország (nem Magyar Köztársaság és még csak nem is Magyar Királyság!) remek és nagy tudású miniszterelnök-helyettese már szét is osztotta – a nagy tiszteletet érdemló Rákóczi Szövetség és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség önfeláldozó közreműködésével a tanulónként 100 000 forintot, és üzembe helyezték azokat kisbuszokat is, amikkel a suliba fuvarozzák a határainkon túl élő nebulókat.
Sajnálatos módon nem derül ki a hivatalos tudósításból, hogy végül is mely országokban élő magyar gyerekekről van szó, és hány évestől hány évesig részesülnek a fejenként 100 000 forint iskolakezdési támogatásból. Ha határainkon kívüliekről van szó, akkor Ausztriában, Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában, Szerbiában, Horvátországban, Szlovéniában élő valamennyi magyar anyanyelvű, 6-18 éves diákról van-e szó? Ha róluk akkor aligha elegendő a 25 200 millió forint, mert érzésem szerint ennek a hét országnak a peremén 252 000-nél több a magyar anyanyelvú óvodás, kisiskolás, felső tagozatba és középiskolába járó lány és fiú. Netán valaki kiválogatja, hogy közülük ki a magyar, a magyarabb és a legmagyarabb? Vagy még tovább válogatnak, mondjuk aszerint, hogy kinek, hány pár cipője van? Akkor, például, az Őrségben élő magyar anyanyelvű osztrák állampolgárságú óvodások és diákok máris kiesnek az Orbán-/Semjén-pikszisből, mert például egy oberwarti/felsőőri magyar nemzetiségű család lánykájának (aki egyébként az Osztrák Köztársaság évtizedek óta létező iskoklakezdési támogatásból állampolgári jogon részesül) sokkal több cipellője, köténykéje, kabátkája ceruzája, vízfestéke stb. van, mint egy ukrajnai magyar (kis)lánynak, (kis)fiúnak, már csak azért is, mert az édesapja éppen a fronton szolgál, Orbán kebelbarátja hadseregének támadásai ellenében védi a hazáját, Ukrajnát.
Furcsa ez, kérem szépen, nagyon furcsa. Már csak azért is, mert például a Szlovákiában élő magyar gyerekek minden bizonnyan sokkalta jobban el vannak látva nem csupán az iskolakezdés napjaiban, hanem egész évben, mint például a magyarországi testvéreik Baranyában, Tolnában, a Nyírségben, Békésben, vagy éppen jó néhány alföldi faluban, ahová naponta kétszer jár a busz, a családanya pedig hetente kétszer a falu boltjába (ha egyáltalán van még ilyen), mert a boltos már sürgeti annak a néhány ezer forint hitelnek a megfizetését, amiért kenyeret vett a három gyerekének…És kérem szépen, tessék elhinni – elvégre ezt állítják az Erdélybe rendszeresen járó magyarországi magyarok – nem éheznek az erdélyi, magyar anyanyelvű gyerekek, és a tankönyveiket is meg tudják venni a szülők. És a falvak is jó karban vannak, virítanak a magyarországi magyarok által fölvásárolt kastélyok, kúriák is.
Mindezek után csak azt szeretném tudni, megkapják-e ugyanezt az összeget az itthoni magyar gyerekeink? Eddig még egyszer sem hallottam-olvastam, hogy bár ezermilliárdokkal tartozik az ország fűnek-fának-banknak, a budai karmelita-kolostor urai mindent elkövetnek azért, hogy Magyarország (köztársaság? királyság?) valamennyi óvodása, kisiskolása, középiskolása mindennemű anyagi gond nélkül, frissen vásárolt táskával, tanszerrel, tornafelszereléssel, bőséges tízóraival, tiszta ruhában, ép cipőben, szükség esetén jól karbantartott iskolabusszal jusson el oda, ahol vigyáznak rá, oktatják — tisztességgel megfizetett, elegendő számú pedagógusok –, hogy még jobban, helyesebben tudjon – például – magyarul is.
Csak ennyit szerettem volna egyelőre megtudni, bár lenne kérdésem még számos.