Vég és kezdet

Tóth Zsuzsanna

Éppen egy éve olvastam Tóth Gábor Ákos (és a balatoni trilógia) előző regényét. Nyaralós olvasásra alkalmasnak tűnt a mostani is, bár a korábbiakhoz képest van némi torokszorító a végében. A Balatoni örökség a szerző családregény-hármasának befejező része, de ha önállóan olvassuk, akkor is kellő információt kapunk a múltról (az előzményekről), vagyis önmagában is élvezhető.

A teljes családtörténet nyilván mindhárom kötet olvasásával kerekedik ki. Azonban éppen lezáró jellege okán ez a mű inkább csak negyven felettieknek ajánlható. Habár… érdekes lehet azoknak is, aki a történet jelen ideje körül születtek. Mert korrajz a meg nem ismert múltról.

Anélkül, hogy megfosztanám titkaitól, elmondhatom: az olvasnivaló kicsit retrospektív, bár fordulatokban ezúttal sincs hiány. Természetesen a valahai „boldog idők” idilljei mára teljesen megváltoztak, ha ugyan végképp el nem tűntek. Hajdan fiatalságuk erejében megismert hőseink időközben megöregedtek. A változó idők és a történelem furcsa viharai különböző utakra sodorták hajóikat, és megpróbáltatások elé állították az előző kötetben még megbonthatatlannak látszó barátságukat.

A különböző idősíkokon bolyongó mesélő: Kálmánka, „a Pista báró” (ő akarta valaha megörökíteni a család történetét) unokája, aki azóta maga is ezüstkorúvá lett, s a kicsinyítő képző is lekopott a neve végéről. Ő még őriz valamit családja carpe diem filozófiájából, így találunk pozitív életszemléletet bőven, de a végkicsengés mégis csak „végkicsengés”. Ez olykor szomorú, azonban a mesélő fanyar humora ezen sokat tud enyhíteni. Az életvégi gondolatokkal egyébként nem árt szembesülni annak sem, aki még csak útja közepe táján jár. Ráadásul a regény jelen ideje többünk számára már megélt idő, életünk része, hiszen a múlt század kilencvenes éveinek második felét tükrözi. (Talán ez a közös idő az, amitől úgy érzem, bármelyikünk életéből lehetne regényt írni.)

• Olvass bele!

A visszatekintő mesélési technikával kicsit megkapjuk az idősödő ember csapongó, múltba révedő gondolkodási mechanizmusát is. Az emlékezés hullámai vissza-visszavetnek a második világháború utáni Magyarországra, mondhatjuk, kapunk kis színeseket is – inkább csak anekdota szinten – a Rákosi-, majd Kádár-éráról. (S mivel a színhely a Balaton, amelyet a mindenkori hatalom is igyekszik kisajátítani, így kaján mosollyal nyugtázzuk például Rákosi aligai, agyonvédett üdülőjéről az efféle mondatokat: „Olyan, mintha már most börtönben lennének!” (Persze a mosolyunk fanyar, sőt keserű.)

S noha a szerző egy helyütt azt írja: „Üresen visszhangzik a múlt” – én magam inkább azt érzem: sok mindennel teli. Felbukkannak – ahogy az előző részekben is – a művészvilág kultikus figurái, hol csupán jelekből felismerhetően, máskor pontosan azonosíthatóan. Remek jellemzés például Petri Györgyről, aki a könyv egyes epizódjaiban önkénteskedő szakácsként jelenik meg: „…Petri Gyuri, a hallgatásba kényszerített költő, aki többnyire egy összegyűrt villamosjegyhez hasonlított.” Ezek a kultúrmorzsák édesítik meg számomra a könyv túl feszesnek nem mondható szerkezetét, s feledtetik azt az érzésemet, hogy a kelleténél picivel több önsajnálat vegyült a szerzővel meglehetős hasonlóságot mutató sorsú elbeszélőbe. Ahogy az előző kötetekben, itt is érdekes „falubeli” karakterek bukkannak fel, akiket Tóth Gábor Ákos biztos kézzel rajzol meg, mint ahogy hasonlóan élvezetesek a pletykák, a korszak(ok)ról alkotott vélemények – meg a szőlészettel kapcsolatos jó tanácsok is.

A regény választ ad arra, hogyan alakul egy többnyire a múltban bolyongó ember sorsa és a hozzá segítségként érkező Ritáé. Arra is, hogy életük kínálhat-e még meglepő fordulatokat. És hát itt van a hármas fogat távolba szakad tagja, a Kanadában élő (idősek otthonában „rosszalkodó”), egykor sármos Gyula is. A Csengődi család történetének lezárulása egyben egy másik család történetének a kezdete is. Hogy melyiké? Nem árulom el. Csupán annyit, hogy a „folytatás” már az ötödik kötetnél tart.

Tóth Gábor Ákos: Balatoni örökség
Next21 Kiadó, Budapest, 2023
368 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3743 Ft,
e-könyv változat 2990 Ft
ISBN 978 963 568 3796 (papír)
ISBN 978 963 568 3802 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Ez a regény a barátságról szól. És persze árulásról, megbánásról, feloldozásról. A helyszín egy Balaton-parti kis faluban álló kúria, amit hiába kereszteltek Menedékre, a történelem viharaiban nem teljesít túl jól.
Három fiatal, két fiú és egy lány él itt a háború után, akik a 20-as, 30-as években a ház ódon falai között töltötték a gyerek- és fiatalkorukat, és most egy minden tekintetben új világban kell helyt állniuk. Le kell nyelniük azt, hogy ha az otthonukat nem is, de a strand kabinjukat elveszi az új rendszer, s a helység kisboltjában gond nélkül beállnak eléjük azok, akik korábban a Csengődiektől kunyeráltak munkát…
Rendhagyó hármasuk amúgy is számtalan szóbeszédre ad alkalmat a faluban, így nem csoda, ha a fiatalok útjai 56 után szétválnak – mindaddig, amíg sok-sok év után a véletlen ismét egymásba nem gabalyítja azokat. Miközben a három egykori jó barát megpróbálja tisztázni a múltat, kezdetét veszi egy amolyan sírós-nevetős időutazás, amit a Kádár-korszak és a gulyáskommunizmus dolcsevitája foglal keretbe, s ahonnan nézve már az is érthető, miért gondolta egy fél ország, hogy „Nekem a Balaton a Riviéra”…