Posted by Konok Péter
>Mikor a Szovjet Tudományos Akadémia a Szovjet Tudomány Ünnepére készült, Sztálin elvtárs magához rendelte a rendezvény megszervezéséért felelős Zsdanov elvtársat. Zsdanov elvtárs a hóna alá csapta vastag, vörös bőrkötésű dossziéját (ebben tartotta a tervezeteket), és vállára akasztotta öblös, barna műbőr táskáját. Ebben váltás ruhát, a titkos végrendeletét, egy üveg jóféle vodkát, egy balalajkát, valamint egy papírzacskóban szódabikarbónát és aszpirint tartott – mindenre igyekezett felkészülni, mert Sztálin elvtárs híres volt hangulatingadozásairól.
.. Parancsoljon, Sztálin elvtárs – nyitotta ki a dossziét Zsdanov elvtárs. Az első előadás: ‘Sztálin elvtárs időszerű gondolatai a sertéstenyésztés dialektikájáról’. Kiváló munka!
– Nem igazán tetszik ez nekem, Zsdanov elvtárs – tért át hivatalosabb hangnemre Sztálin elvtárs, és Zsdanov elvtárs hirtelen azon kezdett aggódni, belevette-e titkos végakaratába Moszkva-szerte híres, féltve őrzött kottagyűjteményét, amely klasszikus darabok általa komponált balalajka-átiratait tartalmazta. (Amúgy természetesen belevette, bár arról nem tudott, hogy titkos végrendeletének a Lubjankán őrzött titkos másolatára az abszolút hallással megátkozott Berija elvtárs nagy ákombákom betűkkel ráírta: ‘Begyújtani velük, de előbb a seggemet törlöm ki az összessel!’). – Időszerű… ez amolyan burzsoá metafizika, ködevés, miszticizmus. Mert mi az idő? – nézett szigorúan Sztálin elvtárs, aki szeretett kérdéseket feltenni, amiket aztán megválaszolt. – Az idő, Zsdanov elvtárs, átmeneti. Telik-múlik. Volt, van… egyszer még a lesz is volt lesz. Érti, ugye? ..