Posted by Ladányi János
>Mindenki az éppen regnáló főpolgármestert szidja. Sokszor ok nélkül. Az autósok és a biciklisták, a gyalogosok és a tömegközlekedők, a rolleresek és a taxisok, a kormánypártok és az ellenzék egyaránt. Mindenki haragszik, csak azzal nem foglalkozik senki, hogy hogyan lehetne ezen az áldatlan állapoton változtatni. Közben a helyzet egyre tarthatatlanabbá válik. Csak az a baj, hogy – mint Lukács György rámutatott – mifelénk a tarthatatlan helyzetek olykor meglehetősen tartósnak
bizonyulnak.
Budapestet a városegyesítéskor, majdnem százötven éve tervezték. Tegyük hozzá: példásan. A pályázaton elindult a kor legtöbb jelentős hazai és külföldi építésze. És ott volt még Reitter Ferenc, a székesfőváros főmérnöke is. Aki pontosan tudta, hogy mit akar, és a hajózó csatorna kivételével, ami helyett – szerencsére – a Nagykörút valósult meg, általában jót és korszerűt tervezett. Még arra is ügyelt, hogy a pályázati kiírásban ne szerepeljen mindenféle széllelbélelt butaság, és hogy a pályázatot a koncepciótlan Lechner Lajos nyerje meg. Így aztán jószerivel minden vonatkozásban az történt, amit Reitter megálmodott – és kiszámolt. Budapest máig ebből él. Mondom, mindez akkor történt, amikor még nem volt gépkocsi, amikor – a Liska Tibor által előszeretettel idézett legenda szerint – az aggódó várostervezők itthon és más városokban még azzal voltak elfoglalva, hogy nagy
baj van, mert a megnövekedett lovas-kocsi forgalom miatt hovatovább nem lehet a rengeteg lószartól normálisan közlekedni. Aztán feltalálták a gépkocsit – és ma már azoktól nem lehet normálisan közlekedni.
A politikusok meg azzal vannak elfoglalva, hogy ki tud nagyobb közlekedési dugókkal járó változásokat kierőszakolni. Főleg azért, hogy lejárassák a főpolgármestert. Így aztán egyik héten a Nagykörút egyik, a következő héten meg a másik szakaszán lehetetlenítik el a forgalmat, hogy a lánchídi mizériáról már ne is beszéljünk. Ahelyett, hogy leülnének és kimondanák végre, hogy ez egy autóforgalom nélküli viszonyokra tervezett nagyváros, toldozgatással, foldozgatással, különösen akkor, ha azokat főleg a politikai rosszakarat vezérli, már nem megy. Az olyan, mintha annak idején úgy vezették volna be a jobbra hajtsot, hogy az csak a páros rendszámú autókra legyen érvényes. Most pedig itt vannak az új undokak, akik mindenféle politikai érdektől tennék függővé azt, hogy hogyan fejlődjön a főváros. Mindegy, csak jó nagy dugók legyenek, amiért az autósok és a biciklisták, a gyalogosok és a tömegközlekedők, a rolleresek és a taxisok, a kormánypártok és az ellenzék kórusban szidhatják azt, aki „mindezért felelős. Ahelyett, hogy belátnák – és végre ki is mondanák -, hogy ennyi autó egy százötven éve tervezett városban nem tud közlekedni. Nemcsak a Nagykörút egyik vagy másik szakaszán szükséges korlátozni a magánautók mozgását, hanem végig az egész Körúton, sőt még azon belül is. Ehhez a mostaninál is jobb tömegközlekedésre, ahhoz csatlakozó, olcsó parkolóhelyekre, viszonylag alacsony tarifájú taxikra meg ilyes dolgokra lenne szükség. Nem pedig arra, hogy folyton folyvást szidjuk az éppen regnáló főpolgármestert.