Kis lépés a sajtószabadságnak nagy lépés az EU-nak

Berényi Judit
>Ebben az évtizedben krízisek sora követte egymást: a COVID járvány majd gazdasági, politikai, és háborús konfliktusok sorozata. A válsághelyzetek – mivel szinte egy időben zajlottak – hozzájárultak az emberek elbizonytalanodásához, befolyásolhatóságához. Ezeket a történéseket a média sokszínűségének visszaszorulása, vagy még inkább a politikusok által is generált visszaszorítása kísérte, akik igyekeztek az emberek talajvesztését a tömegtájékoztatás befolyásával a saját politikai érdekeik javára hasznosítani.
A válságsorozatok összetett negatív hatása nem új keletű: 2016-ban – egy korábbi rendkívüli időszakban (a görög gazdasági-politikai válság, Brexit, Oroszország első agressziója Ukrajna ellen) – Jean-Claude Juncker, a EU Bizottságának akkori elnöke jellemezte az egymást erősítő válságjelenségeket – azóta politikai szakzsargonná vált – „polikrízis”-ként. Abban az időszakban a média ugyanakkor sokkal sokszínűbb volt mint napjainkban. Felmérések sora mutatja, hogy a szabad, közszolgálati médiát egyre több nyilvános és „láthatatlan” korlát veszélyezteti. Az Európai Bizottság az éves jogállamisági jelentésének
keretén belül – az úgynevezett „Média Pluralizmus Monitorban” – 2013 óta minden évben konkrét példákat sorol fel a hiteles tájékoztatást fenyegető kockázatokra. A monitor értékeléséért felelős firenzei székhelyű Média Pluralizmus és Médiaszabadság Központ (Centre for Media Pluralism and Media Freedom) 2022- ben azzal a következtetéssel kommentálta a felmérést: a mai (és holnapi) digitális környezetben a közérdekű újságírás védelmére és elősegítésére az Európai Uniónak új szabályozó eszközökre lesz szüksége.
Számos országban jellemző, hogy a regnáló kormány a számára (és vele) nem kedves orgánumokra közvetlen vagy közvetett gazdasági nyomást helyez. Ennek egyik következménye lehet az öncenzúra, rosszabb esetben egyes médiumok kényszerű megszüntetése, ami a pluralizmus, a sokszínűség kárára van. Ezzel párhuzamosan fokozódik a koncentráció: egy-egy tulajdonosi konszern akár több száz nyomtatott és/vagy internetes hálózatot birtokol. A függetlenségüket megőrizni törekvő, sok esetben a munkatársak tulajdonában lévő internetes információs platformok, hírközlők nem tudják ezt a folyamatot ellensúlyozni, számukra is korlátozóan hat a gazdasági kényszer. A reklámbevételek csökkenését vagy teljes hiányát a publikumtól származó bevételek nem pótolhatják.
A kritikus médiát a politikusok előszeretettel vádolják hamis hírek („fake news”) keltésével. Ugyanakkor korlátozzák a hiteles információkhoz való hozzáférés lehetőségét (például a sajtótájékoztatásokra szóló „szelektív” meghívásokkal). Az
újságírók saját kutatómunkájuk során szerzett információs forrásait számtalan támadás éri, nem ritka az újságírók megfigyelése – sorolja írásában a plurális média veszélyhelyzetének néhány okát Renate Schroeder, a több mint 300 ezer
tagot tömörítő Európai Újságírók Szövetségének elnöke.
(https://www.socialeurope.eu/a-european-media-freedom-act-worthy-of-its-name)
A közérdekű információk felkutatását és publikálását nehezítő – akár hivatalos intézkedésekkel is megtámogatott – akciókat újabban illegális tevékenységek is súlyosbítják. A legkirívóbb helyzetek a parlamenti és önkormányzati választások előtti időszakban jellemzőek: úgynevezett túlterheléses támadásokkal teszik hosszú órákra lehetetlenné az – általában kritikus hangú – online hírcsatornák, elemző internetes platformok működését. A többnyire külföldi (főként amerikai) szerverekről indított többmilliós „kérdező” támadásokat lebonyolító emberek és/vagy csoportok „természetesen” ismeretlenek, de kötődésük és finanszírozási forrásuk nem hagy felőlük kétséget. Az adott ország hivatalos szervezetei (rendőrség, titkos szolgálatok) tehetetlennek mondják magukat ezekb feltartóztatására, így büntetlenségük garantált. A sokszor váratlanul, de – a kormányokszámára általában kínos események időszakában –változó intenzitással felbukkanó támadások legalább akkora kockázatot jelentenek a független hírszolgáltatók rendszeres működése számára, mint a már régóta „megszokott” hivatalos intézkedések.
Az egyre sérülékenyebb médiaszabadság védelme arra késztette az EU-t, hogy határozott lépéseket, konkrét szabályokat fogalmazzon meg, és léptessen érvénybe. Az Európai Médiaszabadság törvényjavaslat (European Media Freedom Act – EMFA), amelyet az Európai Bizottság 2022. szeptemberben terjesztett elő, arra vállalkozik, hogy szabályozza az információs rendszer hálózati struktúráját („information ecosystem”), ellensúlyozza az olyan – többnyire amerikai – órásplatformok hatását, amelyek a fő forrásai a gyorsan terjedő – sokszor politikai tartalmú – dezinformációknak. Az EU-ban nemrég elfogadott ún.
Digitális Szolgáltatások Törvénye és a Digitális Piacok Törvénye célja egy biztonságosabb digitális tér létrehozása, ahol a felhasználók alapvető jogai védettek, és egyenlő feltételeket teremtene minden média-vállalkozás számára.
Az EMFA olyan új szabályokat javasol a médiapluralizmus, az átláthatóság és a függetlenség előmozdítására az EU-n belül, amelyek megvalósíthatóságát a jelenlegi média-helyzetben sok szakértő irreálisnak tartja. Még abban az optimális helyzetben is, ha az EU több szakbizottságán átmennek a javaslatok, majd a Parlament elfogadja és nyilvánosságot kap a törvény, sokan kétlik, hogy néhány EU-tagország ratifikálja-e ezeket a radikális szabályokat. A korábbi Audiovizuális Médiaszolgáltatásokról szóló Irányelv a tervek szerint kiterjesztené hatályát a nyomtatott sajtóra és az online médiaszolgáltatókra is. A tervezet radikális javaslatai közé tartozik a közszolgálati média függetlenségének védelme. Külön figyelmet érdemel a közszolgálati média stabil finanszírozásának szándéka, csakúgy, mint a médiatulajdonlás átláthatósága és az állami hirdetések elosztásának szabályozása. A javasolt intézkedések között szerepel az újságírók függetlenségének védelme és az érdekellentétek nyilvánosságra hozatala. Végül, a törvény létrehozna egy új független Európai Médiaszolgáltatási Testületet, amelyet a nemzeti médiahatóságok alkotnának, és az Audiovizuális Médiaszolgáltatások Európai Szabályozói Csoportjának munkájára épülne
(European Regulators Group for Audiovisual Media Services – ERGA).
Több befolyásos – főként német és francia – médiacsoport agresszív lobbizásba kezdett az EU egyes munkacsoportjaiban az EMFA ellen. Médiaszabadság elleni törvénynek állították be, és azt hangoztatták, hogy a törvény az egyes médiumok saját önregulációs hagyományát veszélyezteti. Azzal is érveltek, hogy az Európai Bizottságnak nincs is opciója a médiatartalmi kérdésekről dönteni. Az ezt képviselő német európai parlamenti képviselők a Kulturális és Oktatási Bizottságban tettek kísérletet a tervezett szabályozás gyengítésére, azonban nem jártak sikerrel.
Az Európai Unió Tanácsa 2023 első felében, a svéd elnökség alatt visszalépést tapasztalt a médiatájékoztatás szabadsága és az újságírók forrásainak védelme terén. Mindez nagyban összefüggött azzal, hogy széleskörű nemzetbiztonsági indokok alapján engedélyezték az átfogó megfigyelő szoftverek alkalmazását a médiaszolgáltatók ellen. Nyolcvan médiatájékoztatási és emberi jogi szervezet, köztük kiadók, műsorszórók és szakszervezetek nyílt levelet küldtek az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Igazságügyi és Belügyi Bizottságának tagjaihoz, amiben ennek felfüggesztését követelték. A közvélemény tájékoztatására számos európai újságban cikkeket jelentettek meg arról, hogy nemzetbiztonsági okokat feltételezve milyen veszélyt hordoz az újságírók elleni kémkedés engedélyezése.
Joggal hivatkoztak arra, hogy a Média Pluralizmus Monitor felmérése főként a digitális biztonság terén mutatta ki a média legnagyobb sebezhetőségét. Több nem kormányzati szervezet, köztük az Európai Újságírók Szövetsége (EFJ) lobbizásának hatására az Európai Parlamentben olyan álláspont született, amely kizár bármiféle nemzetbiztonsági mentességet. Ugyanakkor a civil jogi bizottság által elfogadott módosítások között nincs abszolút tilalom az újságírók elleni kémkedéshez használt kémprogramok és hasonló beavatkozó technológiák alkalmazására.
Az EFJ és a javaslathoz csatlakozó emberi jogi szervezetek a szeptemberben várható plenáris szavazás előtt további erőfeszítéseket tesznek azért, hogy teljes egészében tiltott legyen az újságírók elleni kémprogramok használata. „Minden tapasztalat azt mutatja, hogy olyan időszakban élünk, amikor példátlan nyomás nehezedik a közérdekű újságírásra. Noha ez az EU valamennyi országára kötelező érvényű törvény nem oldja meg az előttünk álló feladatokat, de – más európai kezdeményezésekkel együtt – egy kis, de fontos lépés lenne a helyes irányba” – foglalja össze az elmúlt évek küzdelmeit az Európai Újságíró Szövetségének vezetője.